NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-03-21 19:45 Összes olvasás: 220645| 536. | [tulajdonos]: víz alatt | 2017-08-22 19:55 | Sopotnik Zoltán: Futótavasz
Kihordják a tóhoz a bútorokat.
Öreg házaspár, tele fájdalommal.
Látszólag öreg. Látszik az arcukon
az utolsó esély. Két fa között a
nappali, kicsit odébb, a bokornál
a konyha. Tavaszkezdéstől ezt
csinálják: reggel jönnek, este pedig
szedik a sátorfát. Mint a múltat.
A közöset. Amitől alig kapnak
levegőt. A világítótorony-őr és a
felesége. Visszafelé keresik az
az összefüggéseket. És a fiukat,
Robit, aki tizenöt éve tűnt el éppen
itt. Beugrott a vízbe az esküvő után,
hogy másik életet fog élni. Vitte az
asszonyt is magával. Az apa hiába
merült alá évekkel később, nincs
ott másik világ, jobb fajta város.
Csak ócska kacatok a kéklő iszapba
fúródva. Meg egy valamilyen okból
még működő tévé, ami, ugye, lehetetlen.
És a tévében egy fiatal házaspár,
amint a szokásos életüket élik éppen.
Nagyon hasonlít. De mégsem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 535. | Vezsenyi Ildikó: beszélgetés | 2017-08-20 09:02 | Szia, Nélküled!
Ilyen az, ha nem mondjuk ki, amit éppen gondolunk.
Vége a beszélgetésnek.
Ha mást mondunk, akkor is!
Szeretettel:
Ildikó | |
| 534. | [tulajdonos]: távozásaink | 2017-08-20 07:55 | nem úgy, mint mikor eljátszol a gondolattal
mikor megtörténik
olyan, mintha nem is veled
teljesen valószerűtlen
mint a tévéből kilépő erőszak
így családon belül
vagy a halál (hiszen tegnap még olyan volt, mint én)
nincsenek helyükön a sablonok
egyedül vagy a búcsúzásnál
a másik fél meg se jelenik
| |
| 533. | [tulajdonos]: miről | 2017-08-18 07:22 | Sz., alkoholista és depressziós barátnőm szerint vele az volt a baj, h nem volt életstratégiája. Meg, h most mennyire nincs senkije. Mert pl felhívhat régi, huszonéve nem látott barátokat, mint pl engem, de azoknak munkájuk van, meg családjuk, neki meg egyik sincs most, ezért nincs miről beszélni. Már nem ismeri a másikat az ember.
Én meg azon gondolkozom, h de azért mégse egészen a munkám meg a családom vagyok csak. Ezek valamilyen szinten az alibi körök egy beszélgetésnél. A beszélgetések, amin a barátságunk alapult valaha, valahol azon túl kezdődtek. De nem mondom rögtön, aztán elmúlik a pillanat. Hallgatom és nem sikerül semmit mondanom, ami segít. | |
| 532. | [tulajdonos]: for the record: dream | 2017-08-17 18:42 | | Múlt éjjel: benn vagyok az iskolában, a szemem le van takarva vmiért törülközővel, történnek a dolgok. Egyszer csak észre veszem/veszik, h az előttem levő papírra, mint az eleredő eső elkezdenek potyogni a cseppek. A könnyeim. Meg vagyok lepve. Nem is tudtam, h sírok. | |
| 531. | [tulajdonos]: váltás | 2017-08-17 08:27 | Új munkahelyen fogok dolgozni, egy általános iskolában, 30 ezerrel kevesebbért. Bejárós is leszek, a szomszédos zsákfaluba, 13 perc buszon, nem vészes.
24 évig tanítottam egy helyen, egy középiskolában, ahol anno én voltam az első angol tanár, az első, aki nyelvvizsgáztatott, és sorolhatnám. Tegnap volt a főnökömmel az (egyik?) utolsó beszélgetésünk, telefonon. Nagyon buta voltam tavaly, mikor nem a végkielégítést választottam, hanem azt, h maradok. "Letérdeljek?"- kérdezte akkor. Én meg elég bolond voltam azt hinni, h ez a 24 év szakmai munkának szól.
