NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-11-02 21:19 Összes olvasás: 154154Olvasói hozzászólások nélkül| 31. | Lévai Attila: Hello T. Uram:) | 2011-11-17 03:58 | Ezt itt találtam, szerintem tecc..
Katona Kálmán
JOPLIN (Cry Baby)
Monterey vasúti töltésén állok,
hajnali szélben - jéghideg vonat.
Egyetlen cédén hozom magammal
újradigitalizált hangodat.
Morrisonból filmrendező lett. Negyven-
négyes Magnum Lennon oldalán.
Elhízott Hendrix, s a leárazott csendbe
percenként beleásít a magány.
Öled ölemhez. Holnap hajnalban
tűzz virágokat kóchajadba kedves.
S vén Harleymra hajlok újra, tankján
rozsdás festett madár - arcomba repdes.
Kólásdobozok, bakelitlemezek -
játszik velük a Csendes-óceán.
Párnázott zsebű yuppik a parton.
Halkan sírj, nagyon halkan sírj babám.
| |
| 30. | [tulajdonos]: Költemény és vers (2) | 2011-11-15 11:59 | (Az előző bejegyzés folytatása)
Vizsgáljuk meg a költő szót, amelynek nemzetközi megfelelője a „poéta”. A közfelfogás szerint költő az, aki verseket ír. Nos, itt következik az én – beismerem, hogy vitatható – eltérő értelmezésem. A fentieket folytatva számomra csak az egyértelmű, hogy a költő költeményeket ír, amelyek nem feltétlenül versek. Ez a megközelítésem azt sugallja, hogy a két fogalom között nem minőségi, hanem hierarchikus viszony van: a költemény tágabb fogalom, a vers annak csak részhalmaza.
A vers szót már az ómagyar nyelv is ismerte, latinból vettük át. Elsődleges jelentése az egyházi szövegek rövid szakasza, akár csak egy mondata, vagy a zsoltárok egy-egy szakasza. Ez utóbbi a későbbiekben kiterjedt a világi dalokra is és megkülönböztette azoknak visszatérő, azonos szövegű részét (refrén) a változó szövegű szakaszoktól. Utóbbiak neve lett a „vers”, vagy – a szó elterjedtebb jelentésével való keveredést kizárandó – a nemzetközi kifejezésből származó, azok kiejtését követő „verze”. Dalszövegekről lévén szó, ezek a szakaszok egyértelműen rendelkeznek rímmel és ritmussal.
Ha valakinek volt türelme eljutni idáig, akkor leírom a következtetést: kifejezetten a saját – megengedem, konzervatív – értelmezésemben versnek számítanak egyrészt az időmértékes költemények, másrészt a ritmussal és rímmel rendelkező költemények. Ezért tartom magamat amatőr versírónak, nem pedig amatőr költőnek.
| |
| 29. | [tulajdonos]: Költemény és vers (1) | 2011-11-13 16:12 | A pozitív formázási tapasztalatok birtokában megismétlem a legutóbbi bejegyzést:
Mivel egyrészt életkarrierem során a harmadik hivatalos képesítésem a szakfordítói volt, másrészt szívesen bíbelődöm ritmusos, rímes szövegek összerakásával – olykor a mások ilyesfajta szövegének elemezgetésével is –, szükségszerűen gyakorta érintenem kell nyelvészeti kérdéseket, nem mintha ez nem kívánt teher volna. Ezért az alábbi, szigorúan és kimondottan a saját megközelítésemet tükröző fejtegetésben nyelvi oldalról közelítem meg a címben felvetett két fogalmat. Ezúttal nem az egyezéseket, inkább az eltéréseket próbálom meg elemezni. Nem veszem igénybe "hivatalos" források állításait, remélve, hogy ez hozzájárulhat valamiféle vita kialakulásához.
Nézzük elsőként a költemény fogalmát. Igéből képzett főnévvel állunk szemben, a –mény képző arra utal, hogy egy bizonyos cselekvés eredményéről van szó. Csupaszítsuk le a szót a képző levágásával: a kapott szótári alak költ. Az egyéb jelentéseket és alkalmazási területeket félretéve, azt értjük alatta, hogy a cselekvés eredményeként kapott szöveg (a költemény) fikció. Lehet, hogy az alapja megtörtént eset, de a leírója hozzáköltött valamit: elhagyott, hozzátoldott, sorrendet cserélt, vagy egyszerűen csak emelkedettebb nyelvet használva írta le akár ugyanazt. Ebben a meghatározásban nem szerepel semmiféle formai kötöttség, sőt: még csak műfaji kötöttség sem. Nem véletlenül létezik a magyar nyelvben a „zeneköltő”, „drámaköltő”, „prózaköltő” összetétel.
