NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-07-17 02:08 Összes olvasás: 110104| 477. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-10 23:43 | 2019. október 10.
A legnagyobbik fiammal ma arról beszélgetett a témavezető tanára, hogy érdemes lenne (vagy csak érdekes – nem tudom) készíteni egy algoritmust, ami úgy tanul meg verset írni, hogy betáplálják neki mondjuk a József Attila-összest.
A középső fiamnak erről eszébe jutott, hogy már létezik egy ilyen versgenerátor. Belenéztem. És megnyugodtam. A mesterséges intelligencia egyelőre elég rossz tanuló. A legrettenetesebb mulanDOKK-vers is felülmúlja azt, amit ez a „költő” művel.
Jó szórakozást!
http://oddnumberofeyes.com/versgenerator/?fbclid=IwAR3GY7cBElASFoB420ok9CYzHG8Yzv3zAJlAxdlvGBKyv0jj8s1IcNGATms | |
| 476. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-09 12:58 | 2009. október. 9.
Az erdei út a föléje boruló ágakkal sötét és nedves, mint egy szülőcsatorna. Talán egy kicsit hidegebb, de a ruhám, mint egy szkafander, optimális hőmérsékleten tart. Oxigén van. Talán még a szívritmusomat is méri valami. Csak a gravitációt kellene valahogyan leküzdenem, a súlyosságnak ezt a megszokhatatlan, természetellenes állapotát. Nem lenne az az érzésem, minden alkalommal, amikor nekiindulok, hogy elég volt a kínlódásból, inkább visszabújok anyám hasába. Hordjon túl. Ázzon le rólam a magzatmáz. Feketetedjek be. Az ágynak nem fáj, hogy naponta világra gyötör?
Holnap lesz a középső fiam születésnapja. Délben L. bácsit temetjük a Rákospalotai temetőben. A kisebbik húgom be akar velem ülni egy kávéra valahol a közelben. El fogom neki mesélni, hogy ott születtem, Rákospalotán.Szerintem nem tudja. Én is mindig elfelejtem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 474. | [tulajdonos]: javított | 2019-10-09 00:46 | 2019. október 8.
A hegedűk, a brácsák, a cselló és a bőgő hangjára seregélycsapat rebben fel valahol, és keringeni kezd az antennák és a tűzlétrák felett, mint egy fekete pöttyökből álló zsinóros sárkány. A fagott és a két klarinét mintha több milliárd éves réseket akarna betömni az idő falán. Az első hegedűs (a műsorlap szerint: koncertmester) zömök, jó húsban lévő fiatalember; a mozgása mintha függetlenedne a testétől: ruganyosan, könnyedén, már-már kecsesen hajladozik egy kb. másfél méter átmérőjű kör közepén, mint egy vízililiom a tenger mélyén. Nincs külön karmester, a vezető hegedűs tánca irányítja az egész zenekart. Telemann Á-dúr szvitjének második vagy harmadik tétele szól, amikor képek villannak elém a Rajzoló szerződése című Peter Greenaway-filmből: geometrikus bokoralakzatok, krinolinok, rizsporos parókák, lobogó ingujjak, birkák, vízihullák. Harminc éve is van már, hogy a filmet láttam, de sose jutott még ilyen erővel eszembe. Utánanézek: Mychael Nyman írta a zenéjét.
„Itthon” van a férjem régi iskolatársa, G., a feleségével, E.-vel. Korábban Pittsburgban laktak, most Minneapolisban – mikor hol kap kutatóorvosi megbízást G. Ma együtt ebédeltünk a Szürke Libában (Grey Goose). G. fizette. Estére volt három jegyük a zeneakadémiába. A nagyobbik fiuknak nem volt kedve velük menni. Én szálltam be helyette. Jó lesz, mondta E. Mit játszanak? Bachot és Telemannt. Oké, úgyis éppen Bach-hetet tartok. Terápiás céllal, PTSD ellen.
| |
| 473. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-09 00:30 | 2019. október 8.
A hegedűk, a brácsák, a cselló és a bőgő hangjára seregélycsapat rebben fel valahol, és keringeni kezd az antennák és a tűzlétrák felett, mint egy fekete pöttyökből álló zsinóros sárkány. A fagott és két klarinét mintha több milliárd éves réseket akarna betömni az idő falán. Az első hegedűs (a műsorlap szerint: koncertmester) zömök, jó húsban lévő fiatalember; a mozgása mintha függetlenedne a testétől: ruganyosan, már-már kecsesen vonaglik egy kb. másfél méter átmérőjű kör közepén. Az éjjeli lepkék táncolnak így a lámpaburában. Szabadon és mégsem. A lepkéket a fény tartja fogva, a koncertmestert a ritmus, a hangok és a gravitáció. A többi vonós hozzá képest mozdulatlan. Nincs külön karmester, a vezető hegedűs tánca irányítja a kilencfős zenekart. Telemann Á-dúr szvitjének második vagy harmadik tétele szól, amikor képek villannak elém a Rajzoló szerződése című Peter Greenaway-filmből: geometrikus bokoralakzatok, krinolinok, rizsporos parókák, lobogó ingujjak, birkák, vízihullák. Harminc éve is van már, hogy a filmet láttam, de sose jutott még ilyen erővel eszembe ez a film. Itthon utánanézek: Mychael Nyman írta a zenéjét.
