NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-12-09 05:59 Összes olvasás: 171988Olvasói hozzászólások nélkül| 1056. | furim: re | [tulajdonos]: ez van | 2022-07-05 18:44 | Kedves Gyurcsi!
Ha 'majd odateríteném én a kendőmet' -- nincs erőszak. De ha nem teríteném oda, akkor van. Nem olyan bonyolult ez. Ezért kell a (z ellen)véleményt a költőnél elmondani. | |
| 1055. | [tulajdonos]: ez van | 2022-07-05 18:19 | szerki meó
- Kedves Petőfi Sándor!
Amíg nekem nem bizonyítod be, hogy
- Lengyelország határos Indiával,
- a szerencsen királlyal jól bántak Magyarországon,
- Indiában, ha vaki szomjas, tud egy darab felhőből vizet facsarni,
- egy ló meg-megbotolhat a csillagokban,
- és még sorolhatnám, a lényeg, hogy amíg nem győzöl meg, addig a jánosvitéz nálam múlik.
Egyébként én se értem a szürreális verseket, de én nem álcázom magam szakembernek.
- Te meg kislányom (ez egy másik meó) írjál csak, addig se nyavalyogsz, írjál minél többet, te vagy Eddie, a sas – ennél finomabban nem tudom mondani, hogy esélyed sincs értékelhető versre -, elhiheted nekem, a kakukknak – ha már madarakról van szó -, én meg beszélek hozzád addig is, mint anya a hülyegyerekének.
Ilyen sunyi módon alázni valakit, hiába, a tanult embernek párja nincs.
Sokáig ellenálltam a kísértésnek, semmiképpen nem akartam írni a Dokkra, míg P.A. megteheti azt, hogy bárkihez bármit beírjon, bárkit moderáljon, fensősége tudatában kioktathassa az általa lenézett halandókat.
Viszont rettentően bosszant, hogy azok, akik tehetnének ellene, lehetővé teszik, sőt, elősegítik tevékenységét. Igazán megérteni sem tudom, felelős helyről magyarázatot nem kapok.
A tulajdonosi kör döntött annakidején úgy, hogy időszakosan megvonja tőle a beírás lehetőségét. Amióta visszajöhetett, ugyanott folytatja. Mi változott? Vagy akkor volt indokolatlan a döntés, vagy most.
Ha változott is P.A. az utóbbi időben, hát szerintem nem előnyére. Például most megtagadja a jogot attól, aki nem szerkiként véleményezne verset. Pedig éppen ő volt az, aki valami társtul.meó vagy valami hasonló néven kérve-kéretlenül osztotta az észt, persze minden alkalmat megragadva a saját fényezésére.
Szóval, nem sikerült megfejtenem a döntéshozók szándékát.
Vagy fenyegetésnek engedtek, vagy kísérleteznek velünk, vagy úgy gondolják, hogy le kell menni a gödör aljára ahhoz, hogy onnan csak felfelé vezessenek utak.
Tulajdonosok hivatkozhatnak arra, hogy főszerkesztői döntés.
Hány élete van egy főszerkesztőnek? Ha mint egy macskának, akkor szerintem már mind a hetet ellőtte.
Hogy egy szerkesztőség működik-e vagy sem, azt azért lehet ám kívülről is látni! Még a bolond se hiszi el, hogy a háttérben valami fantasztikus munka megy, de az nem tartozik a szerzőkre!
Szerzők nélkül a Dokk kutyafaszát se ér, tessék őket kiszolgálni! Vagy ne hívjuk magunkat szerkesztőknek, pláne nem felelős főszerkesztőnek!
Aki a mostani helyzetben megejtette kinevezést, az vagy nincs tisztában a körülményekkel, vagy ellenérdekelt.
Mindkettő siralmas. De ha csak az elsőt veszem, elég lenne csak P.A. megnyilvánulásait figyelni ahhoz, hogy képben legyen az ember.
Itt van valaki, aki éveken át tagadja, hogy egy közösségben hasznos lehet, ha normális kapcsolatok épülnek ki, mert akkor nem barátságból értékelik a verseket.
Aztán megalakítja a „hármak” -at, egy ízig-vérig kirekesztő magánklubot, amelyik egyértelműen egymás nyalogatásáról szól, persze ő és tanítványai.
