NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 20:36 Összes olvasás: 43660Olvasói hozzászólások nélkül| 58. | sticka: folytasd! | 2011-03-07 10:08 | | Bocsánat, nem akartalak mellékvágányra vinnii. Folytatnád? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 57. | sticka: Látó | [tulajdonos]: Gábor | 2011-03-05 13:08 | | Érinted itt az Ellenpontokat. A januári Látóban Vincze Gábor tollából olvastam egy érdekes tanulmányt ezekről az időkről. (Mert most, hogy mesélsz, válogatás nélkül szedek össze minden fellelhető információt, hogy színt adjak a fehér foltomnak. ;) ) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 56. | sticka: Tudtad? | [tulajdonos]: kelő nappal én is kelek? | 2011-03-05 12:27 | | Igazad van a csúsztatással. :) De a te D-d az én D-m is. És azt tudtad, hogy áprilistól többségében állami tulajdonú nonprofit gazdasági társaság veszi át az intézményt? Aztán egy másik érdekes dolog is történt tegnap. S, aki akkoriban sokat talpalt, hogy összejöjjön az alapításához szükséges tőke, felhívott. Több, mint 10 éve nem láttam. Felajánlotta segítségét egy néhány éve dédelgetett projekt-tervünk megvalósításához. Furcsa véletlen, hogy most, amikor itt felelevenítettük az akkori időket. :) | |
| 55. | [tulajdonos]: Gábor | 2011-03-04 18:24 | Az elszalasztott lehetőség ebben a történetben csak egy köszönés-teszt. Valamint azzal az illúzióval történő leszámolás, hogy valaha is közöm volt hozzá, hozzájuk.
(Inkább valamiféle élménybeszámoló ...sticka kedvéért:-)
Kilencvenvalahányban egy kikötött hajón voltunk, haraptunk valamit vagy csak nézelődtünk, nem emlékszem. Mindenesetre rendőrök jöttek, akik kitereltek minket. Valahogy kiderült, Gábor jön ... neki kell a tér.
Kedvem lett volna ottmaradni, és ráköszönni, csak úgy kíváncsiságból ...
Beatrice és URH koncerteken találkoztam vele először. Rendkívüli "charme", buktak rá a nők. A társaság középpontja. Néhány sörözés.
Később a "butikban" is találkoztunk párszor, nagyon meggyőző tudott lenni. Éppoly hittel magyarázott, mint mi is pár évvel később a békéről. Igaz mozgalmár típus. Néha elkapták, lecsukták pár napra, néha elverték a rendőrök, de az a műfaj akkoriban ezzel járt. Egyszer "érte" gyűjtöttek aláírást a Galamb utcában, és az öcsémmel mi is aláírtuk. Az alig 100-as listát beolvasták a SZER-ben is. Ezt csak onnan tudom, hogy apám ki volt akadva emiatt. (Ő nem hallgatta, a főnökétől kapta a fenéken billentést.) Furcsa érzés volt Konrád Györggyel egy listán szerepelni.
Katival, a barátnőmmel és férjével béreltünk lakást. Névházasság, Attila az 1982-es "Ellenpontok" egyik szerkesztője volt Erdélyben. Két alkalommal én is vittem neki élelmiszeres csomagot, és alsónadrágba bújtatott levelet, az éjszakai vonattal, Váradra.
Attila fantasztikusan okos volt, Gábor hozzá ugrott fel időnként, de mert látásból már ismertük egymást, és akkorra a "butikot" is felszámolták, hozott nekem rendszeresen Beszélőt és egyéb anyagokat. Kéthetente számoltunk el. Egyszer arra is megkért vigyek el valamit valahová.
Aztán hozott egy sokszorosító gépet - hasonló elven működött, mint a stencil, de nem volt annyira koszos - valamint a "Hírmondó" első, nyers számát. A csak szöveget tartalmazó oldalakat mi tekertük Attilával a konyhaasztalon, a képeket is tartalmazókat elvitte máshová.
Gábor hatalmas szervezővé nőtte ki magát ... és üzletnek sem volt rossz, mint azt a "Szamizdatos évek" c. filmből megtudhattunk.
Repülő egyetemeken is egymásra köszöntünk néhányszor ...
Katival Őriszentpéterre indultunk stoppal reggel 9 körül, este 10 után egy határőrös furgonnal tettük meg az utolsó kilométereket. Zsuzsiék még nem voltak ott, nem tudtuk hol alhatnánk aznap éjszaka. Mit lehet ilyenkor tenni, irány a kocsma. És milyen a szerencse, az Isten háta mögött ismerősökkel találkozik az ember. Gábor és két másik srác. Náluk, a padláson aludtunk. Másnap Gáborral együtt dolgoztam az épülő házon, nádat rögzítettünk tűzőgéppel a leendő stukatúr mennyezet részeként.
Jó volt velük, de utána ki-ki ment a maga dolgára.
A "napi" kapcsolat megszűnt, miután Attila talált magának valami lakást, s Kati is kapott egyet az apukájától.
