DOKK


 
2845 szerző 39306 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 1 órája
Mórotz Krisztina 2 órája
Boris Anita 5 órája
Nagyító 9 órája
Szakállas Zsolt 11 órája
Szőke Imre 18 órája
Gyurcsi - Zalán György 23 órája
Filip Tamás 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Duma György 1 napja
PéterBéla 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Pálóczi Antal 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Tóth Gabriella 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Bara Anna 6 napja
Tamási József 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 4 órája
az univerzum szélén 8 órája
Bátai Tibor 18 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
nélküled 1 napja
Conquistadores 2 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
útinapló 3 napja
A vádlottak padján 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Zúzmara 4 napja
PIMP 4 napja
az utolsó alma 5 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Hetedíziglen bloggernek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 17:21 Összes olvasás: 400111

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
7092. Kránitz Laura: szavazás2024-02-29 12:39
1. vers Visszkép 1 pont

7091. [tulajdonos]: versek2024-02-29 09:18

Kedves Játszótársak!

Nyolc vers jött össze, ez már aztán valami!
Nagyon örülök neki, hogy ennyien írtatok.

Szép napot: Moha






1.    

visszkép

jó kedv semmi más
cseresznye érik
nem jön több csapás
ha előtűnik
az isten talán
közben eltűnik
reggel a magány
magához láncol
úgy sem bántanám






2.

akkor

Isten rosszkedvű volt,
magányos, világosságra
vágyott, legyen hát
pirkadat, egyetem.

Isten jókedvű most,
éppen semmit se tesz
csak köpködi a cseresznye
magjait, kinőnek a fák.

Isten komolytalan,
csipkebokor ruhája libben,
előtűnik - eltűnik,
csábít, divatot teremt.

Isten, hogy elálmosult
leláncolja a fényt,
ne harapjon senkibe, horkol,
álmodja az újabb reggelt.









3.    

szigetek között

magányos pálma borul ferdén
dől a homok hártya vára lerántja
mindig üres a marok

másra mutogat aki
nem fél és mindig így élt
előtűnnek újra a csontok
piszkos fehér a vázuk
nászuk a széllel
teljesedik

kövér cseresznye a koktélos pohárban
pörög a szívószál alatt
reggel kedvtelen macskajaj
lesz a panasz

az ima nem segít
Isten nem láncol bárhová
magát teszi börtönbe
valahová








4.    

Piruló cseresznye

Ablakomon kikönyököl a magány.
Reggel van. Láncon a kedvem.
Előtűnik loboncos kiskutyám,
nem is kutya, puli a lelkem.
Isten tudja, hogyan,
megérzi bánatom,
vakkant egyet,
a cseresznyefához hív.
Pirosló bogyók a göcsörtös ágakon.
Ez a szemérmes pirulás
engem is fölvidít.








5.    

Tanúságtétel

Reggel van. Nyílik a szemem, mint
a rügy cseresznyevirágzáskor.
Előtűnik a Nap, s kedvre int:
„Ócsúdj eszméletre, te, parány!
Nincs egyedül, kit a magány
kurtavasa Istenhez láncol.”








6.    

törékeny rezdülések fokozása

mint rosszkedv mikor előtűnik
egy komor reggel kedvetlen hajnalán
rád tör a magány isteni csendje
s leláncol a szavak sorfalán

tünékeny szirom
az élet körforgása
illanó cseresznyevirág








7.

Kerttelenség

Fekete aklából előtűnik a reggel,
leláncolt magánya ordít, kedvét
nem szegheti már tovább semmi.
A cseresznyefák kivágva,
a birtok felparcellázva,
és Isten? Nos, ő is beleőszült.







8.    

Lányok

Bronzkúpok lepték el a testét,
rügyek sora láncolja át
a szilvafát. Hozzáér egy szép,
nyújtózkodó cseresznyeág,
madárra váró lánykakedvvel,
‒ talán miatta lett ma reggel ‒
s a rózsaszínt kevergeti,
mint egy régi velencei
ügyes kezű lagúnafestő.
Pökhendi, mint az istenek,
a szilvafával incseleg:
"Fehér virág, magányra termő!"
A szilva lassan bólogat,
s előtűnik az alkonyat.









