NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 12:25 Összes olvasás: 57654Olvasói hozzászólások nélkül| 50. | vajdics: ... | 2019-10-18 09:42 | Szemléletes leírás. Én nem szántam ennyi időt (energiát) az olvasói érzéseim megfogalmazására.
Nem gyorskaja. Forgatni kell a szájban (vagy hol), előemészteni, különben megfekszi az ember gyomrát. De ki mondta, hogy a költészetnek gyorsétkezdének kell lennie?
Én a jelöletlen szókapcsolatokkal nem vagyok kibékülve, azok kifejezetten bosszantanak, mert egyértelműen olvasóelleneseknek tűnnek. A többivel meg lehet barátkozni. Sőt.
(Elkezdtük a vers Nagyítását, nem tudom, észrevetted-e. :) Pontosabban: Sorrento elkezdte.)
Üdv: Anikó | |
| 49. | [tulajdonos]: én is, hadd szóljak ... | 2019-10-18 09:22 | | Tar Ferenc versénél nagyon kapaszkodnom kellett, egyáltalán azért, hogy ne veszítsem el olvasás közben a fonalat. Olyan a "szöveg", mint egy jó nagy meredek hegy. Mire felérek a tetejére, az erőfeszítés, ami hozzá szükséges, elfogyasztja az értelmezéshez szükséges szellemi kapacitásomat. Ezért, sokszor kell még rá felkapaszkodnom, hogy a mentális erőnlétem hozzáedződjön. Először, hogy legalább a nevemet ne felejtsem el közben...és persze, ezt sem adom fel, míg a megszerzett kilátást, levegő utáni kapkodás nélkül, azonnal, élvezni nem bírom. | |
| 48. | [tulajdonos]: origináció | 2019-10-11 19:30 | Nem szeretek már a Nagyítóba írni, mert rendszerint belekeveredek "valamibe".
De, ha nem írhatom amit gondolok, akkor meg minek írjak?
Hogy tessék?
De minek tessék?
Kinek tessék?
Mindig is magányos farkas voltam.
Ha ez így folytatódik, lassan már megint nem lesz mondanivalóm az embereknek. | |
| 47. | [tulajdonos]: Teljes | 2019-10-11 17:54 | Teljes válasz a Plátói c. versem meójához.
Ide írom, mert felülbíráltam magam.
Már én sem értek mindenben magammal egyet.
Talán túl világos és érthető a vers.
Hadd bonyolítsam egy kicsit!
Ha az ember boldog, minden sejtje boldog.
A boldog ember nem betegszik meg.
Egészséges.
Még a petesejtje is, ami alapból "fél".
Persze, csak a nőnemű egyednek.
A sejtnek is van tudata, "magához való esze."
Komoly munkát végez.
Nem lehet közben "ájult".
S tud jelezni is, ha nem boldog.
Kommunikál.
Nincs új a nap alatt!
Ahogy mondani szokták.
Ahhoz, hogy elfogadjanak, először hasonlóként kell hogy felismerjenek.
S csak azután, különbözhetünk is.
Egy "tanuló" költőtől elvárni, hogy csakis, még soha nem hallott, új gondolatai legyenek, nonszensz.
Ha képes lenne rá nem kéne tanulnia.
Ha vaki kész befutott költő, attól el lehet várni, de azzal meg elnézőbb a szakma.
Más szemszögből láttatni valamit, persze megint más.
De ami, ma újdonságnak hat, az is hamarosan unalmas közhely.
Az a baj, hogy amit most írtam, már nekem is az.
Az eredeti szövegem ez volt:
Célozd meg
Célozd meg a végtelent, a mindenséget, az örökkévalóságot - akkor dobsz a legnagyobbat, vagy a legmesszebbre!
Ezt nem én találtam ki.
De tapasztalatból tudom, mert megfigyeltem, hogy működik.
Most úgy érezzük, minden - vagy bármi -, boldogítóan lehetséges lenne köztünk.
Ami megtörténhetne.