Ezután csak ritkán találkoztam Gáborral, s miután, '90 körül kivonultam erről a terepről, csak egyszer.
Apró gyermekeimmel az Almássy téri művházban voltunk valamilyen programon, és Gábor is épp ott volt. Váltottunk néhány szót ... az utolsó néhányat.
Első feleségét, Rózát viszont kimondottan kedveltem. Vele sokkal könnyebb volt.
Ennyi ... egy illúziót újra a kukába löktem ... és könnyebb lett. | |
| 54. | [tulajdonos]: kelő nappal én is kelek? | sticka: emlékszem | 2011-03-03 18:30 | Kedves sticka, biztosan nem csúsztatsz? ;-)
Amúgy nem biztos, hogy ugyanarról a "D"-ről beszélünk. Akit én ismerek, nem kertész, aki magját hullajtja szerteszét. Különösebben nem is nagy "ász". Csak van benne két olyan dolog, ami a mai közszereplőkben alig: hit és tisztesség.
Azért mesélsz majd erről? Pls. | |
| 53. | [tulajdonos]: 2! | sticka: ne'má | 2011-03-03 18:21 | | Pedig azt, drága hölgyem ... táncolni tanulok :-) | |
| 52. | [tulajdonos]: diagnózis | Burai Katalin: Elszalasztott lehetőségek | 2011-03-03 18:17 | Kedves Katalin!
Nagyon köszönöm, hogy beleolvastál a naplóba, és megtiszteltél gondolataiddal.
Ne haragudj őszinteségemért, de hiába olvastam el többször soraidat, nem értem.
Buta vagyok. Egyenként tudom mit jelent az epizodikus emlékezet, a feltárt idő, a koherencia, az én-kép (az önértékelésről inkább ne, azzal hadilábon), az őszinteség, az integráció, a szociális jungle, s még aposztrofáltam is egyszer, néhány sör és unikum után, így együtt az egészet mégsem ...
Tudod, azt figyeltem meg az orvosoknál, minél betegebb a páciens, annál bonyolultabban kezdik neki magyarázni a magyarázhatatlant.
Mondd, menthetetlen vagyok?
Vagy csak hülye? - Ez utóbbival kiegyeznék.
A félelemhez, a félelmeimhez való viszonyomat - az "impotenciámat", ha úgy tetszik - valóban tisztába kell tennem, a világ csak rosszabb lesz, s mi sem leszünk jobbak benne.
Sok minden van, amit ki kell írnom magamból, s azt remélem, amint papírra kerül, célba is veszi a kukát. Ezért teszem.
Így aztán nem "szépirodalmi" napló ez, se nem szép, se nem irodalmi, csak egy egyszerű ... talán kicsit gyógyító.
Az, hogy ez egy irodalmi kikötőbe evezett be, puszta véletlen.
Köszönöm a biztatásodat, erőt ad ... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 51. | sticka: Karcolatok | [tulajdonos]: "D" | 2011-03-02 07:32 | Ezt néhány perce találtam meg a hálón:
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:eysPWp_foYgJ:www.kispad.org.hu/baloghjanos.php+tan%C3%A1r+Magyarmecske,+Besence,+gimn%C3%A1zium+Borsod&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&source=www.google.hu
Este én is elolvasom. Szia. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 50. | sticka: emlékszem | [tulajdonos]: "D" | 2011-03-02 07:24 | | D-t először egy tv-riportban láttam. Emlékszem, mennyire megdöbbentem. Nem illett a cigányok közé. Hogy ezt miből állapítottam meg? Előítélet. Semmit nem tudtam a cigányokról, hisz csak zenészcsaládokat, ismertem. A riportban megmutatott világ fokozta bennem az idegennel, ismeretlennel szembeni viszolygást. Később egyre többször tűnt fel D a helyi műsorokban, országos csatornákon. Fiatal felnőttként már valamiféle megmagyarázhatatlan büszkeséget éreztem, ahogy hallgattam, pedig talán ha egyszer találkoztam vele személyesen. Aztán el is feledkeztem D-ről. Semmit nem tudtam a cigányság életéről, problémáiról sem. Amikor a sajtó egyre gyakrabban kezdett szellőztetni cigány-híreket, mindig D. jutott eszembe. Ha most jól belegondolok, évtizedekkel ezelőtt ő indított el a cigányok felé, bár én erről a kezdőrúgásról nagyon sokáig mit sem sejtettem. Ahogy arról a néhány percről sem, aminek hatására egyszer felborítom (kifordítom) addigi konszolidált középosztálybeli életem. D. mint bennem csírázó mag, D. mint mítosz. Eléggé patetikus szöveg, nem? :) | |
| 49. | [tulajdonos]: "D" | 2011-03-02 04:27 | "D" kínálta azt a lehetőséget, melyre máig úgy gondolok, mint a legsajnáltabb elhalasztottra. Ha akkor másképp döntök, bizonyosan másképp alakul az életem, és ez a napló nem születik meg.