Most is kifejtette, h 'nehéz helyzetbe kerülünk ezáltal'. Azért, fejtegeti, mert nehéz lesz neki megmagyaráznia, miért mentem el. Itt esett le, h tavaly se attól félt, mit veszít az iskola a távozásommal, hanem , h 'mit fognak (róla, mindig csak róla) mondani'. De hiszen ez volt az egyik vezérelv mindig is. Igazán összerakhattam volna tavaly. Hogy nincs más.
Ahogy írtam, itt telt el felnőtt életem. Beleadtam, ami belőlem a legjobb volt. És úgy hullok ki belőle, ahogy egyébként már sokan előttem, mintha sose lettem volna.
Beszélgetésünk közben meg-megloccsant a telefonban a víz. A kádból beszélt így utoljára velem. | |
| 530. | [tulajdonos]: butty | 2017-08-09 17:45 | Kotyog bennem a félelem, mint vmi butykosban. Ha nekilökődöm, billenek, akkor veszem csak észre. Nézem a matt járólapokat, várok, elsőnek jöttem, utolsónak fogok távozni, és emelkedik bennem a pánik. Ahogy a kocsiban is a vidám embereket ábrázoló plakátok, azok a mosolyok, nagyokat harapunk a mából, csorog le kétoldalt a szánk szélén, bennem meg ettől a páni félelem. Azt hiszem, legszívesebben nem is látnék embert. Legszívesebben nem is látnám a ma keze nyomát, maszatos, nyegle, magabiztos ujjnyomait. A többiek menetelnek, szökdécselnek, sírnak, depressziósak, frusztráltak, magányosak, bánatosak, figyelmetlenek, miközben igazuk van. Nekem nincs. Én rácsodálkozom a dolgokra, észleléseimre. A 'verseim' többsége elé oda lehetne tenni azt, h 'milyen furcsa...'. De hétköznapi megnyilvánulásaim éppígy félresiklanak, mert azt hallják, h menetelek, szökdécselek, mérges vagyok, sírok, bánatos vagyok és igazam van. Még a szüleimnek is folyton fordítok.
| |
| 529. | [tulajdonos]: miközben | 2017-08-08 21:47 | Miközben álltó helyemből ki se mozdulok folyamatosan változik az álltó hely. Elrohan a világ melletem, szédületes tempóban változik az, ahogyan magamat látom. Ülök, mintha vonaton és kirohan alólam a föld. Folyamatos perspektíva váltás, mind a másé zúdul egyhelyemre. Kisebbedem, mintha a horizonton. Félelmetes, mennyi változás a mozdulatlanságban.
*
Ladik Katalin. A Három veréb hat szemmel előtt semmit se tudtam kezdeni vele. Azóta meg 'értem', vhogy úgy, mint az ősköltészet roncsait. Kiviláglik bennem. Besötétedik. | |
| 528. | [tulajdonos]: miközben | 2017-08-08 21:47 | Miközben álltó helyemből ki se mozdulok folyamatosan változik az álltó hely. Elrohan a világ melletem, szédületes tempóban változik az, ahogyan magamat látom. Ülök, mintha vonaton és kirohan alólam a föld. Folyamatos perspektíva váltás, mind a másé zúdul egyhelyemre. Kisebbedem, mintha a horizonton. Félelmetes, mennyi változás a mozdulatlanságban.
*
Ladik Katalin. A Három veréb hat szemmel előtt semmit se tudtam kezdeni vele. Azóta meg 'értem', vhogy úgy, mint az ősköltészet roncsait. Kiviláglik bennem. Besötétedik. | |
| 527. | [tulajdonos]: füfyörészem | 2017-08-05 10:39 | | A munkahelyem megesz. Én vagyok a családfenntartó. Helyben nincs másik munka. Utálok itt élni. A férjem annyit keres, amiből nagyjából eltartja magát. Ő máshol nem fog munkát kapni. Tehát itt maradok, ahol utálok élni, a munkahelyen, ami egyrészt echte mérgező munkahely, másrészt száguld lefele a lejtőn, aminek a sikertelen megakadályozásában őrlődöm fel évek óta. Mit lehet itt tenni? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
