NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-12-11 01:17 Összes olvasás: 210027| 996. | [tulajdonos]: d | 2019-10-18 05:57 | Szóval kedd hajnalban megint írtam neki, amit este, mikor láttam, h még nem olvasta el, kitöröltem, de úgy látszik, nem törlődött ki, mert tegnap este írt, gondolom, választ.
Ahogy megláttam a nevet fejjel lefele az asztalon, rögtön kikapcsoltam a telefont és nincs szándékomban valaha is visszakapcsolni.
Nem tudok rá magyarázatot, miért írtam neki, az viszont világos előttem, kedden az első órám után teljesen világossá vált, hogy ez zaklatás, még akkor is, ha sztem a tartalom, amit írtam, nem volt bántó. Maga a tény viszont, h megint, azok után, h világosan elküldött a francba, az.
Nem tudom megindokolni, h miért csináltam, mert csak egyféle reakciót várhattam rá, és ezt legalább tudtam is, egyedül azt reméltem, h lesz benne annyi irgalom, h nem ír vissza. Nem tudom, milyen alapon remél ilyet egy zaklató.
Jobb magyarázatom nincs, minthogy megöletni akartam magam, Pilinszky módján (elnézést, h idecitálom), 'Pusztíts hát szörnyű szerelem. //Ölj meg. Ne hagyj magamra.'
Sztem megtette, és most várom a következményeket (feljelent, elbocsátanak, vagy nem). Az üzenetét nem fogom megnézni, ellentétben azzal, amit korábban írtam, nem érdekel az igazság, talán azért, mert tudom: EZ az igazság, ami most van, a konkrét megfogalmazást nem vagyok elég bátor elviselni.
Megbántam, nemcsak az üzengetést, az egészet. Még mielőtt az üzenete jött tegnap, azon gondolkoztam, h annyira szeretném az időt egy évvel visszatekerni, és arra ébredni, h ebből semmi, még az se, ami jónak tűnt anno, nem történt meg. Nem akartam bántani. Nem akartam idesüllyedni.
| |
| 995. | [tulajdonos]: Figuring | 2019-10-16 16:12 | "I wrote Figuring (public library) to explore the interplay between chance and choice, the human search for meaning in an unfeeling universe governed by equal parts precision and randomness, the bittersweet beauty of asymmetrical and half-requited loves, and our restless impulse to uncover the deepest truths of nature, even at the price of our convenient existential delusions of self-importance. "
/Maria Popova about her book 'Figuring'/
Here it is:
https://www.brainpickings.org/2019/02/04/janna-levin-w-h-auden-the-more-loving-one/?fbclid=IwAR3EPghwA9syKlfz9MaZilkhew8k3yFopppvODpjPSLog13sguj_nqXLtLU | |
| 994. | [tulajdonos]: megbocsát | 2019-10-15 19:20 | Nagyon furcsa nap volt. Azzal kezdődött, h hajnalban csináltam vmi megbocsáthatatlant. Aztán felkészültem a 7 órámra, és felszálltam a buszra, és az iskolában szerkesztettem, nyomtattam, vágtam, bemutató órát tartottam és csak mikor arról kijöttem akkor taglózott le a felismerés, h mit tettem. Ami külön mindent megingatott bennem az, h addig egyszerűen nem fogtam fel és hogy hogy a francban tudtam nemcsak megtenni, de órákig fel se fogni, mit tettem.
És hogy erre ráerősítsen, h kétségbeesésből SEM cselekszünk ilyen dolgokat, a napom egyszerűen csodálatos volt. Mondtam már, h a tanításból merítek erőt, hát ma volt miből, még a saját osztályomban tartott szakkör is jó volt. Rá is csodálkoztam magamra, h basszus, hiszen én tudok angolt tanítani. De még ezen felül is ért egy csomó jó dolog. Mutatva, h várnom kellett volna.
Szóval végigcsináltam a napot így most már tudva, amit tudok, h nem bízhatok a saját ítélőképességemben, h ráismerjen a rosszra és abban a tudatban, h kiírtam magam a normális emberek társaságából. Aztán hazajöttem és aludtam 3 órát. És most arra keltem, h amit tettem, azt vissza tudom csinálni. És ugyan most, h este van, megint nem éreztem élesen, h megbocsáthatatlan, de mindegy, mert TUDTAM, és visszacsináltam.
The rest is silence. | |
| 993. | [tulajdonos]: Monday | 2019-10-14 18:28 | Ennek nem tud jó vége lenni. Fáj, zuhanok, sehol semmi remény. Az állásváltoztatással felszámoltam magam, kiszaggattam tövestül. Nem elég ez rohadt szerelem, nem tudom semmilyen feladatom jól végezni, pedig kulcsfontosságú az önazonosságom szempontjából. Csupa olyan feladat, ami viszi az idót rettenetesen, rettenetesen leszív minden energiát és zéró sikerélményt ad. Szar vagyok minden téren és full time szar, nem marad idő, h esetleg az élet más területén ellensúlyozzam vmivel vhogy.
Engem nem lejhet csak úgy, önmagamért szeretni, engem azért szeret, aki szeret, amit adok, a teljesítményemért. És most lyukra futottam, mert nem tudok teljesíteni.
Az is zavar, h a Jokerben (SPOILER!!) kiderül, h képzelte, téveszme volt a románc, a nő érdeklődése. Felmerült bennem, h mi van ha tényleg szószerint elmebeteg vagyok és téveszméim voltak vele kapcsolatban.
