Az új felületen látható -lehet, persze, h csak nekem- a hozzászólás, amit szándékosan nem tettem azzá. Nem is láttam ott lehetőséget az üzenetek kezelésére. Annyira nem zavar, de kicsit azért igen. Tömény butaság vesz körül mindennapjaimban, amit nincs lehetőségem szűrni. Nem báánám azonban, ha a szellemi menedékemet, ezt a naplót nem szemetelné tele az emberi ostobaság és rosszindulat. Mosolyjellel, természetesen, mert a felelősséget nyilván nem vállalja.
Olyan munkát szeretnék, 1. amiben találok örömet 2. ahol nem kell titkolni az eszemet 3. amitől jelen tudok lenni azért itthon 4. amivel elég pénzt teremtek ahhoz, h etessem, ruházzam, iskoláztassam a gyerekeket.
Mindenből lehet tanulni. Az út, ami sehová sem vezet, pont az lehet a kezdet. Ezt mind tudva, mégis, ó értelem, be jó volna egy-két titkos randi helyett, tartós kapcsolat veled!
Eddig véleményem volt, lefeslett rólam a szerep. Halotti toromon ülök, most kezdődik az ismeret.
Hátra arc, elindulni vissza Ez a táj idegen, de ki nem lakoltat. Nem bánom, hogy a nyomát rajtam hagyja. Vannak rossz helyek, és vannak másképp rosszak. Sok jóra ne számítsak, de innentől velem történik minden.
Ma a tanári kávézós részében a vidámabb kollégák annak örültek, hogy már csak 2 évük van nyugdíjig, a borúsabbak meg azt fejtegették, h inkább elmennének takarítani, de ennyi idősen már nem vennék őket fel. Az oktatásért felelős államtitkár pedig elmondta, h egyre vonzóbb a pedagógus pálya. Igaz, ő nem a tanáriban ült.
Igazából írni szeretnék. Meg csöndet és időt. De vmiből pénzt kell teremteni. Annyit, h a gyerekeket iskoláztatni tudjam, ruházni. Szóval tanítok, mert ennél nincs jobb opció.
*
Ha egy más ember lennék, az az extrovertált, magabiztos fajta, akkor most blogba fognék. Mert tanulságos ám, h 24 év középiskolai tanítás után, azután, h elvoltam könyvelve a város/környék egyik legjobb angol tanárának átmentem egy faluba elsőtől nyolcadikig tanítani, értelmi fogyatékosokat integrálni, csoportbontás helyett egész osztályokba. Ahogy erre az emberek reagáltak. A konszenzus az volt, h szakmailag visszalépés. 'Nagyot buktál' fogalmazott az oxfordos könyvterjesztő, mikor felhívott, h döbbenetét és részvétét fejezze ki. Egyikkel se értelk egyet. Csak nem tudok írni róla jó kis cikket, mert abban egyáltalán nem vagyok biztos, h nem bukom bele ebbe az óriási feladatba. De a közgondolkodással lenne mit kezdeni. A sokat emlegetett finneknél egyáltalán nem így fogják fel. Mármint, h aki 'futott még' kategória, az ált suliba még jó lesz. Mért kellenének oda rosszabb tanárok, mint középiskolába? Ha magazin típusú firkász lennék, most hoznék 5 okot, h miért téves ez az elképzelés. Még két dolog mára, aztán vonulok készülni. Egy csomó cigány gyereket is tanítok. Azt hiszem, ezt mindig is akartam. Ami döbbenet, h mintha senki nem fogná fel, h ők nem az anyanyelvükön kapják az oktatást, hanem a második nyelvükön, tehát eleve nehezített pálya. Esetleg a tanítóknak/tanároknak meg lehetne tanulni cigányul, magamat is beleértve. Az eddigi óráimon nem velük volt gond. Próbálok csak angolul beszélni, eddig tök ügyesek voltak: egyenlő esélyek, nem hátráltatta őket a magyar nyelv. (Ez csak tipp, persze.) Meg vidéki morál és szakszervezet: ma aláíratták, h a munkáltatónál nem működik képviselettel rendelkező szakszervezet. Mikor próbáltam értelmezni, a hivatalnok közölte, h csak tudomásvételi jogom van, nem döntési. "Apró halálok kapaszkodnak a szívre."
új szeptember van, új ősz új elmúlás, vadonatúj rükvercben suhanás most megismered az előzményeket furcsa fények a jövő elöregszik axiómák, mint pl, hogy az embert a ruha teszi meg, hogy az első benyomás szart se abszurd dolog lenne remélni eladtad mindened lemondtál arról, aki voltál időt nyerni benn vagy a folyó közepén tudsz úszni valamennyire vagy-vagy szabad vagy, ennyi
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