Jászladány, ahol születtem, már akkor is erősen "vegyes" lakosságú falu volt. Bár ötéves koromban elköltöztünk onnan (pár hónapja tudtam meg anyámtól, miért) mégis sok időt töltöttem ott későbbi gyermekkoromban is, apai nagyanyámnál "elhelyezve". Azzal a vályogházzal épp szemközt cigány családok laktak. Sokat játszottam a hasonló korú gyerekekkel, gombócokat gyúrtunk az alföldi fekete földből, melyeket egy hajlékony botocska végére tűzve, nagyon messzire lehetett elhajítani, vagy "csészéket" formáltunk belőle, abba beleköpve a földhöz vágtuk, és hallgattuk mekkorát szól. Együtt jártunk a belvízzel feltöltött lapályra fürdeni, de az artézi kútra is vízért. Segítettek hozni a kannákat, ha elfáradtam. Sokszor hívtak be a házukba is, melyet nagyanyám nem nézett jó szemmel, de nem is tiltott meg. Kerítésük nem volt, a lakásukban ugyanolyan döngölt föld, épp csak kicsivel nagyobb rendetlenség és kosz. Mégis volt valami "melegség" ott, míg nagyanyám "tiszta" szobájába nem lehetett bemenni, náluk bárhol letelepedhettünk.
"D" rózsadombi srác volt. Azon a Rózsdombon nőtt fel, ahonnan "le"jönnek az emberek, eltöltik napjaikat munkával, ezzel-azzal, majd visszamennek "egymás közé", és tudják a "többiek" nem jöhetnek velük. "D" úgy döntött, nem megy vissza oda ...
"D" bölcsész volt, arra a szociológia előkészítő kurzusra járt, amelyre későbbi barátnőm, Kati is, amelyet én csak a második félévben fedeztem fel, és ahová bár jártam vele, velük, vizsgáznom mégsem lehetett. Dávid János és Szalai Juli tanítványa lett, és a barátom is.
Voltak közös dolgaink a békemozgalomban és azon túl is. Ő mondta például, hogy lehet, ti műegyetemisták többet olvastok, de mi bölcsészek tudjuk, mit kell.
Szociológus lett, és úgy döntött vidékre, egy kis faluba költözik. Amikor elmesélte, alig akartunk hinni a fülünknek. Azt mondtam, három hónapig sem fogod bírni, de fél év múlva egészen biztos, újra Budapesten leszel. Kis híján fogadást is kötöttünk erre ... veszítettem volna.
"D" Magyarmecskén kapott szolgálati lakást, melynek rendbetételébe mi is besegítettünk, s néhányszor meglátogattuk őt ott. A helyi általános iskolában tanított magyart és történelmet. Először tanítónak hívott oda, matekra és fizikára, de én akkor még talán mérnök akartam lenni, és egyébként is, vidéki gyerekként Budapesten lakhattam, nem vonzott a visszatérés.
Később Besencén (már csaknem cigányfalu) vett házat. Az már az övé volt. Látogatásunkkor mesélte, milyen jóízű kenyeret sütnek itt az emberek az udvaron tapasztott kemencékben, és látna fantáziát abban, hogy ezeket a kenyereket eladhassák. Javasolta, jöjjek le, szervezzem meg ezt. (Úgy hívott: "a szervező-készségedre nagy szükség lenne itt".) De én nem jöttem. Bár jólesett nagyot szippantani abból a levegőből, amelyben ő élt, úgy ítéltem, ez nem az én utam ... és egyébként is, a kényszerek ...
Akkoriban még - pontosabban akkoriban is - remény és perspektíva nélkül éltem, az én vágyam budapesti lakás, (vagy bármilyen, de saját, nem a szüleimé) és biztos megélhetést nyújtó munka volt. Mert nem volt semmim. (Most sincs.)
Döntéseinkhez kell a bizonyosság (az elszántság), de kell a biztonság (háttér) is. "Öngyilkos" hadműveletbe csak az őrült kezd ...
Sokat gondolkoztam "D" ajánlatain később is, ám a vonzódáson túl, nekem a kettő közül egyik sem volt meg.
Eztán "D" életét csak távolról szemléltem.
(Nekem ott volt a család, jöttek a gyerekek, abba zárkóztam be.)
Tudtam, hogy az egyik "rendszerváltó" párt "túlnyerte magát", s annak listájáról bejutott az első szabadon választott parlamentbe. Néztem felszólalását, és ugyanazt az embert láttam, akit ismertem.
"D" nem változott .... és azóta sem. Az ősz hajszálak ugyan ott vannak, az arcvonásai bár markánsabbak, szemüvege mögül még mindig ugyanaz a fiatalos és őszinte hév sugárzik.
Gimnáziumot alapított, az életét tette valamire, és nem tágít. Az "egyszálbelű" gyerek a helyén van.
Sokan, sok helyütt támadták, vádolták ... köszönet helyett. Ő többet tett ezért az országért, mint azok a nagyszájú senkik.
Baranyából Borsodba ment, én pedig leragadtam. Amit tehetek, minden amire ő azt mondja igen, én is.
És talán még azt, ha szemben állna velem egy késes, miközben őt rugdosnák, nem merevednék le semmilyen bénultságtól .... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
