| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-14 14:49 Összes olvasás: 398390Olvasói hozzászólások nélkül| 6109. | [tulajdonos]: Helyzet | 2022-12-30 20:54 | | Már csak annak a szavazatára várunk, aki a helyes megfejtést küldte. /Kati | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6108. | Edit: voks | 2022-12-30 17:56 | | 5- 0.5 p | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6105. | Gabi : Szavazás | 2022-12-30 12:48 | | 4. és a 6. különösen tetszik. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6104. | Edit: voks | 2022-12-30 12:47 | | 1. 0.5 p | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6102. | [tulajdonos]: szavazásra | 2022-12-30 11:10 | Kedves Játékosok! Hat versünk született, felteszem őket, szavazzatok. Megfejtést természetesen még lehet küldeni.
1.
az év másik vége (vagy ez az egyik?)
a combom kékül
fog a farmerem
a kalács száraz
pont így szeretem
csenget a nyáj
a játék könnyű
felnő a gyermek
öregszem. szörnyű
2.
hideg kalácsot majszol
egy elkékült arcú gyermek
nyájat terel bajuszos apja
a vezérürü csenget
gyapja véres
szörnyű játékot űztek
a farkasok az éjjel
3.
Gömbölyű
Összegömbölyödünk,
mint a kölykei köré
fonódó anyamacska.
Tartjuk a meleget,
és óvjuk önmagunkat,
nehogy idő előtt
kinyújtóztasson
a lesben álló világ.
A kalácsdagasztó
kar gömbölydedsége
harapnivaló,
akár a szűz hó odakinn,
amiből kemény golyóbist
gyúrnak a játékos-kedvű
gyermekek. Közben
elkékült ujjaikat huhogják,
s a csöngetésre várnak,
hogy a szörnyű hidegből
betóduljanak a nyájmelegbe.
Betoppan végre az ünnep.
Sápadt arcát a fenyőfa
üveggömbjeiről visszaverődő
fények megszínesítik.
4.
Memento mori
Halott anyámmal, álmodom,
itt ül most is az ágyamon,
altatót dúdol, rám se néz,
fülemben hangja gyanta, méz:
„Aludj el kincsem, gyermekem,
birkanyáj vár egy fellegen,
számoljad, lábuk hány lehet,
s vigyél magaddal engemet,
játékból álmodj énvelem,
értelmet győz az érzelem,
hazád a szívem, míg csak élsz,
nem érhet abban szörnyű vész.”
Csengetett órád, menni kell,
életút hosszra nincs hitel,
kalácsod régen elfogyott,
emléked kékült, megfagyott,
így lettél bennem túlvilág,
szívembe vésett jégvirág.
5.
Tél
Nem leszek nyájas, kékül már az ajkam,
de szörnyűséget se várj, mást akartam
elmondani, azt, hogy maradjon a játék,
éppúgy legyél velem, miként az ajándék.
Gyermekké téve engem is - ez a lényeg:
aprított kalács a tejbe, folyton remélek,
hogy hajnalonta nem csenget ránk kényszer,
maradunk ágyban, és megölellek elégszer.
6.
Most csak lapít a fájdalom,
csípőmben csenget egy kicsit,
együtt születtünk, ezt tudom,
de nem tudom játékait.
A szörnyű arcát maszk fedi,
kímél még mint egy gyermeket,
az álcát még le nem veszi,
hagy még, kalácsnak, éveket.
De nő, és sok kis gyötrelem
gurul szét, ha duhajkodik,
fehér e nyáj, s kékül erem,
míg fel-alá masírozik.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6101. | Moha: vers | 2022-12-29 23:11 | Moha
Most csak lapít a fájdalom,
csípőmben csenget egy kicsit,
együtt születtünk, ezt tudom,
de nem tudom játékait.
A szörnyű arcát maszk fedi,
kímél még mint egy gyermeket,
az álcát még le nem veszi,
hagy még, kalácsnak, éveket.
De nő, és sok kis gyötrelem
gurul szét, ha duhajkodik,
fehér e nyáj, s kékül erem,
míg fel-alá masírozik.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