„Itthon” van a férjem régi iskolatársa, G. a feleségével, E.-vel. Korábban Pittsburghban laktak, most Minneapolisban – mikor hol kap kutatóorvosi megbízást G. Ma együtt ebédeltünk a Szürke Libában (Grey Goose). G. fizette. Estére volt három jegyük a Zeneakadémiára. A nagyobbik fiuknak nem volt kedve velük menni, én szálltam be helyette. Jó lesz, mondta E. Mit játszanak? Bachot és Telemannt. Oké, úgyis éppen Bach-hetet tartok, terápiás céllal.
| |
| 472. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-07 14:17 | 2019. október 7.
Mindig akkor történik valami, ha felállok a székről. Mert pisilnem kell, vagy valami. Most például fáztam, és ahogy felálltam, hogy magamra vegyek még egy réteg ruhát, az ablak mögött egy madárcsapat repült el éppen akkor, amikor a jobb kezemmel belebújtam a sötétkék ingem egyik ujjába.
Szeretem ezt a sötétkék inget. Vastagon szőtt, puha vászonanyagból készítették, és fenék alá ér, olyan, mint egy kis kabát. A nagyfiamtól kaptam. Ki akarta dobni. Ne hülyéskedj, mondtam, ez egy szuper jó ing. De nekem nem kell, mondta. Ajánlgattam a két kisebbnek, őket sem érdekelte. Hát, jó, gondoltam, akkor az enyém lesz. Bekarcsúsítottam, de csak annyira, hogy akár két pulóver is aláférjen, ha fázom.
Nem fűthetek be annyira fordítás közben, amennyire az ízületeim igényelnék, mert elálmosodom. Kell a friss levegő az agyamnak. A fiúk folyton kinevetnek, pedig tudják, mi a helyzet: jó, hogy bundát fel nem veszel idebent. Van, hogy bundát veszek fel idebent. A szomszéd asszonyomtól kaptam pár éve egy szépen szabott, belül műszőrme, kívül velúr bundát. Kihízta, mondta, jóformán nem is hordta. Elfogadtam. Nekem bő egy kicsit, de itthonra jó így is. Sőt. Zsemleszínű. Olyan vagyok benne, mint egy golden retriver. Más néven labrador, ami spanyolul dolgozót jelent.
Azt olvastam az imént, hogy a metamfetamin-készítmények (kristály, speed) használói kényszeres cselekvéseket végezhetnek, mint például a takarítás, subickolás, tárgyak babrálása (szétszedése, összerakása). Ha-ha. Az ilyesmihez nekem nincs szükségem kábszerre.
| |
| 471. | [tulajdonos]: javított | 2019-10-06 21:58 | 2019. október 6.
Ha a kapu előtti lépcsőre állok, és ott nyújtózkodom, amíg a fiúkat várom, hogy elindulhassunk végre, a tető fölé tudok nyúlni a kezemmel, az árnyékom viszont odalent a ház falán tornázik. Nem tudom, miért fontos ez, csak azt tudom, hogy meg kell jegyeznem. El kell raktároznom olyan pillanatokra… Milyenekre? Ezen most törnöm kell egy kicsit a fejem. Hogy ne hazudjak. Olyan pillanatokra, amelyek órákig, napokig is eltarthatnak. Talán leginkább a gondolatfüggőség tárgykörébe tartozik, ami ilyenkor történik. A kezem árnyéka a ház falán, miközben a tető fölé nyúlkálok vele, oda, ahol este nyolckor már látszanak a csillagok, nevetségessé tesz minden ragaszkodást. Bármihez, amit én gondolok arról, amit mások gondolnak rólam, hogy én mit gondolok róluk…
Oscar-gyanús a Joker főszereplőjének alakítása. A fiaink ragaszkodtak hozzá, hogy velünk együtt nézzék meg a filmet. A moziban azon tűnődtem – már amikor a szoros forgatókönyv erre lehetőséget adott – nincs-e a filmben valami üzenet elrejtve a számunkra, olyasféle, hogy lám-lám, mihez vezet, ha a szülők rosszul bánnak a gyerekeikkel, vagy éppen ellenkezőleg: elég jófej szülők vagyunk, soha nem éheztettük a gyerekeinket, és nem kötöztük egyiket sem a radiátorhoz.
