Én azért azt mondanám, figyu úr szavai (már amelyek információt tartalmaznak) megfontolásra méltóak. Tökéletesen megállja a helyét például a "bohóc" megjelölése, amit mi sem bizonyít jobban, mint az alábbi produktum (remélem, nem bénázom el a beillesztését):
Kedves zsír! Több pénisz aligha juthatott volna eszébe ilyen rövid idő alatt. Analizálni terhes volna. Speciel tudom önről, hogy csak nyolc elemit végzett. Nem szégyen. De kérem, írja két tével azt, hogy hanyatt!
Nem borulok le W. úr versei előtt, de ez a pózmodernfricska nálam ült, vagy állt, mint OV cöveke. Hatását mi sem bizonyítja, a nyilván érintett, mr. figyu reagálása, mint akinek a f...ra léptek és hanyat döntötték. Haha! Érdekes portál ez a dokk.hu!!!
Mindenek előtt hadd adjak hangot meglepetésemnek a számomra szokatlan - mert nem egyetértő, mégsem durva - hangnem miatt. A szakmám megtanított arra, hogy tetszőleges terjedelmű szövegömlenyből kihorgászgassam a lényegi információt; az etikett pedig arra, hogy a tölteléket, így például a személyemet érintő minősítéseket egyszerűen elengedjem a fülem mellett. Visszafogottnak mondható reagálása megérdemli, hogy a lényeges pontjaira kitérjek.
1. Nem vagyok a költészet védelmezője, mert ahhoz csak olvasóként van közöm. Szövegek kitalálójaként legfeljebb a vers- és dalszöveg-írói minőségig jutottam. Nincs szükség tehát arra, hogy bármit, ami engem jellemez, eltávolítsam a költészettől. mert eleve távol levőnek tudom magamat onnan.
2. A fentiekből eredő folyomány, hogy a Faludy-féle minőségben való megszólalás eleve nem lehetett célom; nem is volt. Csak mivel a mondandójával idegen (amerikai) költőket célzott meg, elgondolkoztam a dolog honi relevanciáján.
3. A "virágozzék ezer virág" tetszetős elv. Csakhogy az ember legfeljebb odáig ura a dolgoknak, hogy szétszórogat néhány magot, a többi már ezer dologtól függ: talajminőség, magevő madarak látogatási gyakorisága és hatékonysága, széljárás, napsütéses órák, egyebek.
4. Hogy a bölcsesség titkát (írogatni és leszállni a többiekről) megtudhassam, meg kellett írnom a megelőző bejegyzést. A dilemma azért még fennáll: vajon valóban elég-e ennyi, hogy az önmagam által kreált szánalmas bohócból bölccsé váljak? Azt hiszem, egy kísérletet megér a dolog.
Összegezve tehát, kedves figyu úr, megköszönöm a tanácsot, de kérek némi időt annak kipróbálására, hogy beválik-e.
Drága weinberger úr! Ön mint pancser és kontár, miért nem kezdi a költészet ügyének védelmét azzal, hogy saját megrázó tehetségtelenségét eltávolítja tőle? Nem teszi, de ha nem teszi, akkor miért nem hagy békén másokat, és miért gondolja, hogy érelmeszesedéses értékrendjéhez kellene igazítani folyamatokat? Nem csak azért szólaltam meg, mert ön provokál, hanem azért is, hogy figyelmeztessem: önnek nincs önkontrollja, tehát nem veszi észre, milyen szánalmas bohócot kreál magából, ahelyett hogy tisztességben őszülne meg, énekelgetve a szintetizátor mögött. Én azt mondom, írjon csak pocsék verseket bátran, virágozzék ezer virág! De felejtse el Faludyt, és azt a marhaságot, hogy ön képes volna hasonló minőségben megszólalni, vagy átültetni honi viszonyokra a mondandóját. Írogasson, ahogy akar, de szálljon le a többiekről, ez a bölcsesség titka, drága weinberger úr!
Hogy kicsit felpezsdítsük az állóvizet (megcsiklandozzuk kicsit a provokációra ugrani mindig készeket), próbáljuk meg honi viszonyainkra átültetni az előző bejegyzésben idézett Faludy-szonettet. E célra álljon itt egy publikáció a közelmúltból:
Posztmoderneknek, leborulva
Kókler poéta-festő bricseszéből, ki néhány szabályt hipp-hopp átszabott, pár tucat éve előmásztatok. Nem túl sok tellett csöppnyi kis eszéből, ám kreált hozzá hamis látszatot:
"Új korhoz új vers! Száműzzük a formát, árassza el a mondandót a köd; irtsuk a nyelvtant, szűnjön minden korlát! Ne tűrjük el, hogy másutt lelje dolgát az olvasó, csak soraink között!"
