NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-01-13 22:24 Összes olvasás: 212524| 528. | [tulajdonos]: miközben | 2017-08-08 21:47 | Miközben álltó helyemből ki se mozdulok folyamatosan változik az álltó hely. Elrohan a világ melletem, szédületes tempóban változik az, ahogyan magamat látom. Ülök, mintha vonaton és kirohan alólam a föld. Folyamatos perspektíva váltás, mind a másé zúdul egyhelyemre. Kisebbedem, mintha a horizonton. Félelmetes, mennyi változás a mozdulatlanságban.
*
Ladik Katalin. A Három veréb hat szemmel előtt semmit se tudtam kezdeni vele. Azóta meg 'értem', vhogy úgy, mint az ősköltészet roncsait. Kiviláglik bennem. Besötétedik. | |
| 527. | [tulajdonos]: füfyörészem | 2017-08-05 10:39 | | A munkahelyem megesz. Én vagyok a családfenntartó. Helyben nincs másik munka. Utálok itt élni. A férjem annyit keres, amiből nagyjából eltartja magát. Ő máshol nem fog munkát kapni. Tehát itt maradok, ahol utálok élni, a munkahelyen, ami egyrészt echte mérgező munkahely, másrészt száguld lefele a lejtőn, aminek a sikertelen megakadályozásában őrlődöm fel évek óta. Mit lehet itt tenni? | |
| 526. | [tulajdonos]: burok | 2017-08-03 20:26 | | Remélem, nem nálam van a kincs. Mert akkor cseszhetjük. | |
| 525. | [tulajdonos]: 2. félidő | 2017-07-30 10:11 | Megtévesztő. Mert ugyanazokat a szavakat használják. Az emberélet útjának felén túl, h ő arra jutott, h más nem érdekli, pl az, h nyomot hagyjon (ezt úgy mondja, mintha érdem lenne), csak, h boldog legyen. Ha már a házasság szar, a szerelem nincsen, akkor varr, köt, abban talál örömöt, és mki mindennel hagyja őt békén.
Szorosabbra fűzné kettőnk közt a szálakat, ha ezzel azonosulni tudnék. De ez bár látszólag hasonló, mint amit élek, csak nálam ez a kert, meg a hulladékmentes háztartás, ez vhogy az ellentéte annak. Annyit mondok, h évekkel ezelőtt, mikor majdhogynem utoljára beszéltünk öcsémmel efféle 'mélyebb' dolgokról, akkor arra a kérdésre, h melyikünk mitől fél, mire jön rá a halálos ágyán, ő azt mondta: "arra, h nem voltam boldog". Én viszont azt: "arra, h nem úgy éltem, ahogy kellett volna."
Hát, van különbség, mondja erre. És mindkettőnknek úgy tűnik, h ő és öcsém ugyanazt gondolják. Pedig nagyon nem. Csak azért tűnik úgy, mert a 'boldogság' szót használja. Pedig csak annyit ért rajta, h őneki olyan szar, h az ő komfortzónáját most már ne bolygassa senki.
Az öregedéssel kifogyok a barátaimból. Nem mintha nem keresnénk egymást. De egyre kevésbé választanám őket a barátaimnak most. Megdöbbenve látom őket áldozathibáztatónak, rasszistának. Sosem voltunk egyformák, de az alapértékekben, valaha. És hát régesrég nincs már meg az sem, amivel kezdődött, h azokat a legbelső gondolatokat ki lehetett egymásnak mondani.
Befut V., aki gazdag lett. Elvált tőle a fiatalabb felesége, erre szó szerint a félvilágot bejárta keresvén önmagát. El Camino, egy hónap Kuba, Kolumbia, amerikai fesztiválok stb. Furcsa is, h most itt, a kis vajdasági faluban, 15 éve nem látogatta meg barátaimat. Az énkeresés része, ahogy utólag rájövök. Mit talált? 'Everything happens for a reason." Vow. | |
| 524. | [tulajdonos]: tenyerembe | 2017-07-22 21:56 | most eszmélek
hogy a célt magam mögött hagytam régen
kinyúlt ujjú pongyolában
maszatos ujjakat fogva
várva, hogy majd egyszer
leszek szabad
nem sejtve, hogy
anya a nap, apa a kert,
és ha felnövök
nincsen több nyaram | |
| 523. | [tulajdonos]: espoir | 2017-07-21 08:23 | nem írok. azt gondoltam, már csak azért sem, mert amit én látok, én élek meg az életből, az a hasíték annyira speciális, h alig van benne rajtam kívül más. a halmaz számosságáról beszélek. azért nem írja meg helyettem az én dolgaimat senki, nem jó rám a konfekció, olyanok a bütykeim, na. vagy fordítva van a bal, meg a jobb lábam. a szemem. amitől az egész más. nem estek jól, mert nem rólam beszéltek, ha eltalálsz, tévedésből.