A filmről már biztosan rengeteg kritikát írtak. Én most csak ennyit: amikor az ősember félelmében vigyorogni kezdett, hasonló folyamaton ment keresztül, mint Arthur, amikor bántották.
A János-hegyen egy tizenhat év körüli lány hangosan felnevetett, amikor elhaladtam mellettük a futószőnyegen. Hogy fut mán’, nézzétek. A többiek vele együtt nevettek, bár az egyikük megkérdezte, miért, te hogy futsz. Már a Normafánál tartottam, és még mindig ezen rágódtam. Gondolatban többször megfordultam, és visszafutottam a kényelmesen sétáló lányokhoz. Megálltam mellettük, és elmeséltem nekik, hogy pár nap múlva ötvenöt éves leszek, és hogy évek óta szenvedek sokízületi gyulladásban, és ha nem végzek naponta komoly testmozgást marékszámra kell szednem a gyógyszert, mint édesanyám negyven éves kora óta. Elmondtam nekik azt is, hogy nyáron, amikor száraz, meleg idő van, jobb a mozgásom, de amikor megjön a hűvös, nyirkos ősz, beragadnak az ízületeim, és mindenen fáj. A kisízületek főleg, de a nagyok is néha, mikor melyik mondja fel a szolgálatot. Három éve a jobb könyököm fájt hetekig, előfordult, hogy sírtam a fájdalomtól, most a jobb térdem vacakol – a gép előtt ücsörgést nem bírja valószínűleg, de le kell fordítanom azt a három könyvet, ha már elvállaltam. Az Európa Kiadó keresett meg, három nap gondolkodási időt kértem (könyvenként egyet-egyet – nem így volt, de jól hangzik, nem?), utána mondtam csak igent. Hogy miért futok, ha fáj, hát azért, kedveskéim, mert, ha nem mozgok, csak romlik a helyzet. Ilyen a sokízületi gyulladás, a fájdalom intenzitása mozdulatlan helyzetben fokozódik. Képzeljék el a reggeleimet… Itt tartottam, amikor észbe kaptam. Annyira beleéltem magam abba, amit elgondoltam, hogy már nem volt különbség valóság és képzelet között. Ilyenkor jönnek jól az elraktározott élményeim a valóságról. A kezem árnyéka a ház falán, az igazi kezem a tető felett este nyolckor, amikor már látszanak a csillagok. Ezt nem én találtam ki. Nem én találtam ki, hogy egyszerre két helyen is jelen tudok lenni, anélkül, hogy akarnám.
| |
| 470. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-06 21:52 | 2019. október 6.
Ha a kapu előtti lépcsőre állok, és ott nyújtózkodom, amíg a fiúkat várom, hogy elindulhassunk végre, a tető fölé tudok nyúlni a kezemmel, az árnyékom viszont odalent a ház falán tornázik. Nem tudom, miért fontos ez, csak azt tudom, hogy meg kell jegyeznem. El kell raktároznom olyan pillanatokra… Milyenekre? Ezen most törnöm kell egy kicsit a fejem. Hogy ne hazudjak. Olyan pillanatokra, amelyek órákig, napokig is eltarthatnak. Talán leginkább a gondolatfüggőség tárgykörébe tartozik, ami ilyenkor történik. A kezem árnyéka a ház falán, miközben a tető fölé nyúlkálok vele, oda, ahol este nyolckor már látszanak a csillagok, nevetségessé tesz minden ragaszkodást. Bármihez, amit én gondolok arról, amit mások gondolnak rólam, hogy én mit gondolok róluk…
Oscar-gyanús a Joker főszereplőjének alakítása. A fiaink ragaszkodtak hozzá, hogy velünk együtt nézzék meg a filmet. A film közben azon tűnődtem – már amikor a szoros forgatókönyv erre lehetőséget adott – nincs-e a filmben valami üzenet elrejtve a számunkra, olyasféle, hogy lám-lám, mihez vezet, ha a szülők rosszul bánnak a gyerekeikkel, vagy éppen ellenkezőleg: elég jófej szülők vagyunk, soha nem éheztettük őket, és nem kötöztük egyiküket sem a radiátorhoz.
A filmről már biztosan rengeteg kritikát írtak. Én most csak ennyit: amikor az ősember félelmében vigyorogni kezdett, hasonló folyamaton ment keresztül, mint Arthúr, amikor bántották.
