NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-10-19 13:18 Összes olvasás: 5009205| 1033. | [tulajdonos]: not good, not bad | 2019-11-25 14:10 | Már fel se merül bennem, h olyat tudna szólni, vagy cselekedni, ami nekem örömet okozna. Ez a megfelelő hozzáállás, mert, azt hiszem, a csalódás fáj, a pofára esés, az öröm átváltása szégyenre. Illetve, gondolom, fájna, ha direkt bántana, a fegyvert én magam adtam a kezébe, de nem hiszem, h használná, nem feltétlen, mert jó, hanem mert egyszerűen nem érdekli.
Szal örömet nem tud okozni, fájni meg nem akarok, úgyhogy ez a legjobb hozzállás, ami van. Egyébként, azt hiszem, most már részemről sincs vonzalom. Szép, azt látom, bár nem nézem, s ez még a múlt héten is gyomorszájba bírt vágni egyszer, de az is inkább csak olyan módon, ahogy egy kihúzott 3 gyökerű zápfog helye fáj. Érzékeny vagyok rá, még nem gyógyult be a helye. De nem nő újra.
Egyébként a sok szutyok közt ma az egyik kolléganőm a szemembe mondta, h szeret. Nem az a sokat mosolygós, kétszínű fajta, tudom, h komolyan is gondolta. Egész meghatódtam. | |
| 1032. | [tulajdonos]: K | 2019-11-24 17:27 | Én azt hittem túl vagyok Krasznahorkain. 7 könyvét olvastam eddig, sokáig 'kedvenc' íróm volt, de az utolsó könyve, a Wenckheim, ami Amerikában most díjat nyert, már annyira nem jött be, h úgy döntöttem, fölösleges a további műveit elolvasnom. Most viszont olyanokat mondott egy Magyar Narancsos interjúban az írásról, h totál kiakadtam - jó értelemben. Mégiscsak kénytelen leszek tovább olvasni.
"MN: „Gyilkosok vannak a nyomában, nem hattyúk” – valóban a kezdőmondat volt az első mondat?
KL: Igen. Én diktálás után írok.
MN: És amikor kész, akkor elhallgat a hang?
KL: Hát, akkor már biztos hat a gyógyszer… Nem tudom. Erről nem tudok beszélni."
És:
"Az én szándékom az, hogy ne írjak semmit. Semmifajta romantikus kényszert nem érzek. Inkább az a helyzet, hogy olyan figurák jelennek meg, olyan események történnek a valóság által nem érintett területeken, amelyeknek a létéről meg vagyok győződve, mert tapasztalom. Ezt nem úgy értem, mint aki egy őrült hangján beszél, vagy misztifikálni hagyná ezt az egészet, de ezeknek a lényeknek és az ő történeteiknek a rögzítése, beemelése a valóságos térbe, ami az én esetemben egy fiktív tér, egy idő után kikerülhetetlenné válik.
Nem nagyon tudok mit csinálni. Kizongorázhatom, vagy kiautózhatom magam izzadásig, de az nem egészen ugyanaz, mert ők, az engem nyomasztó vagy felemelő alakok a sorsaikkal a zenei hangokon vagy matematikai formációkon keresztül nem képesek a valóságban megjelenni, az ő esetükben ehhez az én szavaimra van szükség. Meg vagyok fogva. Inkább a foglya vagyok az írásnak, mint a kedvezményezettje."
(Magyar Narancs, 2019.11.06.) | |
| 1031. | [tulajdonos]: státusz | 2019-11-24 15:35 | | Emberundorom van. Pedig olyan időszak jön, amikor még nagyobb tömegben leszek kitéve a saját fajomnak. Veszélyes állapot. | |
| 1030. | [tulajdonos]: nem | 2019-11-20 19:34 | | Ja, bocs, csak annyit még: nem tévedtem. Egyébként az egyik a Zempléni Múzsa, ez a tegnapi meg a Bárka. De hogy honnan akasztok le magamról 2 nagyfelbontású fotót, azt nem tudom. | |
| 1029. | [tulajdonos]: dics | 2019-11-20 19:25 | No, ez az egyik, ami meg fog jelenni. 2015-ös, némi aktualitással. Ezzel befejeztem a dicsekedést.
Vázlat
A nem szeretnek nincs miértje.
Nincs kettőnkről érvényes mondat.
Amit tudok, töröltem, korrigáltam
annyiszor, hogy a meggyötört papír
átszakadt, s nem olvasható ki semmi.
Nem tudtál szeretni, persze, én néha
mégis elképzeltem, ez például baj volt.
Nagy, buta csönd lett belőle, bizonytalan
körvonalak. Belém dermedő idő, miközben
órák zuhognak alá, és én, mint valami világot
szétfeszítő buborék, ülök ebben a valótlan,
dobhártyaszaggató csöndben. Félig sírnék,
félig rettegek. Halálos boldogan.
| |
| 1028. | [tulajdonos]: ? | 2019-11-19 21:52 | | Hát nem tom, h azt jelenti-e ez az email, de mintha még 4 versemet publikálni akarnák egy másik helyen. Ha tévedtem, megírom. | |
| 1027. | [tulajdonos]: Vég nélkül | 2019-11-19 16:14 |
Derékig érő köd reggel. Délutánra a torkomig ér. Annyi árnyalata a napnak,h nem is
győz. Maga alá temet, mint egységnyi idő alatt az elvégezhetőnél kettővel több feladat. Ebédeltetni pl nem fogok többet, ha 7 órám van. Már az eggyel többtől is szarrá megy a többi.
