DOKK


 
2845 szerző 39304 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 3 órája
Szilasi Katalin 3 órája
Bátai Tibor 3 órája
Nagyító 4 órája
Szőke Imre 4 órája
Filip Tamás 5 órája
DOKK_FAQ 16 órája
PéterBéla 16 órája
Pálóczi Antal 16 órája
Tímea Lantos 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Bara Anna 3 napja
Tamási József 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Duma György 5 napja
Mórotz Krisztina 6 napja
Mátay Melinda 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 órája
Janus naplója 3 órája
ELKÉPZELHETŐ 7 órája
Hetedíziglen 7 órája
az univerzum szélén 10 órája
útinapló 13 órája
A vádlottak padján 14 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 17 órája
Zúzmara 1 napja
PIMP 2 napja
nélküled 2 napja
az utolsó alma 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 01:12 Összes olvasás: 92175

Korábbi hozzászólások:  
317. [tulajdonos]: itt-van-város-vagyunk-lakói2018-12-10 15:05
Nem túlzás arannyal megfesteni az eget, még csak vallásos áhítat sem kell hozzá, elég, ha korán reggel már a városban van dolgunk, szentebb képek vonulnak fel előttünk, mint egy ikonnal teletűzdelt tárlaton. Az épületek tornyai, kupolái egy közel-keleti árnyjáték díszletei, nem is értem, miért hurcolok magammal olvasnivalót, amikor a szemem láttára elevenednek meg az Ezeregy éjszaka helyett az Ezeregy hajnal meséi-nek lapjai. Közben zajlik a városlakók hétköznapi élete. A Vigadó téren egy kövér asszony lélekszakadva fut a villamos után, el is éri meglepően gyorsan, erős lábai lehetnek. A Soroksári úti zebránál az autók és a buszok, mint a toporzékoló lovak, ahogy a lámpa átvált, elkezdődik a vágta. Alig van időm elugrani előlük. Szép ez a város – nem csak azért, mert annak akarom látni.

Elég beleélnem magam a télbe, máris kitavaszodik. Itthon a Kossuth utca még mindig fel van túrva, hetek óta építik az utat a közmunkások. Az utca végében egy daru valamit emelget. Fiatal anyuka üldögél a sarokház kerítésének padkáján, majdnem nekimegyek, ahogy a járdán befordulok, ő bocsánatkérően mosolyog. Előtte babakocsiban két éves forma kisfiú a daru mozgását lesi teljes odaadással. Kénytelen vagyok én is megbámulni azt, ami mellett simán elsétáltam volna: egy apró úthenger lóg a daru csőrén, mint a gólya szájában a pólyás baba. Eszembe jut, amikor G. volt ilyen kicsi, másfél-két éves korában nem lehetett elmozdítani az építkezések mellől. A Kossuth utca másik végében akkor ásták a sarki üzletház alapját, betonkeverők forogtak a gödörben, a vezetékek, mint a belek az emberből műtét közben, a gödrökben a tócsák, mint a has megbolygatott területein összegyűlt vér. Én nem szerettem azelőtt soha a föld gyomortartalmát tanulmányozni, rendetlenségként, nyugtalanító káoszként éltem meg minden építkezést, ami mellett gyorsan el kell haladni, ha már rendet rakni nem tudok benne. A gyerekeim tanítottak meg rá az ilyesfajta rendezett összevisszaság értékelésére.