A János-hegyen egy tizenhat év körüli lány hangosan felnevetett, amikor elhaladtam mellettük a futószőnyegen. Hogy fut mán’, nézéttétek. A többiek vele együtt nevettek, bár az egyikük megkérdezte, miért, te hogy futsz. Már a Normafánál tartottam, és még mindig ezen rágódtam. Gondolatban többször megfordultam, és visszafutottam a kényelmesen sétáló lányokhoz. Megálltam mellettük, és elmeséltem nekik, hogy pár nap múlva ötvenöt éves leszek, és hogy évek óta szenvedek sokízületi gyulladásban, és ha nem végzek naponta komoly testmozgást marékszámra kell szednem a gyógyszert, mint édesanyám negyven éves kora óta. Elmondtam nekik azt is, hogy nyáron, amikor száraz, meleg idő van, jobb a mozgásom, de amikor megjön a hűvös, nyirkos ősz, beragadnak az ízületeim, és mindenen fáj. A kisízületek főleg, de a nagyok is néha, mikor melyik mondja fel a szolgálatot. Három éve a jobb könyököm fájt hetekig, előfordult, hogy sírtam a fájdalomtól, most a jobb térdem vacakol – a gép előtt ücsörgést nem bírja valószínűleg, de le kell fordítanom azt a három könyvet, ha már elvállaltam. Az Európa Kiadó keresett meg, három nap gondolkodási időt kértem (könyvenként egyet-egyet – nem így volt, de jól hangzik), utána mondtam csak igent. Hogy miért futok, ha fáj, hát azért, kedveskéim, mert, ha nem mozgok, csak romlik a helyzet. Ilyen a sokízületi gyulladás, a fájdalom intenzitása mozdulatlan helyzetben fokozódik. Képzeljék el a reggeleimet… Itt tartottam, amikor észbe kaptam. Annyira beleéltem magam abba, amit elgondoltam, hogy már nem volt különbség valóság és képzelet között. Ilyenkor jönnek jól az elraktározott élményeim a valóságról. A kezem árnyéka a ház falán, de az igazi kezem a tető magasságában és a felett este nyolckor, amikor már látszanak a csillagok. Ezt nem én találtam ki. Nem én találtam ki, hogy egyszerre két helyen jelen tudok lenni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 468. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-05 17:37 | 2019. október 5.
Van egy fagyizó, amibe álmomban visszajárok. De hiába veszek ott fagyit, nincsen sose íze.
A Szent Jakab-zarándokok jelképe a fésűkagyló. Nem tudtam ezt mostanáig. Ha végigjártam volna a Caminót. De nem jártam. Részletekben sem. A Mária-út jelentős szakasza a budakeszi erdőn vezet át, de úgy tudom, hivatalosan nem része a Szent Jakab-útnak. Érdekes magyarázatra bukkantam azzal kapcsolatban, hogyan vált az EL Camino szimbólumává a fésűkagyló. A középkori zarándokok java része penitencia gyanánt járta végig az utat, és hogy ennek elvégzését bizonyítani tudják, sokan kagylót vittek haza a Jakab sírjához közeli, galíciai tengerpartról. Eleinte azoknak a zarándokoknak, akik Szent Jakab-kagylóval kívánták bizonyítani, hogy teljesítették a rájuk kiszabott penitenciát, tovább kellett menniük Finisterrébe. A szemfüles kereskedők hamar kiszagolták, mekkora üzleti lehetőség rejlik ebben a kötelezettségben: árusítani kezdték a kagylókat a finisterrei székesegyház mellett.
Nagyon távoli asszociációnak tűnik, de erről most az jut eszembe, a nagyobbik fiam, aki 26 éves létére pokémon-vadász, újabban velem kelteti ki a pokémon-tojásokat. Akármit is jelentsen ez. „Mikor mész futni”, kérdezi nap, mint nap, és el kell indulnom a telefonjával a zsebében. Egy elég jó anya ennyit megtesz.
A brit tudósoknak Nagy Feró hangjával kapcsolatban valószínűleg nincs igaza. Bár nem tudom ellenőrizni, mert momentumos rendezvényen még nem voltam soha. És nem is leszek, ha ott a Beatrice játszik. Tényleg elég volt egy életre. Tudom, hogy igazságtalan vagyok, mert Müller Péter Sziáminak például csak pár fokkal van jobb hangja, mint Nagy Ferónak, az ő koncertjeikre mégis szívesen elmegyek bármikor. Pláne, ha ingyen volna, mint a tegnapi koncertsorozat. De őket nem hívják Budakeszire. Nem is tudom, mit fanyalogtam tegnap: aki ingyen kenyeret kap, becsülje meg, akkor is, ha az belül penészes.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
