NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2026-01-22 20:21 Összes olvasás: 86872| 252. | [tulajdonos]: a-Híd | 2018-10-01 12:16 | Franz Kafka: A Híd
Merev voltam és hideg, híd voltam, szakadék fölött. Innen a lábam ujja, onnan a kezem fúródott a morzsalékos agyagba, megkapaszkodtam jó erősen. Kabátom két szárnya verdeste oldalam. Pisztrángos patak lármázott lenn a mélyben. Hegymászó sose tévedt ide az úttalan magasba, a térképek még nem jelölték a hidat. Így feküdtem, és vártam; várnom kellett. Híd még a világon soha másképp meg nem szűnhetett hídnak lenni, csak ha beszakadt.
Egyszer estefelé - az első volt-e, az ezredik este-e, nem tudom - gondolataim zavarosan keringtek, mindig körbe-körbe. Nyári este, sötétebben zúgott a patak, s akkor férfilépteket hallottam! Felém, felém. Feszülj, híd, készülj, korlátja-nincs gerenda, tartsd meg jól a benned bízót. Lépteinek bizonytalanságát egyenlítsd ki észrevétlen, ám ha meginogna, tárd fel igazi lényed, s repítsd, mint egy hegyi isten, biztos partra.
Jött, megkopogtatott botja vashegyével, majd felemelte kabátom két szárnyát, és elrendezte rajtam. Borzas üstökömbe túrt a bothegy, s míg ő bizonyára vad rémülettel nézett körül, ott is hagyta sokáig. Akkor azonban - éppen róla álmodtam hegy és völgy fölött - páros lábbal testem közepére ugrott. Vad fájdalom rándított össze, öntudatlanul. Ki lehet az? Gyerek? Álom? Útonálló? Öngyilkos? Kísértő? Pusztító? És megfordultam, hogy láthassam. Megfordul a híd! Még meg se fordultam, s már hulltam, hulltam, és már ott hevertem szétszaggatva és felnyársalva a hegyes köveken, melyek mindig olyan barátságosan bámultak rám a rohanó vízből. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 250. | A.: nostra-piccola-vita | 2018-09-19 23:16 | "E´ un mondo difficile
e vita intensa
felicita´ a momenti
e futuro incerto
il fuoco e l´acqua
con certa calma
serata di vento
e nostra piccola vita
e nostro grande cuore" | |
| 248. | [tulajdonos]: és-még-ez-is-eszembe-jutott | 2018-09-19 22:08 | „A szépség labirintus. Sokan elindulnak benne, de feleúton elfáradnak. Csak keveseknek van erejük bejutni a labirintus közepébe. Ott Isten várja, fölfalja és kiokádja őket. Akkor – e választott kevesek – kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus bejáratában, s az arra jövőket szelíden befelé tessékelik.” (Simone Weil)
SZELÍDEN! | |
| 246. | [tulajdonos]: hogyan | 2018-09-19 21:37 | "Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él. Van dagálya és apálya, felemelkedése és alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtó erő, és előbb-utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a víz alá."
(Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?) | |
| 245. | [tulajdonos]: népszerűtlen-szerelem | 2018-09-19 11:24 | | "Nem szeretlek, nem szeretlek, de hogyha eltűnsz, megkereslek." | |
| 244. | [tulajdonos]: gondolatjel | 2018-09-18 16:36 | Hogyan varázsoljunk gondolatjelet a gépünkre. Nyissunk egy szövegefájlt. Fent keressük ki sorba a következőket
Beszúrás – Szimbólum – További szimbólumok – Különleges karakterek – Gondolatjel – Automatikus javítás – Hibás
Beírni:
– szóköz billentyű – kötőjel billentyű – szóköz billentyű
OK – Bezárás | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