Aztán a vitái, provokációi.
Egy vitában valódi érvek csatájáig sose megy el, legalábbis igazi, felépített választ még semmire nem adott, mindenre ugyanazt a generálszószt önti, a tanulmányaitól a szép verseken át a Koncz művész úrig.
De akkor én is elmondom, egy írásom szerepel a Szép Szó antológia (1973) hetedik oldalán. Ilyen szerzők társaságában – nagyon hiányos felsorolás -, mint Bertha Bulcsú, Kolozsvári Gradpierre Emil, Cseres Tibor, Vathy Zsuzsa, Baranyi Ferenc. 14 700 példányban került kiadásra.
Az én írásom csak az enyémben szerepel, ott is ceruzával.
Még a vitákról.
Mindenkit óvok attól, hogy igazi vitába keveredjen vele!
Követhetetlen, hogy melyek a saját érvei, szavai, vagy mikor idéz másoktól. Nehezíti az értelmezést, hogy már magától is idéz. De az is lehet, hogy már előzőleg is valakitől idézett. Aztán, amikor elfogytak az érvek, mehettem a Bíróságra.
Most felnéztem a Dokkra, látom, beindult az oda-vissza moderálás.
Van, amikor a lovak széthúzásának van oka, ilyen például, amikor embereket szakítanak ketté lovak segítségével. Vagy amikor a magdeburgi kísérletet akarják megismételni.
Emlékeztető: két félgömböt lovak se tudtak széthúzni a vákuum miatt. Vagyis a gömbben nem volt abszolút semmi. Üres volt.
Lehet, hogy a Dokkot is az menti meg? Már majdnem az.
| |
| 1054. | [tulajdonos]: pá | 2022-06-30 15:24 |
Nekem van itt a
legtöbb kalapácsom.
Az utolsó szöget
mégse én vertem be.
| |
| 1052. | [tulajdonos]: műsor | 2022-06-26 21:53 | | Már csak egy kávét kérek! Cigim az van. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1051. | Gyurcsi: kieg | [tulajdonos]: Más, és mégis ugyanaz | 2022-06-26 10:38 | A magyar nyelvben – biztosan a többiben is, de nem tudok többiül – vannak keresztnevekkel összeragasztott szavak, melyek mindenki számára bizonyos tulajdonságokra utalnak. Hogy melyik jelző melyik névvel forrott össze, annak okát nem tudom, talán a hangzás miatt, vagy lehet valamilyen konkrét eredet is, az biztos, hogy a nevek jelenlegi viselőivel nincsenek kapcsolatban.
Ilyen mondjuk a szarospista – Jézus nevenapján öltözött ki, mint tudjuk -, a macskajancsi – ez olyan mitugrászféle -, a ruhagyuri – na, ez rám biztosan nem jellemző -, az olcsójános stb.
Úgy érzem, hogy a sor bővült. Új ilyen lehet a bloody mary mintájára a plagiméri.
Azért egy ilyenért már meg kell ám dolgozni!
Viszont az is lehet, hogy félreértésen alapul az egész. Ha jól emlékszem, a hármak házi feladata volt, hogy ami jó, azt háromszor le kell másolni. Na, így már csak kétszer!
| |
| 1050. | [tulajdonos]: Más, és mégis ugyanaz | 2022-06-25 14:49 |
"Ez a bejegyzés Pálferi 2006. május 16-i előadásának egy részletéből készült. (Nyelvileg korrigálta, blogbejegyzéssé szerkesztette: Ungvári Brigitta.)"
A teljes előadás itt: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2005-2006/2006-05-16/
*
A tulajdonos hű naplójának címéhez. | |
| 1049. | [tulajdonos]: Csigasor | 2022-06-24 01:18 |
Ha Archimédesz talált volna a Földön kívül egy olyan stabil pontot, mint a Tóni, röhögve kibillentette volna sarkaiból a sártekét.
Mert Tóni nagyon stabil. Lehet rá számítani. Másképp mondom: kúrvára kiszámítható.