316. [tulajdonos]: pánik-et-circenses2018-12-10 14:58
Eljöttem végül én is, itt kell lennem, látnom kell a cirkuszt, amit a gyerekeim a Kormánytól ajándékba kapnak, annak köszönhetően, hogy az apukájuk köztisztviselő – legfeljebb nem tapsolok. Az idomított állatokon amúgy sem tudnék. Pedig szépek a fehér alapon fekete csíkos szibériai tigrisek, a kutyák meg tök arik tényleg, igaza van a kisebbik fiamnak, de csak a Black Lions mutatványa tud levenni a lábamról, ők legalább a saját bőrüket viszik a vásárra, mert igazából nem oroszlánok, hanem emberek, viszont feketék, mert Afrikából érkeztek, a produkciójuk bizalmon és egymásra való odafigyelésen alapuló csoda, minden látványfokozó technikai eszköz nélkül. Őszinte elismerés van bennem, amikor megtapsolom őket. De az már a végén van. A bohócokat is muszáj előtte megtapsolnom, és nem lehet nem nevetni rajtuk, vérprofik. A bohóckodás alapja ugyanaz, mint mindig. Ketten vannak, az egyik csetlik-botlik, nem képes eligazodni az őt körülvevő világban, ő az, akinek gyerekkorában azt mondták, fiam te Mindig Mindent elrontasz és Soha Semmit nem csinálsz jól. A másik, a bennfentes, a szakavatott, olyan mint Karinthy jó tanulója, stréber. Pontosan tudja, hol találhatók a világban való eligazodáshoz szükséges eszközök, és használni is tudja őket. Ő a komoly bohóc. A szakavatott. Minden mozdulata idegesítően precíz. Mégis ő húzza végül a rövidebbet. A legérzőbb szívű néző lelkében is felébreszti a kárörvendés ördögét. A csetlő-botlón is nevetünk, de elnéző együttérzéssel, amíg a másiktól távolodunk, hozzá közeledünk. Saját idétlenségeinket látjuk benne viszont, szorongva várjuk, hátha tanul valamit a sok kudarcból. Tanul is, míg a másikat az idegborzoló szakszerűsége megakadályozza a fejlődésben, látványosan elbukik.

Nem mindig csak az a legfelháborítóbb egy törvényjavaslatban, ami benne van, hanem néha (egyre többször) az is, ami hiányzik belőle, mert látszólag nagyvonalúan, valójában rendkívül pitiáner módon „kifelejtenek” belőle valamit, ami korábban a nagy nehezen visszanyert demokrácia vívmányaként még benne volt. A kormányzati dolgozókra vonatkozó új javaslatban nem szerepel az a tétel, amely a köztisztviselők pártatlanságát mostanáig biztosította (legalább papíron, ha a gyakorlatban nem is mindig). Nem csak hab a tortán, hanem a torta maga, hogy a tervezetet egyéni képviselői javaslatként nyújtatják be, hogy a szakszervezetekkel való egyeztetésre fittyet lehessen hányni. A piszkos munkát olyan vásári majmokkal végeztetik el, mint az egyik volt gimnazista évfolyamtársam, akivel egy évig még instruktorkodtam is a Közgázon, már akkor sem volt teljesen komplett, de ami mostanra lett belőle, akkor még nem látszott rajta, tőle a tanultam például a világ legszebb csángó népdalát, az Elment az én rózsám-at.

Jó, hogy jövőre már a legkisebb gyerekemnek sem jár ingyencirkusz Mikuláskor, még berontanék valamelyik ketrecbe, hogy a jutalomfalatkákkal kezes bárányokká szelídített tigrisek helyett átharapjam az idomár torkát. Vagy, ami még rosszabb: nem rontanék én be sehova, kényelmesen belesüppednék a nézői székbe, tapsolnék, nevetnék, lélegzetvisszafojtva izgulnék a légtornász életéért, akkor is, ha sejteném, hogy direkt esik le majdnem a kötélről, amikor bekötött szemmel imbolyog rajta; összerándulna a gyomrom, mindahányszor a legerősebbnek látszó tigris engedetlenül ráhördülne az idomárra, és még, ha eszembe is jutna, hogy talán ez is csak a mutatvány része, örülnék, hogy a belépő mellé perec is járna, a fogaimat izgalmamban lenne mibe eresztenem.

