NAPLÓK: pink Legutóbbi olvasó: 2026-09-04 18:43 Összes olvasás: 9495| 7. | [tulajdonos]: 5 | 2017-06-29 11:00 |
Vannak szomorú és visszafordíthatatlan dolgok, mint a Kockává változott gyermek esete.
V egyszer rajzolt egy kockát, amire fanszőrzetet biggyesztett.
Érdekes.
Milyen eredeti, mondták is neki.
Milyen gusztustalan, mondták neki.
Milyen csinos kis kocka, mondták neki.
Hát ez undorító, mondták neki.
Hát ez zseniális, mondták neki.
Beteg vagy? kérdezték tőle.
Milyen érdekes, rajongtak érte.
Ne hülyéskedj már, nevettek rá.
Elsietem. Nem egészen így történt.
V egyszer rajzolt egy kockát. Egy kockát, amire fanszőrzetet rajzolt.
Milyen eredeti, mondták neki.
V örült, és rajzolt még egy kockát, amit a hüvelykujja helyére csavart.
Milyen gusztustalan, mondták neki.
V-nek ez fájt, aminek örült, és rajzolt még egy kockát, amit a jobb füle helyére illesztett.
Milyen csinos kis kocka, mondták, neki.
V elhitte, és rajzolt még egyet. Még egy kockát. Amit a feje tetejére tett és a szemhéjait felszögezte rá.
Hát ez undorító, mondták neki. V-nek ez fájt, aminek örülhetett, mert rajzolt még egy kockát, amit a fenekére illesztett és szócsövet csinált belőle. V ontotta a kockákat.
Hát ez zseniális, mondták neki. Természetesen, bólintott V és nem mellesleg örült neki, és a lábai kockák lettek.
Beteg állat, mondták neki.
V ezt már nagyon várta, fájt neki és örült neki, mert már kockát sem tudott enélkül rajzolni, és rajzolt egy újabb kockát.
Ne hülyéskedj már, mondták neki, legalább egy kockát tudnál rajzolni. Satöbbi.
Valamikor kiállhatott volna ebből az egészből, de így csak maradt satöbbi.
Mikor öreg lett, gyerekek dobáltak bele pénzt, hogy mosolyogjon. A gyerekeknek fájt ezt látni, de örültek is neki.
Ha ezt olvassa valószínűleg kockák fognak potyogni az égből.
De már nem olvashatja, mert egy darabig ő is élt, aztán meghalt, szegény.
Vége.
| |
| 6. | [tulajdonos]: 4 | 2017-06-16 12:30 | Ejnye, ezek az olvasók, már megint nem tudták jól olvasni a verseimet. Nem veszik észre a lelkemet, pedig én azt odatettem. Ott van benne. Nem látják? Nem érzik ugyanazt, amit én? Nem értik, hogy miről beszélek? Talán nincs elég tapasztalatuk. De akkor minek olvasnak? Akinek nincs élettapasztalata, mint nekem, az ne olvasson. Annak minek írok? Jó lenne erre egy törvény.
Hogy szembenézzek magammal? Azt már nem. Hogy a pózokkal leszámoljak? Soha. Hogy az önbecsapásaimmal tisztába jöjjek? Isten őrizz!
Hogy írjak egy érvényeset, ami költészet? Még mit nem. Tanuljanak meg ők olvasni!
| |
| 5. | [tulajdonos]: 3 | 2017-05-18 13:47 | | nem gond | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3. | [tulajdonos]: 2 | 2017-05-17 09:10 | Szerintem éles határ van a kettő között, bár nem kell, hogy feltűnjön, hogy az ember Madame Tussauds panoptikumába tévedt, esetleg élő emberekkel van dolga.
Pl. ott állok Petrivel valahol, nagyon jól ír, tehát ott állok vele, mert ő is ott áll, az kétségtelen, bejárok vele mindent, ami egyáltalán részemről lehetséges, nem követhetem mindenhová, gondolom, de mondjuk, hogy mindent, kintet-bentet-emléket-terveket-tényeket, stb., mindent, és már tök boldog vagyok, hogy ez is elég, mikor hátulról megérint a tenger.
Ez nem próza, ez nem próza. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | Weinberger: költ | [tulajdonos]: 1 | 2017-05-15 14:48 | | Érdekes meglátás, jelentős adag igazságtartalommal. Bár szerintem minden olyan írásmű beletartozik a "költemény" fogalomkörébe, amelynek szöveg szerinti mondandója nem csupán tükrözi a valóságot, de ahhoz hozzátesz, abból elhagy, átrendezi, átértelmezi, stb. Ugyanakkor tapasztalatból vallom, hogy - különösen kötött formájú versek esetén - a műfordítás bizonyos közelítésből tekinthető egyfajta gyakorlópályának a saját versek létrehozásához. És még valami: mivel az úgynevezett "kortárs versek" domináns aránya gyakorlatilag prózai mű, ez a határ is elmosódik a poéta és az író között. | |
| 1. | [tulajdonos]: 1 | 2017-05-15 13:27 | Nálunk a költő nem áll meg egy lábán. Nem anyagilag, pedig úgy sem. Költőileg. Mintha szégyellené magát maga előtt is, ha csak. Ezért úgy esik, hogy a Költő, író-költő-műfordító egyben. Különben komolytalan. Már nem is műfordít, csak költ. Már nem is ír tárcákat, csak költ. Minek költ annyit? Máshoz nem ért? Gyanús alak. Nem is költő. Jobb a biztos. Ez is csak egy szakma, tessék, a kaptafához, mindenki dolgozzon meg, mint a sebész-főorvos-úristen-úr.
Ez nem jó példa. De ez nem jó példa!!! Itt egy kabátban három személy, vagyis négy, ott meg három kabátban egy személy. Arról nem beszélve, hogy praktikusan épp fordítva van, az elsőnek van három kabátja, a másodiknak, jó, ha egy. S ha az is a kiindulópont, amit az elején elmismásoltam, hogy valamiből meg is kell élni, és micsináljon, menjen el vakolni, az meg milyen dolog, akkor is csak azt ismételgethetem, hogy meg-élhetetlenségéből épít magának várat a költő, hogy aztán onnan nézzen le reánk, Szegényke.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
