NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 23:32 Összes olvasás: 43670| 49. | [tulajdonos]: "D" | 2011-03-02 04:27 | "D" kínálta azt a lehetőséget, melyre máig úgy gondolok, mint a legsajnáltabb elhalasztottra. Ha akkor másképp döntök, bizonyosan másképp alakul az életem, és ez a napló nem születik meg.
Jászladány, ahol születtem, már akkor is erősen "vegyes" lakosságú falu volt. Bár ötéves koromban elköltöztünk onnan (pár hónapja tudtam meg anyámtól, miért) mégis sok időt töltöttem ott későbbi gyermekkoromban is, apai nagyanyámnál "elhelyezve". Azzal a vályogházzal épp szemközt cigány családok laktak. Sokat játszottam a hasonló korú gyerekekkel, gombócokat gyúrtunk az alföldi fekete földből, melyeket egy hajlékony botocska végére tűzve, nagyon messzire lehetett elhajítani, vagy "csészéket" formáltunk belőle, abba beleköpve a földhöz vágtuk, és hallgattuk mekkorát szól. Együtt jártunk a belvízzel feltöltött lapályra fürdeni, de az artézi kútra is vízért. Segítettek hozni a kannákat, ha elfáradtam. Sokszor hívtak be a házukba is, melyet nagyanyám nem nézett jó szemmel, de nem is tiltott meg. Kerítésük nem volt, a lakásukban ugyanolyan döngölt föld, épp csak kicsivel nagyobb rendetlenség és kosz. Mégis volt valami "melegség" ott, míg nagyanyám "tiszta" szobájába nem lehetett bemenni, náluk bárhol letelepedhettünk.
"D" rózsadombi srác volt. Azon a Rózsdombon nőtt fel, ahonnan "le"jönnek az emberek, eltöltik napjaikat munkával, ezzel-azzal, majd visszamennek "egymás közé", és tudják a "többiek" nem jöhetnek velük. "D" úgy döntött, nem megy vissza oda ...
"D" bölcsész volt, arra a szociológia előkészítő kurzusra járt, amelyre későbbi barátnőm, Kati is, amelyet én csak a második félévben fedeztem fel, és ahová bár jártam vele, velük, vizsgáznom mégsem lehetett. Dávid János és Szalai Juli tanítványa lett, és a barátom is.
Voltak közös dolgaink a békemozgalomban és azon túl is. Ő mondta például, hogy lehet, ti műegyetemisták többet olvastok, de mi bölcsészek tudjuk, mit kell.
Szociológus lett, és úgy döntött vidékre, egy kis faluba költözik. Amikor elmesélte, alig akartunk hinni a fülünknek. Azt mondtam, három hónapig sem fogod bírni, de fél év múlva egészen biztos, újra Budapesten leszel. Kis híján fogadást is kötöttünk erre ... veszítettem volna.
"D" Magyarmecskén kapott szolgálati lakást, melynek rendbetételébe mi is besegítettünk, s néhányszor meglátogattuk őt ott. A helyi általános iskolában tanított magyart és történelmet. Először tanítónak hívott oda, matekra és fizikára, de én akkor még talán mérnök akartam lenni, és egyébként is, vidéki gyerekként Budapesten lakhattam, nem vonzott a visszatérés.
Később Besencén (már csaknem cigányfalu) vett házat. Az már az övé volt. Látogatásunkkor mesélte, milyen jóízű kenyeret sütnek itt az emberek az udvaron tapasztott kemencékben, és látna fantáziát abban, hogy ezeket a kenyereket eladhassák. Javasolta, jöjjek le, szervezzem meg ezt. (Úgy hívott: "a szervező-készségedre nagy szükség lenne itt".) De én nem jöttem. Bár jólesett nagyot szippantani abból a levegőből, amelyben ő élt, úgy ítéltem, ez nem az én utam ... és egyébként is, a kényszerek ...
Akkoriban még - pontosabban akkoriban is - remény és perspektíva nélkül éltem, az én vágyam budapesti lakás, (vagy bármilyen, de saját, nem a szüleimé) és biztos megélhetést nyújtó munka volt. Mert nem volt semmim. (Most sincs.)
Döntéseinkhez kell a bizonyosság (az elszántság), de kell a biztonság (háttér) is. "Öngyilkos" hadműveletbe csak az őrült kezd ...
Sokat gondolkoztam "D" ajánlatain később is, ám a vonzódáson túl, nekem a kettő közül egyik sem volt meg.
Eztán "D" életét csak távolról szemléltem.
(Nekem ott volt a család, jöttek a gyerekek, abba zárkóztam be.)
Tudtam, hogy az egyik "rendszerváltó" párt "túlnyerte magát", s annak listájáról bejutott az első szabadon választott parlamentbe. Néztem felszólalását, és ugyanazt az embert láttam, akit ismertem.
"D" nem változott .... és azóta sem. Az ősz hajszálak ugyan ott vannak, az arcvonásai bár markánsabbak, szemüvege mögül még mindig ugyanaz a fiatalos és őszinte hév sugárzik.
Gimnáziumot alapított, az életét tette valamire, és nem tágít. Az "egyszálbelű" gyerek a helyén van.
Sokan, sok helyütt támadták, vádolták ... köszönet helyett. Ő többet tett ezért az országért, mint azok a nagyszájú senkik.
Baranyából Borsodba ment, én pedig leragadtam. Amit tehetek, minden amire ő azt mondja igen, én is.
És talán még azt, ha szemben állna velem egy késes, miközben őt rugdosnák, nem merevednék le semmilyen bénultságtól .... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