Nem korlátozza le a realitás. Nincs behatárolt tere, ideje, tömege a kapcsolatunkban semminek.
Korlátja csupán a képzeletünk határa.
Ez óriási szabadságot jelent a megélésben! Minden súrlódás, vagy akadály kiiktatva, kizárva belőle
- legalábbis -, egy időre.
Képzeletünk számára minden lehetséges, még az is, hogy csak a jót vegyük bele.
A valóság egyik aspektusát.
Ez kicsit olyan mint, petesejtnek lenni - vagy csak -, hímivarsejtnek.
Nincs találkozás!
Csak potenciál.
Ami a képzeletünk megtermékenyítője.
Heuréka írások, 2017.01.10.
| |
| 46. | [tulajdonos]: Azt hiszed, szerelem? | 2019-10-11 10:45 | Pedig nem az!
A szerelem trükkös érzés. Ráadásul vannak olyan érzelmek, amelyek majdnem olyanok, mint a szerelem, de valójában nem sok közük van hozzá. Az igazi szerelemhez ugyanis idő kell, és nem biztos, hogy egy este alatt kialakul. Ezért most összegyűjtöttük a három leggyakoribb olyan érzést, amelyre a legtöbb ember azt hiszi, hogy szerelem, pedig nem az!
- hirdetések -
Szexuális vonzódás
A szexuális vágy, vagy nemi vágy általában azaz érzés, amelyet nagyon sokszor a „szerelem első látásra” érzéssel azonosítanak. A szexuális vágy azonban egy hirtelen kialakuló és nagyon intenzív érzés, amelyet a valaki iránti vonzalom vált ki. Pontosan emiatt a nagyon erős biológiai vonzalom miatt nem lehet ezt az érzést szerelemnek nevezni.
A szexuális késztetést azonban nagyon könnyen fel lehet fogni szerelemként is, ugyanis a vonzalom nagyon erős, továbbá meg nem szűnő. Azok az érzelmek, amelyeket a nemi vágy okoz, nagyon is valósnak hathatnak, valójában azonban csakis a fantáziád szüleményei. A szerelemhez meg kell ismerned a másikat belülről is. Így, ha valaki azt mondja, hogy egy-két nap ismeretség után szerelmes lett, akkor valójában csakis a fantáziája indult el. A nemi vágy nem más, mint a fantáziánk elkalandozása afelé, hogy vajon mi is történhetne az illetővel.
Gyakran előfordul, hogy a fizikailag egymáshoz vonzódó emberek egyszerűen nem bírnak magukkal és a testükkel. Állandóan egymásra gondolnak és egymásról beszélnek. Ez azonban nem a szerelem, hanem a nemi vágy miatt van. Ez az érzés egyébként boldogságot áraszt, így a tapasztalatlan szíveknek könnyű összekeverni ezt az érzést a valódi szerelemmel. Hosszabb távon azonban ez a vonzalom nem tart ki, tehát, ha valaki nem ismeri fel időben érzelmeit, akkor könnyen hoppon maradhat.
A nemi vágy a szerelemtől körülbelül úgy különül el, mint a nappal az éjszakától. A nemi vágy általában a kapcsolat elején jelentkezik, nagyon intenzíven, amikor a partnerek még nem ismerik egymást, de az egymás iránti vonzódást érzik. Mivel a szexuális vonzódás a fantázián alapul, a valóság hamar ledönti az álomvilágot, és ha nincs meg a szerelem, a vonzódás nem lesz elég ahhoz, hogy fenntartsa a kapcsolatot két ember között.
Természetesen mondhatjátok, hogy dehát a fizikai vonzódás igenis fontos. Az is, de a szerelem több: fizikai vonzódás és érzelmi kötődés. Ha az érzelmi kötődés nincs meg, akkor valójában nem vagy szerelmes. Ha azonban egyszerre mozdul meg benned mindkettő, és akár pár percet vagy egy teljes beszélgetést élvezel vele, akkor már lehetséges, hogy egy közelgő szerelemről kell beszélnünk.