Szándékom szerint folytatása következik.
| |
| 28. | [tulajdonos]: Formázási teszt, remake | 2011-11-13 16:01 | Megismétlem a tesztet, mert lehet, hogy rosszul írtam be a kódokat.
ennek félkövérnek kell(ene) lennie, ennek pedig kurzívnak kell(ene) lennie.
| |
| 27. | [tulajdonos]: Formázási teszt | 2011-11-13 15:58 | Ebben a bejegyzésben csak kipróbálom, működnek-e bizonyos formázási (HTML) kódok. Ha igen, akkor
ennek félkövérnek kell(ene) lennie, ennek kurzívnak kell(ene) lennie, ennek pedig aláhúzottnak kell(ene) lennie.
Ha nem, akkor így jártam. | |
| 26. | [tulajdonos]: Költemény és vers (1) | 2011-11-13 15:52 | Mivel egyrészt életkarrierem során a harmadik hivatalos képesítésem a szakfordítói volt, másrészt szívesen bíbelődöm ritmusos, rímes szövegek összerakásával – olykor a mások ilyesfajta szövegének elemezgetésével is –, szükségszerűen gyakorta érintenem kell nyelvészeti kérdéseket, nem mintha ez nem kívánt teher volna. Ezért az alábbi, szigorúan és kimondottan a saját megközelítésemet tükröző fejtegetésben nyelvi oldalról közelítem meg a címben felvetett két fogalmat. Ezúttal nem az egyezéseket, inkább az eltéréseket próbálom meg elemezni. Szokás szerint nem veszem igénybe "hivatalos" források állításait, remélve, hogy ez hozzájárulhat valamiféle vita kialakulásához.
Nézzük elsőként a költemény fogalmát. Igéből képzett főnévvel állunk szemben, a –mény képző arra utal, hogy egy bizonyos cselekvés eredményéről van szó. Csupaszítsuk le a szót a képző levágásával: a kapott szótári alak költ. Az egyéb jelentéseket és alkalmazási területeket félretéve, azt értjük alatta, hogy a cselekvés eredményeként kapott szöveg (a költemény) fikció. Lehet, hogy az alapja megtörtént eset, de a leírója hozzáköltött valamit: elhagyott, hozzátoldott, sorrendet cserélt, vagy egyszerűen csak emelkedettebb nyelvet használva írta le akár ugyanazt. Ebben a meghatározásban nem szerepel semmiféle formai kötöttség, sőt: még csak műfaji kötöttség sem. Nem véletlenül létezik a magyar nyelvben a „zeneköltő”, „drámaköltő”, „prózaköltő” összetétel.
Szándékom szerint folytatása következik.
| |
| 25. | [tulajdonos]: Ritmus - Zene | hegyi: Ritmus | 2011-11-09 13:16 | | Kocazenészként én azért tágabb körből merítek (komoly)zenét; valahol Bernstein populáris darabjai jelentik a kor- és stílushatárt, de már csak szemezgetve. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 24. | hegyi: Ritmus | [tulajdonos]: Ritmus | 2011-11-09 12:27 | | Kortükör. Schönbergtől kezdve "muzsikát" (sic!) én se nagyon (igencsak szemezgetve) hallgatok. Korábbról tekintve még romantikust se sokat. Európában maradok a pre- és a klasszikusnál. Ízlés- és mentálhigiénés okok miatt (ép testben ép lélek, khm). | |
| 23. | [tulajdonos]: Ritmus | hegyi: Ritmus | 2011-11-09 12:08 | | Érdekes, hogy zenei vonatkozásokkal reagálsz, és persze ez nem véletlen. Sokak szerint maga a "vers" szó is a zene világából származik, egyrészt megkülönböztetésként a refréntől, másrészt mint egy hosszabb szöveg gondolatilag egybefüggő része (pl. a Bibliában, amelyről számomra nem elképzelhetetlen, hogy eredetileg valamiféle dallam is tartozhatott a versekhez). Valahol egy korábbi bejegyzésemben kitértem arra, milyennek hallom a modern (posztmodern) zenét: olyan kanonikus darabjai vannak, amelyek a harmóniához szokott fül számára nemcsak disszonánsak és szétfolyóak, de bizonyítottan káros idegrendszeri ingerekként működnek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 22. | hegyi: Ritmus | [tulajdonos]: Ritmus | 2011-11-09 11:56 | | Sokat foglalkoztam zenetörténettel, mindenféle korokból, régiókból Mezopotámiától Tibeten át pl. a francia középkori ars nováig. Sok mindenhez hozzászoktunk, éltünk rímekkel, meghatározott szótagszámmal, etc. Egy valamirevaló tollforgatónak bármely stílusban, formában illik tudnia megnyilvánulnia; aki mestersége alapvető műveleteit nem ismeri, azt ugyan minek nevezhetjük? A ritmus, ahogy a dallam elengedhetetlen jelenvalósága bármily minősíthető létezőnek. Ám egy szív is változóan dobban, követve tesnek-léleknek mozgását. Változó ütemszám nem mindig jelenti ritmusnak hiányát. Belső ritmus hangzó gondolatokon át. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
