NAPLÓK: Pytiriasis rosea Legutóbbi olvasó: 2026-02-08 16:48 Összes olvasás: 23016| 3. | [tulajdonos]: 02.20 | 2006-02-20 01:06 | Hétvégén volt vér, szerelem rendesen. Itt volt B, együtt töltöttük a hétvégét, csendes, megállapodott együttlét volt, hozzájárult az, hogy beteg, ilyenkor jobban kapaszkodik, félve nézi teste pusztulását, ha a haláltól nem is, de ettől a kisszerű vergődéstől retteg, emlékszem, egyszer jóízűt nevetett, amikor így fakadtam ki: milyen megalázó ez az egész fizikai lét - persze nem is, vagy mégis, még nem döntöttem el . Egyébként pontosítsunk: hörghurutja van.
Menstruálok, itt a vér helye, ez aztán szeretkezéseink nagyon körülírt koreográfiáját izgalmasan átalakította. Nem becsontosodott sablonokra gondolok, úgy kötött a menet, mintha nyomorékok lennénk, és csak bizonyos pózok, azok is csak bizonyos ideig lennének megfelelőek, így vagyunk, és ha ettől valamiért elrugaszkodunk, akkor az mindig katartikus. Hát óvatosan élünk a szabadsággal.
(Persze sokkal több dolgot írok ebbe a naplóba, de nem mindet sikerül begépelni, így marad ez a töredék. Vagy törmelék. Mára ennyi.) | |
| 2. | [tulajdonos]: 02.17. | 2006-02-17 10:06 | Reggelente, kávézás közben-után tetvetlenítem virágzásnak indult kis paprikám. Korábban szétmorzsolgattam ujjaim között a leveleket, a tetvekből vörös vagy zöld massza maradt hüvelykujjamon, de valahol megijedtem ettől a rendszeres reggeli pogromtól. A beszerzett tetvetlenítő vegyszert nem merem ilyen kis lakásban használni, így csak áll a polcomon, mint annyi más kidobhatatlan kacat.
Ma már egy kis sminkecsettel végzem ezt a feladatot. Szájamban még a kávét forgatom, téblábolok a homályos és tiszta tudat állapota között, s ahogy a koffeinnek, úgy érzem szükségét a rendrakásnak. A kis lila ecsettel tenyerembe söpröm a leginkább vörös színű tetveket, amikor sok összegyűlt, tanácstalanul nézem a zsákmányt, a finom bimbókon nagyra hízott, gyűlölt öregeket és a szánalomra méltó, őrölt borsnyi kicsik garmadáját, végül megpróbálom mindez óvatosan leseperni a kezemről, olykor lefújom, lerázom, néha az ecsetel pamacsolom le őket. Néhány muslinca csapong ilyenkor körülöttem, és én hajlamos vagyok jelentősséget tulajdonítani neki, megrázó jelenetet kerítve köréjük, valójában csak a leheletemre gyűlnek. A dráma elvész a padlón, odáig már nem látok el.
Ilyenek a reggeleim. | |
| 1. | [tulajdonos]: első | 2006-02-15 08:16 | A felsőstestem hámló, néhol kisebesedő vörös kiütések borítják, rózsahámlás, ártalmatlan betegség, elkapni nehéz, lassan gyógyul, de a fertőzés örökös immunitást ad. A hámló területek viszketnek, néha vakarózom - pedig tilos -, olyan, mintha testem bizonyos pontjain már megkezdtem volna az oszlást, sörétessel lőtt rám a halál (majd unokáimnak mutogathatom a sebhelyeket, ha túlélem). Fürdés után különösen jól látszódnak ezek a forintos nagyságú foltok, mondhatni kigyulladnak, mint a titkosírás, de még én sem tudom visszafejteni, ez szopás. Megeshet, hogy olvasóm keresem, aki aztán értelmet ad ennek az ostobaságnak, de nehéz dolog, hiszen nem szívesen mutogatom a karjaim-testem.
Most ki lehetne ebből hozni azt, hogy itt ez a napló, és itt a kezem, nem disznóláb, de valójában csak egy kis modoros felütés ez az első felirat, aztán majd jön a vér, hazugság, ármány, dugás dögivel, és líra-líra-líra, meg disznó viccek, magamutogatás kockázat nélkül.
Egyébként meg a latin név is tetszik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