Olvasói hozzászólások nélkül
315. Vajidcs: sikerült-is-lyukat-hagyni[tulajdonos]: lyukogatok2018-12-09 09:46
ahelyett, hogy azzal foglalkoztam volna, hogy magamat összeszedjem

314. [tulajdonos]: lyukogatok2018-12-09 09:44
Lyukogatunk, lyukogatunk? – ezt kérdezgeti egy hang álmomban, és fel is ébredek; ez tűnik most a legfontosabb üzenetnek, persze nem értem, mint ahogyan az összes többi zagyvaságot sem, amit előtte összeálmodtam. Pakolásztam megint, mint olyan sokszor, pár percem volt a vonatindulásig, a ruháim szanaszét, de én a helyett, hogy magamat ételmaradékokat gyűjtögettem egy műanyag vödörbe, vaniliapudingnak tűnő zselatinos masszát próbáltam belekaparni egy lábasból a vödörben lévő nylonzacskóba, de folyton melléöntöttem. Egy parasztbácsi vastag irhabundában, kucsmában és gumicsizmában elém rakott egy vájdlingot, és azt mondta, gyűjtsem csak tovább a maradékot, neki kell a moslék, és vigyorogva rázendített egy rigmusos versikére. Értelmetlen halandzsa volt, helyenként külföldi, talán angol beütéssel, a végén már röhögött, látszott rajta, hogy nagyon jópofának találja magát.

A helyesírásellenőrzőm nem ismeri a "lyukogat" szót.

313. [tulajdonos]: .2018-12-08 09:51
Apró csecsemőt élesztgetek álmomban. Nagyon sovány és elhanyagolt szegény. A ruhája, okkersárga tipegő, tele van több napos kosszal, látszik rajta, hogy nem gondozzák. Nem eteted, kérdezem anyámat. Ő dacosan megrázza a fejét. Elindulok a babával egy másik helyiségbe, hogy tisztába tegyem. Alig él. Diákok rontanak a szobába, harcias kamaszlányok, az egyikük kezében pisztoly. Mindenkit meg fognak ölni, ez biztos. Ágyak vesznek körül, megpróbálok az egyik alá bebújni, de nem megy, a kisbabát is féltem, aki ott maradt a pelenkázó asztalon. Elég rá gondolnom, a pisztolyos lány azonnal észreveszi, és gondolkodás nélkül fejen lövi. Az ágyak között megbújva látom a kisbaba kilőtt szemét. Fekete vér folyik belőle, nem piros. Meg kell menteni, legfeljebb vak lesz, de élnie kell. Odarohanok hozzá, alaktalan húscsomó a feje, de élni fog.

Hazafelé tartok. Már csak egy utcába kell befordulni, és ott a ház. Furcsa a járda, túl fehér, túl sima. Mintha figyelmeztetni akarna, hogy nem jó helyre visz. És már látom is, hogy sokkal távolabb vagyok a házunktól, mint ahogyan gondoltam, egy egész falunyival arrébb. Emelkedőn vezet az út, oldalt házakra látni. Ismeretlen településnek tűnik, tudni szeretném a nevét, de nincs kiírva sehol, a házak is nagyon furcsák: barna színű, zárt épületek, nincs rajtuk ajtó. Ahogy nézem őket, egyre beljebb kerülök, egy egész birodalom van itt felépítve, sok-sok ajtó nélküli, barna ház, hidak, ívek, viaduktok, mintha katonai területen járnék, a járda, amin haladok itt is túl fehér, túl sima. Egy vonat robog rajta sínek nélkül, egyenesen felém tart, úgy kell félreugranom. Amilyen zártak a házak, olyan nyitott a vonat, furcsa, primitív lények ülnek rajta, mintha valami világégés után lennénk. Ahogy a mellettem elszáguldó vonat után nézek, látom, hogy egy hasonló járgány közeledik az ellenkező irányból teljes sebességgel. Ebből ütközés lesz, gondlom, és felébredek.