Olvasói hozzászólások nélkül
7090. Simf: játék[tulajdonos]: játék2024-02-28 14:00
Simf

Kerttelenség

Fekete aklából előtűnik a reggel,
leláncolt magánya ordít, kedvét
nem szegheti már tovább semmi.
A cseresznyefák kivágva,
a birtok felparcellázva,
és Isten? Nos, ő is beleőszült.

Olvasói hozzászólások nélkül
7089. Kránitz Laura: vers2024-02-26 19:31
törékeny rezdülések fokozása

mint rosszkedv mikor előtűnik
egy komor reggel kedvetlen hajnalán
rád tör a magány isteni csendje
s leláncol a szavak sorfalán

tünékeny szirom
az élet körforgása
illanó cseresznyevirág


7088. [tulajdonos]: helyzet2024-02-24 16:53
Kedves Játszótársak!

5 versnél tartunk, nagyon várom a többit.

Üdv: Moha

Olvasói hozzászólások nélkül
7087. Annuska: vers2024-02-24 09:38
Annuska: Tanúságtétel

Reggel van. Nyílik a szemem, mint
a rügy cseresznyevirágzáskor.
Előtűnik a Nap, s kedvre int:
„Ócsúdj eszméletre, te, parány!
Nincs egyedül, kit a magány
kurtavasa Istenhez láncol.”

Olvasói hozzászólások nélkül
7086. Szilasi K.: vers2024-02-21 21:24
Szilasi K.

Piruló cseresznye

Ablakomon kikönyököl a magány.
Reggel van. Láncon a kedvem.
Előtűnik loboncos kiskutyám,
nem is kutya, puli a lelkem.
Isten tudja, hogyan,
megérzi bánatom,
vakkant egyet,
a cseresznyefához hív.
Pirosló bogyók a göcsörtös ágakon.
Ez a szemérmes pirulás
engem is fölvidít.

Olvasói hozzászólások nélkül
7085. Edit: vers2024-02-21 15:56
Ötvös Németh Edit

szigetek között

magányos pálma borul ferdén
dől a homok hártya vára lerántja
mindig üres a marok

másra mutogat aki
nem fél és mindig így élt
előtűnnek újra a csontok
piszkos fehér a vázuk
nászuk a széllel
teljesedik

kövér cseresznye a koktélos pohárban
pörög a szívószál alatt
reggel kedvtelen macskajaj
lesz a panasz

az ima nem segít
Isten nem láncol bárhová
magát teszi börtönbe
valahová

Olvasói hozzászólások nélkül
7084. argumentum: pályamű2024-02-21 13:10
(szerző: argumentum)

akkor

Isten rosszkedvű volt,
magányos, világosságra
vágyott, legyen hát
pirkadat, egyetem.

Isten jókedvű most,
éppen semmit se tesz
csak köpködi a cseresznye
magjait, kinőnek a fák.

Isten komolytalan,
csipkebokor ruhája libben,
előtűnik - eltűnik,
csábít, divatot teremt.

Isten, hogy elálmosult
leláncolja a fényt,
ne harapjon senkibe, horkol,
álmodja az újabb reggelt.

Olvasói hozzászólások nélkül
7083. Francesco de Orellan: Pályázmány2024-02-20 11:39
Elkészült a pályázmányom

Francesco de Orellana
visszkép

jó kedv semmi más
cseresznye érik
nem jön több csapás
ha előtűnik
az isten talán
közben eltűnik
reggel a magány
magához láncol
úgy sem bántanám


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-18 16:42   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-09-18 16:41   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-09-18 15:09   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 15:09   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 13:44   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 13:35   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 12:59   Napló: Hetedíziglen
2025-09-18 12:12   Új fórumbejegyzés: Boris Anita
2025-09-18 09:23   Napló: az univerzum szélén
2025-09-18 08:26   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Versciklus/