Megszállottság
A megszállottság szintén gyakran összekeverhető a szerelemmel. Az ilyen emberek többsége úgy gondolja, hogy az a sok minden, amit egy ember iránt érez, muszáj, hogy szerelem legyen. A megszállottság valamilyen szinten hasonlítható a nemi vágyhoz, ám attól abban különbözik, hogy míg a nemi vágy fellobban, majd elhalványul, addig a megszállottság folyton csak erősödik.
ELVAKÍT A SZERELEM?
A szerelem vak, így szól a mondás. Annyira megbolondít a szerelem, hogy figyelmen kívül hagyod a valóságot? „Csak egy hívás a kedvesemtől, és máris elfelejtem minden szörnyű tettét. Ez olyan, mintha a rabja lennék, el akarom hagyni, de ez nagyon nehéz, mert azt akarom, hogy szeressen.”
Mit tehetsz ellene?
Minél több ideig hiszel ugyanis valamiben, annál erősebb lesz az érzés, és végül kialakul a megszállottság. Az érzelmek ezen fajtája azért is veszélyes, mert az ilyen ember agya egyedül egy másik emberre van hangolva. Ennek következtében az illető elveszíti a saját személyiségét. Ez pedig egy ördögi körhöz vezet. Az elveszett személyiség pedig csak tovább növeli a vonzalmat. Az illető ugyanis egyre inkább olyan szeretne lenni, amilyenre ideálja vágyik.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a viszonzatlan szerelem is rögeszmévé válhat. Így előfordulhat, hogy egy nem létező kapcsolatban hisz az illető, ez pedig már komoly orvosi és pszichés problémákat okozhat. De a megszállottság kezdete az is, ha az egyik fél sokkal több energiát öl a kapcsolatba, mint a másik, csak azért, hogy megfeleljen neki.
Hogy honnan lehet megkülönböztetni őket? A valódi szerelem építő, míg a rögeszme romboló. Ha úgy érzed, hogy elvesztél és folyamatosan csak a párod kedvére akarsz tenni, de közben ő alig tesz meg érted valamit, továbbá úgy érzed, hogy minden perce az életednek ő körülötte forog, akkor lehet, hogy megszállottsággal küzdesz.
Vágyódás a régi után
Talán az összes érzelem közül ez az egyik leggyakoribb. A visszavágyódás állapota akkor következik be, amikor az ember egy régi kapcsolat után nagyon gyorsan egy újba kezd. Ezek a kapcsolatok a legtöbb esetben sajnos nem szerelmen alapulnak, hanem sokkal inkább a magányból táplálkoznak. Hamarra kiderül, hogy az új kapcsolat csak ideig-óráig feledteti a régi kapcsolatot.
A visszavágyódást szintén gyakran keverik össze a szerelemmel, ennek oka egyszerű. Az új kapcsolatban ugyanis legalább az egyik fél, vagy van, hogy mindkettő szeretne szerelmes lenni. Egyszer ugyanis már megtapasztalták, hogy milyen jó szerelmesnek lenni, és milyen jó szeretve lenni, és most ezt akarják visszakapni. Ám, ha ezt az új kapcsolatban nem sikerül megvalósítani, ez a kapcsolat nem lesz más, mint vágyódás a régi után, egy olyan dolog után, amelyet elvesztettek, és most szeretnének visszakapni. Az ilyen kapcsolatokban az emberek úgy érzik, hogy szerelmesek, valójában azonban csak a régit akarják visszahozni és a rendezetlen érzéseiket eltusolni.
(Cs.B.; Forrás: teenadvice) | |
| 45. | [tulajdonos]: Mégmásabb | 2019-10-10 12:36 | Nekem is volt pénzes pasim.