de megírni minek, hacsak nem magamnak, mert rajtam kívül nincs más, aki ezeket így, innen. meg, gondoltam, amúgy is minek ezt a jelenleg csupa keserűség dolgot szóra bírni. az emberek, óh, kik is ők?, nem szeretnek csupa keserűt, kilátástalant olvasni, minek nyomasszam őket azzal, ami se ingük, se gatyájuk. ha nem tudsz olyat, aminek a végén ott billeg a - mégha kicsit torz mosolyú- remény, akkor inkább ne is. azért kísértesz itt te is, hátha kiguberálsz magadnak egy napra valót.
de lám. tegnap, ahogy tanulom újra a franciát, enyhe katarzis ért, a tagadó mondatok kapcsán. határozottan, egyértelműen jól esett ilyeneket fordítani, h "Je ne sais rien. Je ne veux rien." én mindig is az őszinteségtől lettem mámoros, illetve, ha leásott vki az aljára és kimondatott a takargatott, elhazudott, öncsalt való, úgyhogy lehet, h megint csak arról a keskeny hasítékról beszélek, de asszem, számomra, ahogy eddig is, csak erre vezet út a torz mosolyúhoz, azt persze nem garantálva, h el is visz odáig. | |
| 522. | [tulajdonos]: mintha | 2017-07-20 07:49 | ötödik napja nem szólok hozzá. nem viseli meg, kaja van, mosok, takarítok, ellátom a gyerekek testét-lelkét, nem kérek tőle semmit. néha vet egy-egy szót a gyerekeknek, nem bántja őket, egyébként meg kvázi annyi interakció, mint normálisan.
mintha nem történt volna semmi, azt hiszem, várja, h vissza a kerékvágásba, talán azt is gondolja, h már szinte benne is vagyunk.
hajnalban kelek. éjjel azt álmodom, pl, h vissza kell mennem a munkahelyemre és megfulladok. pedig a kerékvágás engem ki nem enged.
azt hiszem, legalább 7 éve tudom, h el akarok válni. amikor elmentem ahhoz a nőhöz, aki semmire nem ment velem és a végén azt mondta, h hunyjam le a szemem, és mondjam meg, h ha bárhol, bármi lehetnék, akkor hol és ki lennék és előttem nem jelent meg semmi, tkp már akkor is tudtam. évek óta nem akarok semmit, a jövő üres, mert azt a dolgot, amit tkp akarok, nem akarhatom. nem mondom, h végig rossz volt, volt benne egy csomó szép és jó is. a gyerekeket kár lett volna kihagyni. csak nem szabad próbára tenni, nem szabad, h rá számítani kelljen. nem szabad azt akarnom, h nekem jó legyen. annak kell jónak lenni, ami van. miközben ez rá, a másik félre egyáltalán nem áll.
napfény, madarak. ha nem szólok hozzá, egyelőre könnyebb. addig se hazudok. addig se futok neki századszor a reménytelennek. | |
| 521. | [tulajdonos]: gy | 2017-07-18 12:03 | talán elég lenne, ha nem kellene úgy tennem, mintha
boldog lennék
mintha elég lenne
ha nem kelle azt hazudni, hogy ez házasság
hogy van társam
hogy ennek bármi köze
örömhöz
ha a rabság rabság lenne
a kényszer kényszer
legfeljebb ragtapasszal a láncok könnyebb viselése végett
nem kellene színlelnem
viselhetném a boldogtalanságom
smink nélkül | |
| 520. | [tulajdonos]: ? | 2017-07-12 16:28 | Kire is emlékszünk voltaképpen? Kit sirat az ember? A trivialitások matematikai esélyének végét?
Mindig meglep, mikor sírok. Ritkán esik meg. Tartom magam, észre se veszem. Elmondtam mindent, amit kellett, átadtam? Volt bennem öröme? A szeretetem elég jó volt-e?
Éjjel újra félek. És ez már mindig így lesz. | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