Olvasói hozzászólások nélkül
312. weinberger: műfajok[tulajdonos]: hogyha-nékem2018-12-07 16:11
Anikó, rég óta olvasgatom ezeket a kis szatírikus prózáidat. A műfaj is, a szövegek is egyértelműen kedvemre valók. Érzek rajtuk egy (több) árnyalatnyi hatást Rákosy Gergely, Örkény István, Esterházy Péter stílusából. Miféle művészeti ágban fogsz még meglepni minket?

311. [tulajdonos]: hogyha-nékem2018-12-07 15:58
Hogyha nékem tetkóm volna – feltételes mód (nyelvlecke magyaroknak magyarul)

Tanár: – Ha kedvet kapnál a testdíszítéshez, mit tetováltatnál magadra, és hova?

Diák: – Én az Országházat. A mellkasomra. A két mellbimbóm lenne egy-egy torony. Alatta a hasamon nemzetünk első számú embere mosolyogna. Szeretném, ha látszanának közben a fogai. Aztán fognék egy pasit, és gyorsan teherbe esnék – vagyis bocsánat, ezt tudnám szebben is mondani, nem lenne az teher, hiszen szülőnek, sőt, szülőnőnek lenni a legnagyobb áldás, csak nem jött jól az anyanyelvemre, írhattam volna (ez már múlt idejű feltételes mód!) azt is, hogy a hatalmas szerelemnek megemésztő tüzével, ezer ambróziacsókkal, kis- illetve nagyajakaim harmatozásával méhembe varázsoltatnék egy gyönyörű kis tulipántot – jaj, ezt meg most meg túlragoztam, nem akarom Csokonaira fogni, de sajnos ő tehet róla. Az a gyönyörű kis ’tulipánt’ egy fiúcska lenne, Viktorkának becézném már jó előre, és naphosszat a rám tetovált arcot simogatnám, boldogan, mert az az országos gondoktól ráncos homlok szépen kisimulna gömbölyödő hasamon, így készülnék az anyaszerepre, a legfőbb női princípiumom beteljesítésére – közben arra gondolnék, hogy az a magasztos fejfő az én kis Viktorom homloka; mondák elevenednének fel bennem, fejedelmi sátrak, párduckacagányos ifjak világa, ereimben szilaj paripák száguldoznának, megtelne kürtök szavával és harci kiáltásokkal az anyatejillatú puszta, rettenthetetlen vágyakat nevelne pocakomban a szárnyas idő.

Így volna (így járnék), ha egy ismeretlen mentális betegség folytán kedvet kapnék a testdíszítéshez.

Olvasói hozzászólások nélkül
310. Gyurcsi: Fizetés[tulajdonos]: nem-félek-a-bőlömbe2018-12-06 16:07
Bábaügyi álomtitkár
hogy kapja a fizetést?
Leutalva? Bankkártyára?
Vagy bemegy a bankba, és

spermabanki pénztárostól
kapja meg a havi bért.
Forintban? Vagy Euróban?
Nem mondom meg. Na, miért? :)

309. [tulajdonos]: nem-félek-a-bőlömbe2018-12-06 15:50
Sómaszt Góon, az Ínynovációs és Nemzésfejlesztési Minisztérium helyes álomtitkára tegnap kifejtette: itt nem babra megy a játék, hanem bábra.


Olvasói hozzászólások nélkül
308. Vajdics: ejnye-na[tulajdonos]: még-több-korrektség2018-12-06 11:50
átnyúlós hatás?


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-16 00:30   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-15 23:54   Napló: Bátai Tibor
2025-09-15 22:01   Napló: Janus naplója
2025-09-15 21:55   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-09-15 21:39   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-15 21:27   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 21:04   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Pszichológiai nézőpont/
2025-09-15 21:02   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 20:21   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-15 19:59   új fórumbejegyzés: Filip Tamás