De még így is, ha fáradtabb vagyok, mint most a pihenésmentes hétvége után, és rossz dolgok, kudarcok érnek osztályfőnökként, akkor extrém módon szenvedek attól, h ő ... basszus mindentől. Attól, hogy nem vagyok neki semmi és hiába látom be, h jól van így és mit is akarnék tőle, egy ilyentől, aztán meglátom kiírva, h holnap helyettesítik, mert nem lesz, mert repülőiskolába megy és ettől a wc-ig meg se állok és csak bőgök tehetetlenül. Az egész fáj kegyetlenül.
Remélem, ha egyszer kialszom magam, jobb lesz. (Péntek) | |
| 992. | [tulajdonos]: Joker | 2019-10-13 20:34 | | A Joker jó film. Eléggé telibe sikerült találnia. De ez legalább jó. | |
| 991. | [tulajdonos]: jé | 2019-10-13 20:32 | Bizonyos dolgokat az ember nem tesz meg. Akkor sem, ha megtehetné. Akkor se, ha senki nem vetne rá követ, és mindenki megértené. Akkor se, ha igaza van, a másiknak meg nincs.
Bizonyos dolgokat nem tesz meg az ember. Nem játszik, ha a másik nem veszi játéknak. Nem kelt érzéseket másban, és aztán nem alázza meg azért, mert elhitte.
Aki magát félti, az sosem fog szeretni. Szeretni annyi, mint kiszolgáltatva lenni a másiknak, sebezhetővé válni. Ha az ember félreismeri a másikat, akinek bizalmat szavazott, akkor jól összezúzza magát.
A szeretet nem birtoklás, sem a birtoklás akarása. Boldognak látni a másikat. Ha miattam az, akkor üdvösség, ha más teszi azzá, az kissé pokol. De ha felháborítja és viszolyog attól, amit érzek, az biztosan az.
| |
| 990. | [tulajdonos]: rév | 2019-10-10 19:59 | Révbe ér a drága. És a legkevésbé se érzi magát kínosan attól, hogy ezt előttem csinálja. Flörtöl és gyengéd mással. Én meg undorodom tőle.
Viszont a péntek-szombati egész napos agyzsibbasztás után nem hazamegyek, hanem Szegedre és volt munkatársnőmmel és még mindig barátnőmmel megnézzük a Jokert angolul. Egy szavamra ráállt. Nagy dolog ám ez innen a világ végéről. Másnap családi istentisztelet a másik városban, olyan leszek mint a mosott kaki, de ez most KELL, kész. | |
| 989. | [tulajdonos]: zum | 2019-10-08 16:58 | Elnézem, ahogy belőled is szégyen lesz és fájdalom. Anélkül, hogy legalább azt kimondhatnám, nagyon fáj. Mekkorát zuhantak megint, és hiába látlak
Már soha nem leszel itt. Hol vagy, szerelmem, és hol vagy szerelem, mért hagytál el, mért tetted ezt velem. | |
| 988. | [tulajdonos]: Salva Mea | 2019-10-07 17:21 | Jó reggelt, kicsi isten,
hát értem jöttél újra,
nem voltunk barátok sosem,
árnyékod hurkot ír a falra.
cigaretta, vékony füstcsík
lehuppansz épp szemben velem
teát töltesz, csak egy kortynyit
a szobám megtelik veled.
valahol elhagytam magam
a szék mögött, az ágy alatt,
reménytelen küldetésben
ilyen soká hol marad
| |
| 987. | [tulajdonos]: transcend | 2019-10-07 16:54 | Ma megint minden tiszta vér. Az átjárók tárva-nyitva. Nem tudom, hogy viseljem el. Ma ahogy ott állt szemben, és csak deréktől lefelé láttam, a világból rohantam volna ki legszívesebben a testétől. Hiába tudom, h ha nem lennék még mindig szerelmes belé (jobb szó híján), akkor tőlem lehetne olyan, mint egy szex szimbólum, nem érdekelne, de rettenetes, h itt a vágy mindig, ez rosszabb, mint plátóilag merengeni róla messziről. A kettőnk közti kapcsolat semmilyen, köszönő viszony se igen van, de nem is volt, nem bánt, gondolom, feltéve, h mindenféle értelemben megtartom a távolságot. Szeretnék felmondani, sose csináltam ilyet, hogy félbe-, otthagyjak vmit, egy tanár végigviszi az évet, meg a maradék jóhírem is oda, ha ugrálok, de ez kemény menet lesz.
Jobban bírnám, ha olyan feladataim lennének, amikben jó vagyok. De nem. Küzdök a 'nem tanítok az osztályomban, de ötödikes osztályfőnök vagyok' szituval, energiáim 70%-a ott emésztődik, két darab gimis csoportom van: egy 'legrosszabb' tizedik, meg egy heti két órás 12-es kisnyelv. Ezek után úgy jövök, ki, mint akiben feltöltötték az aksit, egyébként csupa ált sulis csoport. Olyan mintha vadkacsa lennék, aki tök jól úszik, úgy-ahogy repül, erre folyamatosan futnom kéne. Néha repülni, de vizet még hírből se látnék. (Miközben most hívnak emelt szinten érettségiztetni, mért jó ez az iskolának így, fel nem foghatom.)
De ma rámírt az ált sulis barátnőm a semmiből, h találkozzunk és beszélgessünk, ha lehet, minél hamarabb. Az első történés egy ideje, aminek örülni tudtam. Baromi jó érzés, ha vki végre örül az embernek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