Mindenre azonos a válasza, egy generálszósz, stabilan jött a végzettsége, a kritika a könyvére, csóri Koncz művész úr már orvoshoz jár a csuklás miatt, Szép versek, hozza azt is, hogy képzettség nélkül senki se „szakmázhat” – más szavakkal: csak ő tehet ilyet -, és arra is biztosan alapozhatunk, hogy egy róla szóló írásban csak egyes szavakat ért meg, a lényegről fingja sincs.
Új elem, hogy kikéri magának a Tónit. Pedig az a neve – a keresztnevében aránylag biztos vagyok -, sőt, becézve. Az olyan, mint nálam a Gyurcsi. Én pedig nem engedtem meg, hogy ő is így hívjon. Neked én Zalán úr vagyok bazmeg! Gyurcsi csak a barátoknak!
Azt mondja: „bántottam én őt mostanában?” Hát ez gyöngyvirág! Miért, mennyi a bántás elévülési ideje? Folyamatosan bántó és visszataszító minden megnyilvánulásod, és a szemem láttára dúlod szét a Dokkot, ugyanúgy, ahogy az antológiával is megtetted!
Volt egy folyamat, aminek a vége lehetett volna egy kiadvány, te meg széttrollkodtad az egészet. Így aztán antológia nincs. A Dokkra is ez a sors vár, ha nem úgy táncol mindenki, ahogy te akarod, akkor inkább ne is legyen.
Lehet, hogy jó költő vagy, nem értek hozzá, bár szerintem nem. De jó ember biztos nem vagy, ehhez már értek. Ha valaki tönkreteszi, szétdúlja azt, ami nélküle jobban menne, aki féltékeny arra, ha mások megértik egymást vagy jól érzik magukat, az rossz, gonosz ember. Szégyelld magad!
És ne gyere itt a hajós prózáimmal, ez csak egy panel nálad, azt a hamis látszatot akarod kelteni, hogy lám, te elismered, ha valakiben bujkál valami jó.
Tóni, én százával írtam már prózákat, számos meg is jelent, csak te leragadtál egynél, és azt szajkózod már évek óta. Szarok én a véleményedre, sőt, megrettent, ha neked tetszik valamelyik írásom, és olyankor lázasan kutatom a csapdát!
Pontosan tudom – hiszen kiszámítható vagy -, hogy ebből az írásból kiemelsz néhány olyan témát, amit érteni vélsz, aztán azokon rugózol, gondosan kerülve a lényeget. Reményem sincs arra, hogy ez neked szóljon. Magamnak írtam.
| |
| 1048. | [tulajdonos]: a tanításól | 2022-06-23 16:31 |
A Nagyítóba szánom, de oda nem való. Megpróbálom betartani – legalább ebben – az illemet.
Nyugdíjas vagyok, ráérek, meg egyébként is kíváncsi voltam, megnéztem hát, hogy az utolsó nagyítós vershez ki szólt hozzá elsőnek, és hogyan.
Nem meglepő, Tóni volt az. Megfuttattam a szövegét a Word-ben, a statisztika szerint 1087 karakter a saját méltatásáról szólt, 951 pedig a versről.
Aztán még ahogy csak a klavja bírta, hirdette a szakmát kommentről kommentre, pedig saját bevallása szerint sem kedveli a rímes verset, szerintem inkább nincs hozzá érzéke. Meg a ritmus zavarhatja némileg.
Gyanítom, hogy tud kottából olvasni – azt meg lehet tanulni szorgalommal -, csak a játék mehet nehezen, látom magam előtt, amikor valaki úgy játszik, hogy a kottán kipipálja azokat a hangokat, amiket megtalált.
És akkor itt osztja az észt a rímekről.
Én egyébként is nehezen olvasom értekezéseit, tele vannak hivatkozásokkal, idézetekkel.
Aki folyamatosan elismert emberekre hivatkozik, az nem biztos a saját ítéletében, szakértelmében. Szerintem.
Aki folyamatosan idéz, annak kevés saját gondolata van. Szerintem.
Aki saját régebbi írásaiból idéz, az abban bízik, hogy pusztán az idézés, mint olyan, felemeli a szöveget olyan értékessé, mint a többi idézete, melyek valóban értékes gondolatokat tartalmaznak.