Tyúkszem nő ma a "költő" dupla gömbjén, hogy megírhassa napi száz sorát; korábban értük elég volt a tömjén, most kánonná lett, kihasználja hát: vonzóan csengő pénzre váltja át.
Bár ekevasból kardot nem kovácsol, szükségtelenből sem erénytelent, csak új trendet a titkolt nem-tudásból. S amit undorral dobnának ki máshol, elit fórumon főhelyet jelent.
A Költőliga féltve figyel rátok: miközben én mint bárány bégetek és szűk ösvényen bolygok téveteg, titeket vár a széles zsákutcátok. Hát hajrá! Van még pár jó évetek.
Készül titkon a modern költő szobra, a méretet már tudja egy szabó. Hívják Egerbe, Sárbogárdra, Sznobra, s a kékharisnya nyálcsorgatva szopja a szót - hisz más egy versbe nem való...
A versíró őszintén elnézést kér Szob Város Önkormányzatától és lakosaitól, hogy a város nevét egy kétes szóviccre használta.
Elnézést az előző bejegyzés slendrián formázásáért, újraírom:
Jó egy hónappal ezelőtt még kérdőjellel vetettem fel a folytatás lehetőségét. Most sem egyenesedett még ki felkiáltójellé, de már egy bizonytalan "talán..."-nal bővült. És vajon mi is lehetne méltóbb az újra-megnyitás emlékezetessé tételére, mint egy talán kevéssé ismert Faludy-szonett?
Faludy György: Egynémely amerikai költőnek
Mottó: Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod (Schopenhauer)
Legelsőnek a szépséget dobtátok ki a versből, utána a zenét. Whitmantól a barbár szószátyárságot örököltétek, nem az erejét. Folyton hamis asszociációkat köptök, mikben nincs se lélek, se test – lisztet fingó bohócok, nyolcvan éve nem mondtatok még semmi lényegest.
Amit írtok, azt nem tudjuk dúdolni, szavalni, magunknak felmondani, az élet útján senkit sem kísértek mint Verlaine, Heine, Catullus, Ady. Papjaitok érzelmek s látomások híján teóriákat gyártanak, és összes műveitek elsüllyednek egy trágyadombnyi elmélet alatt.
Nem látjátok, hogy mindenki ujjával fülében, menekül előletek? Kísérletezők, hol van az eredmény, mit izzadtan kikísérleteztetek? Ellenköltők, kultúránk temetésén búcsúztatót ropogó alfelek,
kollázs-csirizelők, mit mond a kollázs? Dadaisták mint dadadogtatok? Olvasatlan s olvashatatlan népség, ti hoztátok ránk, hogy a vers halott, szürrealisták, hol a szürreális és absztraktok, mit absztraháltatok?
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia, http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00002/faludy00516/faludy00516.html
Jó egy hónappal ezelőtt még kérdőjellel vetettem fel a folytatás lehetőségét. Most sem egyenesedett még ki felkiáltójellé, de már egy bizonytalan "talán..."-nal bővült. És vajon mi is lehetne méltóbb az újra-megnyitás emlékezetessé tételére, mint egy talán kevéssé ismert Faludy-szonett?
[b]Faludy György: Egynémely amerikai költőnek[/b]
[i]Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod[/i] (Schopenhauer)
Legelsőnek a szépséget dobtátok ki a versből, utána a zenét. Whitmantól a barbár szószátyárságot örököltétek, nem az erejét. Folyton hamis asszociációkat köptök, mikben nincs se lélek, se test – lisztet fingó bohócok, nyolcvan éve nem mondtatok még semmi lényegest.
Amit írtok, azt nem tudjuk dúdolni, szavalni, magunknak felmondani, az élet útján senkit sem kísértek mint Verlaine, Heine, Catullus, Ady. Papjaitok érzelmek s látomások híján teóriákat gyártanak, és összes műveitek elsüllyednek egy trágyadombnyi elmélet alatt.
Nem látjátok, hogy mindenki ujjával fülében, menekül előletek? Kísérletezők, hol van az eredmény, mit izzadtan kikísérleteztetek? Ellenköltők, kultúránk temetésén búcsúztatót ropogó alfelek,
kollázs-csirizelők, mit mond a kollázs? Dadaisták mint dadadogtatok? Olvasatlan s olvashatatlan népség, ti hoztátok ránk, hogy a vers halott, szürrealisták, hol a szürreális és absztraktok, mit absztraháltatok?
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia, http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00002/faludy00516/faludy00516.html
Jaj, ez a Csoóri vers nagyon kedvemre való, szép. Igazi líra, tiszta, őszinte és érthető. Nagyon kevés van manapság belőle. Sok a "keresztrejtvény-vers", ahogy klasszikusaink mondják. Köszönöm Kiss Pálnak, hogy idehozta nekünk olvasóknak.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