Milliókat költöttem rá. | |
| 44. | [tulajdonos]: Más, de mégis ide tartozik | 2019-10-10 12:32 | Abban a legnagyobb a siker valószínűsége, amit akkor is csinálnál, ha nem kapnál érte pénzt.
| |
| 43. | [tulajdonos]: Tyűazannya! Defasza! | 2019-10-10 12:16 | Tesch Gábor Ferenc
fb-bejegyzés
tőlem nem igazán szokták megkérdezni, hogy „hogy vagyok”.
nem bízik bennem senki sem, de mindenki jólelkűnek tart.
nem tart fenn semmi hullám, mégis úszom a szavaitokkal.
ezt egy bizonyos idő után meg lehet szokni, el lehet fogadni.
ha hirtelen változna, talán az lenne furcsább, idegenebb.
voltam kedvenc ingről elgurult gomb, törött kapanyél,
üres levélpapír, kidurrant labda a kert végében.
négy éve például egy öngyilkossági kísérlet mentett meg
a szerelemtől.
fű, kóla, alkohol. harminc év szemérem.
de ezek nem egy keserű ember szavai.
csak szeretnék hozzátok visszatalálni.
| |
| 42. | [tulajdonos]: Félelem-TESZT (részlet) | 2019-10-08 22:54 | Nem aludt mégsem. Írt egy történetet.
Ki akarta próbálni, hogy tudna-e írni, hogy tényleg igaz-e amit érez, hogy változtatni tud az életén az írás által.
PÉLDÁZAT, AZ ÖNMAGÁT BETELJESÍTŐ FÉLELEMRŐL
Ezt a címet adta neki.
Elég kényelmetlen azzal szembenéznie, hogy élete 90 % -ában nem azzal foglalkozott, amivel az inplant* szerint foglalkoznia kellett volna.
Ezért volt hát, amióta csak az eszét tudta, az a már-már elviselhetetlenné erősödő szorongása, amin még a legjobbnak gondolt pszichológusok sem tudtak segíteni. De, ami kevés volt ahhoz, hogy még legszűkebben számolva is, minimum 30 évet, csak úgy, ki ne dobjon az ablakon.
Ahhoz, hogy tudja, végre jó úton jár, hogy ismét harmóniába került kedves, szeretett Otthon Univerzumával, a sok JEL közül, amit kapnia kellett, az első az volt, hogy hazafelé menet nem volt kedve buszra szállni. Gyalog tette meg a két megállónyi távolságot az iskola és a legközelebbi Metró megálló között. Kb. 20 perc volt az egész. Határozott gyors léptekkel haladt, szedte a lábát.
Duzzadt benne az energia. Úgy érezte, az aurája megint hatalmasra terebélyesedett.
Egy nagyméretű, gyönyörű fehér autóra - ami a zebrához érve nem adta meg az elsőbbséget, s amit egy fiatal szőke nő vezetett -, szinte rágyalogolt. Ahogy közeledett a jármű felé, a nő szemét kereste az ajtóüveg mögött, hogy belenézzen. Egy szemernyit nem lassított. Úgy érezte, autóstól el tudná sodorni azt a nőt, ha úgy jönne ki a lépés.
Szerencsére ez, mint már annyi más, nagy horderejű gondolata, nem lett letesztelve.
Egy szakaszon, le volt terelve a gyalogos forgalom a járdáról.
Messzebb, elállva az utat, férfiak álltak. Biztonsági őrök és a társaságukban, szemben vele, egy civil, kistermetű férfi, aki úgy nézett ki, mint mondjuk Febe 10 év múlva. Közelébe érve, még jobban felismerhető volt a hasonlóság.
Az arccsont, az áll, a homlok. Kiköpött mása.
Aztán, később hazaérve, látta, hogy a fészen írt neki a fiú.
- Ja
Ennyit csak.
Történt ez az után, hogy reggel megköszönte egy cirkalmas, kék Thank You matricával,
az ő üzenetét, ami ennyiből állt:
- Édi vagy!
(Mert, egy lájkot sem remélt arra a pár sorra. Hosszú szünet után, ismét elmerte küldeni versé formált gondolatait a fiúnak. Hiába tudta, az nem szereti a verseket.
Kell a f.sznak vers, szakadt ki belőle egyszer a keserű mondat, mikor sajnos nem bírt uralkodni magán, és versben mondott el mindent, ami csak kikívánkozott belőle, alaposan eltorlaszolva ezzel a kommunikációs csatornájukat az éterben.)