Az az ember. Nem akarom, h miatta kelljen elmennem. Írtam, h csak mások szemén át tudom szeretni magam. Hát, most rajta keresztül utálom és ez tud még romlani. Nem fáj, keserű. Külön utálom magam azért, mert ott volt előttem mindig is, h ki ő és milyen, hogy voltam képes megalázni magam pont vele? Szal a maradáshoz be kell arra rendezkednem, h elviselem az önutálatot és szégyent, amit folyamatosan érezni fogok miatta. Tudomásul venni, h orvosolhatatlan. De attól még jól dolgozni és a jóra törekedni minden helyzetben. Akkor is, ha nem vagyok méltó jónak lenni.
Ez még mindig nem az egész. Az van, h bunkó voltam vele pénteken. Nem szándékosan, de volt egy helyzet, amiből nem tudtam kikeveredni. Pedig függetlenül
mindentől, nem akarok semmi ilyet. Még akkor se, ha attól többre becsülne.
| |
| 1026. | [tulajdonos]: Ételízesítő | 2019-11-17 19:18 | Tegnap láttam a The Kitchen (A bűn királynői), s meg kell állapítsam, h bár élveztem, de annak voltam egyúttal szemtanúja, h hogy csinál Hollywood, a moziipar a feminizmusból terméket. Még ki is mondatja a filmbeli Keresztapa feleségével, h aszongya, "süt belőletek a feminizmus", nehogy a gyengébbeknek ne essen le.
Feminism as a commodity. | |
| 1025. | [tulajdonos]: silence | 2019-11-17 16:26 | Egyre kevésbé van kedvem bárkihez is szólni. Csak azért írom le, mert talán el kéne gondolkoznom rajta, h ugyan miért és minek is lehet a jele. Azt tudom, h az exbarátnőmnél kezdődött, h mielőtt végét vetettem kettőnk kapcsolatának, legalább három évig arról szóltak a találkozásaink, h ő öntötte rám a dolgait, a depresszióját, én meg, mivel el volt várva tőlem a megoldás, próbáltam erősebb lenni, mint a benne dolgozó erők, de aztán 1-2 óra után, mikor már majdnem indultam, felocsúdott, h 'rólad még nem is beszéltünk, mondj már vmit', akkor szinte mindig hárítottam, nem volt kedvem elmondani, megfogalmazni semmit.
Akkor azt hittem, azért, mert nem lett volna értelme, nem érdekelte volna érdemben, csak udvariassági gesztus volt tőle, elvégre jó ember akarna lenni, és tudja, h kéne, h érdekelje, de egy-kétszer, mikor próbálkoztam, bebizonyosodott, h tényleg csak szükséges rossz, h végre jó lelkiismerettel ismét róla beszélhessünk.
Szóval nem ebben tévedtem én, az érdeklődés hiányában, hanem talán abban, h én miért nem beszéltem magamról. Mert talán ez már akkor része volt vmi nagyobb változásnak, ami akkor még csak indult bennem, és nem az ő személyének szólt. Mert most egyre nehezebben hívok fel bárkit is, van, h fel se veszem a telefont, és hetek telnek el úgy, h az égegyvilágon senkinek nem beszéltem dolgokról, amik velem történtek, pedig lényegesek.
Pl múlt hétvégén baráti körünk, ami 'négy assonyból" állott és 2012 óta félévente elment együtt kirándulni, ismét kirándult- nélkülem. A helyem fel lett töltve egy másik régi bárátunkkal, egy ötödik asszonnyal. Én érettségizteltem szinten, hivatalosan ezért nem mentem velük, de igazából örültem az ürügynek, mert nem akarok a volt barátnőmmel 2 napot együtt tölteni. Most küldtek a közös csoportba képeket, jól érezték magukat. Elméletben ettől furcsán, vagy rosszul kéne érezzem magam, de ehelyett nem érzek semmit. Még csak nem is zavar. Azt, h az exbarátnőm tényleg nem szeretett, látom. Betöltötte a szerepem mással. Szüksége van emberekre a túléléshez, ha az egyik kiesik, muszáj betölteni mással.
Nem tudom, miért nem akarok beszélni senkivel. Illetve ez így talán nem pontos. Róluk még hamarabb. Ha akarja, szívesen meghallgatom. Elvégre addig érzem magam elviselhetőnek, amíg segíteni tudok. De a legszívesebben egyedül lennék és csendben. Ami talán aggodalomra adhat okot, h egyre inkább. És a kapcsolataim rovására. Nem esik jól a beszéd. A virtuális se. Talán azért, mert 90%-ban nem jelent örömöt az üzenet, ami jön, hanem ellenkezőleg. Meg azért is, mert a volt barátnőmhöz hasonlóan mást sem érdekel, h mi van velem. | |
| 1024. | [tulajdonos]: Anna Karenina | 2019-11-14 19:46 | Reggel a buszon vmiről beugrott az Anna Karenina. Egész pontosan egy dolog, amit már majdnem elfelejtettem a regénnyel kapcsolatban. Az, h Anna és Vronszkij nem azért lesz botrány, mert viszonyt kezdenek, mert szeretőt tartani, férjes asszonyok szeretőjének lenni normális a pétervári körökben, hanem azért, mert felvállalják, mint szerelmet. Azzal sértik meg a szabályokat, h nem hazudnak, h nem tettetnek. EZ a megbocsáthatatlan vétek, amitől a nő bukott lesz.
Erről aztán beasszociáltam, h azt az embert sem zavarta, h nézem, még talán most sem zavarná, nem tudom, de nem ismert kíméletet, mikor írni mertem róla. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
