| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-11-09 12:40 Összes olvasás: 415488Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1632. | Kosztolányi M.: :) | 2020-01-17 14:09 | | legyen a hatos :) jól esett olvasni ebben a borongós hangulatban :) | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1629. | [tulajdonos]: szavazás | 2020-01-17 13:16 | Kedves Játékosok!
Úgy látszik, heten vagyunk, egy valakinek a szóbeküldők közül nem jött az ihlet. A beérkezett verseket szavazásra bocsátom. Íme:
1.
újrafestve
a kovácsoltvas kerítés
nem zár körbe többé semmit
körbe körbe homok és köd
a zárka megtelt már régen
a zsigeri utálat maradt
málnaszörp sincs már hab nem is volt
azután újra keverem
és rendesen összerázom
a kovácsoltvas kerítés
újra szépen csillog köd sincs
a homokban pálmafák és
a tenger sima nem habos
a zárka üres zsigeri
utálat nem is létezett
a málnaszörp is újra édes
2.
előtört emlék
málnaszörpöd zsigeri zárka
torkom befestett kamrája
legvégső vére halottnak
ahogy kezedből adtad.
köd-hab-könny volt a tested
igyál még fiam nem tudom
mikor temetnek!
haladni vágytam ifjon
s nem figyeltem rád
fekete voltam mint
kovácsoltvas csúcsára
szúrt balonkabát
csak árnyékom védte
homokban ágyad
(emlékeimet nem is
láttad)
3.
A köd ellen
A köd ellen egyetlen orvosságot ismerek:
bele kell menni a sűrűjébe. Vállalni a bolyongást
és a zsigeri félelmet, ami egy-egy pillanatra elfog.
Mint gyerekkoromban, amikor anyám a fejemet
mosta, és a szemembe ment a hab. Vagy
amikor az osztálytársaim a folyóparton beástak
a homokba, és egyedül hagytak a nyakam
körül szaladgáló fülbemászóval.
Az utóbbit nem történt meg. Most találtam ki,
mert kellett még egy hasonlat. De a köd
nem homokzárka. Szabadon kóvályoghatok
benne, mint egy labirintusban, amíg meg nem
találom a közepét. Ott mindig akad valami, ami
felülírja a sűrűsödő kilátástalanságot. Most például
ez a fehérre mázolt kovácsoltvas-asztal, ami mellett
egy hat év körüli kislány ül nyári ruhában, térdig
érő zokniban, és málnaszörpöt szürcsöl.
Hiányoztál, mondja, amikor meglát.
És kisüt a nap.
4.
kovácsoltvas és fantomfájás
álmomban mindig habkönnyű vagyok
a vitorlám fényes
és málnaszörp szagú
a szél
álmomban mindig nyitva a zárka
és kint vár a tenger az ég
s ha ébreszt a másik
ködben remegtet
zsigeri kínokat kínál
mégis vágyom
a homoktalanra
hol megvetett vagyok cigány
de dacom enyém
mert keményre gyúrta a
káromolt sorskirály
5.
Egyedül
Habos kávé illatából
régi képek gőzölögnek.
Málnaszörp-szín naplementék
a tengerpart homokjában
lábnyomukat felejtették.
Fenn a hegycsúcs ködöt érint,
a levegő tejfehér lett.
Kovácsoltvas a kerítés
körbefog, a kapu zárva.
Lehetne akár aranyból,
nélküled csak börtönzárka.
Zsigeri a rettegésem,
béna madár, nincsen szárnya.
6.
Fülig Jimmy elveszett levele *
10delt Fenshake, aki SamAntonio sajátmagúlag!
Alulírott konspirális trónbitónlógója ismét levélpaírt ragadván enyves kezeimhez,
korábbi fennforgásaimhoz hasonlóan tájékosztatnám főhercigségedet a Buldogság
szigetek mindennapjairól. Bár zsenge ifjúkorom óta zsigerileg idegenkedem a bűntől,
mégis indíttatást éreztem a Zalmirai fellevár zárkájának mektekintésére. Az indíttatást
egyébként egy nagy tál zöldszilva elfogyasztása inspirálozta, melyre a csúszás elősegítése
érdekében néhány krigli habzó sört is magamhoz vettem. Aszt például Tutta Fennsegged,
hogy it Talmirában a börtöni kübli is színarany kovácsoltvasból van? Erről Szumbava jut
eszembe, hol is lila és feketébe hajló zöld színeket vasaltam egy kevéssé aranyos kovácsra.