- Mondta már más is? - kérdezte óvatosan.
Olyanról akart írni, amiről jól esett írnia, s nem olyanról, amiről feltételezte, hogy a fiút is érdekli.
Csakis olyat, ami kielégülést okozott a lelkének.
- Ja - jött a szűkszavú válasz.
Meglepetést érzett, hogy a fiút, rajta kívül, esetleg más is szerethette.
- Tudhatom ki az?
- Régen egy csaj.
- Szeretett, mint én? - felbátorodva firtatta tovább a témát.
Üzenethang és nagy lájk volt a válasz.
- Jó volt?
- Mi?
- Hogy, szeretett. Az jó volt-e? - kérdezte, s nevetett azon, hogy a fiú mennyire nem érti, mit akarhat ezekkel a kérdésekkel tőle.
- Megnevettetsz. - írta még könnyedén.
Újabb lájk érkezett.
És ő, nem kérdezhetett mást, csak, ami érdekelte.
Nem akarta tudni, hogy a fiú ki van-e éhezve, vagy volt-e valakivel szexuálisan mostanában.
Tudta, ha megkérdezné, megmondaná az igazat.
Az pedig fájna. Nagyon fájna.
De ő, ma este, jól akarta érezni magát.
A vers, amit elküldött, így nézett ki:
néha írnék,
de minek zavarjalak
egyszer úgyse leszek majd
jobb lesz ha megszokod
nélküled születtem rég
nélküled halok meg
s nem lesz karomban tőled
édes újszülött
Majd hozzátette:
- Mennyivel kevesebb gyerek születne, ha a női orgazmusra is szükség lenne a megtermékenyüléshez.
De hisz akkor, nem lenne elég test a leszületésekhez. Nem lenne elég csapdába ejthető G. E., a csapdába ejtett Thétának. Ez, egy olyan gondolat volt, amit megint csak el kellett hessegetnie.
Nagy lájk érkezett, ismét.
- Van valami újság otthon, amit nekem elmondanál? - tette fel, a bujkáló-félelem gerjesztette kérdést. Kényszere volt, hogy valamivel folytassa a beszélgetést.
Van valami, amit az utolsó szó jogán elmondana?- kérdezte az hóhér a halálraítéltet akasztás előtt.
- Jaj ne, ez egy másik történet! - hangosan hessegette el az idetolakodó emléket.
Attól félt, valahogy, valamiképpen, megint el fogja rontani a beszélgetést, vagy már el is rontotta, mint korábban annyiszor.
Pedig tudta, amitől fél, az előbb- utóbb bekövetkezik. Gondolta. - Jobb, ha előbb!
Már semmi mástól, se haláltól, se vad kutyáktól, se levelibékától, se pókoktól, se sötéttől, csak egyetlen egytől félt, hogy a fiú, valahogy, valamiképpen elutasítja őt.
Ezért tett fel ösztönösen olyan kérdést, amiről tudta, csak a VAN, vagy a NINCS, válasz érkezhet.
- Nincs. - kapta meg, a szerinte rosszabbikat.
- Akkor miről beszélgessünk, he? - írta gondolkodás nélkül, viccesen, némi megkönnyebbüléssel.
A hóhér, a fiú nyaka köré illesztette a kötelet.
Időutazó nem várt. Kevéssel előbb, elhagyta a halálraítélt fiatal testet, amit akkor már csak a rettegés görcse tartott egyenesen, s nem, a mindjárt távozni kényszerülő Élet.
Aznap, többet, már nem írtak egymásnak.
*elmébe ültetett parancs, CÉL, amivel ide születünk a földi világra
*genetikus entitás, azaz TEST
2017.09.12. 16:55
| |
| 41. | [tulajdonos]: továbbá | 2019-10-07 11:21 | Tudod, amikor repülsz, mint a madár,
nem számít egy kerítés. De ha letörik
a szárnyad... várnod kell, míg meggyógyul.
A madár, a repülést, soha nem felejti el. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