De, ereszkeggyék köd e fájó –mármint a kovácsnak- emlékre.
Nem tudom, említettem-e előző levelemben, hogy Alfréd, a küllemét tekintve igen piszok
egyén megint itt kavarja a málnaszőrt. Megpróbáltam homokba dugni a fejét, hogy elejét
vegyem, de elsőre túljárt az eszemen, mert fekvőrendőrnek álcázta magát. Midőn egy véletlen
ráhágásból kifojólag akaratlanul is felfette belét, akarom mondani, kilétét, mozgásszabaccságát korlátozandó elhelyesztem rajta pár teherautót, meg néhány kósza zebrát.
Egyelőre ennyit az időjárásról, mert heveny kétoldali uralkodhatnékom támatt.
A Mac fele lő kulcs hiányában, csupán csukom soraimat,
Őszinte szinte Ön
Don di Fülig
*Ez a levél évtizedekig cirkált az Inkogni tó mélyén, míg végül megkerült. Egy matróz hátában
bukkantak rá, arasznyival a csípővonal alatt. Ez magyarázza, miért lett ilyen a saga.
7.
rémálmok
hártyás hab ül szemzugomban
a Hold nagy vigasságban volt
mire ágyba kerültem
kétely támadt az éjszaka
roncsolódtam
gondok mint pikkelyek lassan peregtek alá
kovácsoltvas indáim megolvadtak
meg kell védeni őket sikított bennem egy hang
letörnek vagy szétfolynak a homokban
véletlenszerű mintázatot hagyva maguk után
majd homogén ködbe veszve eltűnnek
csak a sérülés cakkos szélei hirdetik a mindörökkét
zsigeri szerveim tiltakoztak
fejemben is szólt a tam-tam
“tudósjárta deszkajárda
láva között vak petárda
nyitott zárka varjú hája
málnaszörpöm nem adom “
| |
| 1628. | [tulajdonos]: várakozás | 2020-01-16 23:03 | | Holnap délelőttig várunk még. Hátha éjszaka megszületik a hetedik is. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1627. | annuska: vers | 2020-01-16 21:56 | Kapási Anna (Annuska): A köd ellen
A köd ellen egyetlen orvosságot ismerek:
bele kell menni a sűrűjébe. Vállalni a bolyongást
és a zsigeri félelmet, ami egy-egy pillanatra elfog.
Mint gyerekkoromban, amikor anyám a fejemet
mosta, és a szemembe ment a hab. Vagy
amikor az osztálytársaim a folyóparton beástak
a homokba, és egyedül hagytak a nyakam
körül szaladgáló fülbemászóval.
Az utóbbit nem történt meg. Most találtam ki,
mert kellett még egy hasonlat. De a köd
nem homokzárka. Szabadon kóvályoghatok
benne, mint egy labirintusban, amíg meg nem
találom a közepét. Ott mindig akad valami, ami
felülírja a sűrűsödő kilátástalanságot. Most például
ez a fehérre mázolt kovácsoltvas-asztal, ami mellett
egy hat év körüli kislány ül nyári ruhában, térdig
érő zokniban, és málnaszörpöt szürcsöl.
Hiányoztál, mondja, amikor meglát.
És kisüt a nap.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1626. | Kosztolányi M.: ennyire tellett, bocs | 2020-01-16 21:24 | kovácsoltvas és fantomfájás
álmomban mindig habkönnyű vagyok
a vitorlám fényes
és málnaszörp szagú
a szél
álmomban mindig nyitva a zárka
és kint vár a tenger az ég
s ha ébreszt a másik
ködben remegtet
zsigeri kínokat kínál
mégis vágyom
a homoktalanra
hol megvetett vagyok cigány
de dacom enyém
mert keményre gyúrta a
káromolt sorskirály
| |
| 1625. | [tulajdonos]: várakozás | 2020-01-16 20:26 | Kedves Játékosok!
Amilyen gyorsan megérkeztek a szavak, olyan lassan születnek a versek. Eddig az enyémmel együtt mindössze ötnél tartunk. Természetesen várunk még. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