Aki egy internetes fórumon unos-untalan megismétli a saját, elsőre is hablatyminőségű kinyilatkozásait, az
1. – Vagy nem képes felmérni, hogy a Net nem felejt, elég valamit egyszer leírni
2. – Azt hiszi, hogy értelmes embereknél is működik a sulykolás, ha valamit sokszor hallanak vagy olvasnak, azt elhiszik.
De most akkor egy kicsit a főcsapásról, a szabadverstanról.
Amikor Tóni éppen az antológia ötletét dúlta szét, ő egyetlenegy értékmérőt volt hajlandó csak elfogadni – és ebből nem engedett -, hogy ki hány maradót írt.
Nyugdíjas vagyok, ráérek, megnéztem.
Nekem 68 maradóm van, és abból csak 18 rímes.
Neki meg cakpakk 36 maradója.
Aki tudja, az csinálja, aki meg nem, az taníccsa?
Na, az én szabadverstankönyvem nem lenne túl hosszú. Ha az ember érzi, hogy írnia kell, egyébként valami elpattanna a lelkében, akkor írjon. És ha másnap, amikor újra elolvassa, elbőgi magát, akkor az egy jó vers. Ha más is elbőgi magát, akkor meg kúrvajó. Aztán értékelhet bármilyen szakember, ha nem tetszik neki, írjon magának egy másikat.
De tegyük fel, tényleg ért hozzá.
Ezt nem tudom felmérni, mert én biztos, hogy nem, viszont úgy vagyok vele, hogy akit egyszer már hazugságon fogtam, annak attól kezdve nem tudom, hogy mennyire hihetek.
De mégis tegyük fel. Mert, ha csak egy olyan könyvet olvasott, ami a szakmáról szól, az pont eggyel több, mint amennyit én. És hát ő napjában többször is hivatkozik szakemberekre, biztosan falta az ismereteket. Ezért megelőlegezem, hogy sokat tud a témáról.
De tanítani?!
Tóni tagadja a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok hasznát a költők között, sőt, úgy érzem, ártalmasnak véli. Persze, lehet, hogy a szőlő savanyú, nem tudom.
De egy tanár-tanítvány viszony nem működik úgy, hogy a nebuló ne nézzen tisztelettel a mesterére!
Tóni leragadt a poroszos módszernél – másold le háromszor, magold be, holnap kikérdezem -, pedig már az én gyerekkoromban is voltak tanárok, akik érdekessé, izgalmassá, játékossá tudták tenni az óráikat. Például volt egy budapesti biológiaverseny, ahol az első három díjat egy osztályból vitték el,
pedig akkoriban nem voltak elitiskolák, a lakóhely szerint kerültek a gyerekek az iskolákba.
Imádtuk a biosztanárunkat, szórakozva tanultunk, voltak lógósok, akik csak a bioszra jöttek be. A fél osztály orvos akart lenni – ahogy tudom, ketten országos hírűek is lettek.
Mindenki elhiheti, hogy egy tanóra nem arról szólt, hogy a tanárnő milyen okos, hogy hányan támadják, hogy milyen vitái voltak máshol, máskor más tanárokkal. Ja, és kedves ember volt, ennek ellenére jó szakember. És nem bombázta a diákokat minden fórumon a biológiával, hagyta, hogy maguktól érdeklődjenek.
Most abbahagyom, mert dolgom van. Sok értelme úgysincs annak, amit írtam.
| |
| 1047. | [tulajdonos]: Samu | 2022-06-19 20:38 |
Vértesszőlősről már írtam - most nem nézem vissza, annyira én se szeretem a saját írásaimat -, de úgy rémlik, hogy két témában volt a helységnév aktuális.
Az egyik asszem az volt, hogy a „szakemberek” addig segítettek egy sportolón, míg az bele nem halt, a másik meg Samu, az előember, aki vagy háromszázezer évvel ezelőtt élhetett.
Gonoszkodó megjegyzés: - hozzá képest mindenki migráns kies hazánkban…
Szóval Samu maga elé vezettette a törzs renitensét. A többiek már alig bírtak magukkal, talkumozták a tenyerüket, hogy jobb legyen a fogás a bunkón. Ilyenkor mindig porhanyósra szokták klopfolni a delikvenst – a nyereg alatti puhításról akkoriban még csak nem hallottak -, még az asszonyok is gyülekeztek hátukon csimpaszkodó csecsemőikkel – bár az egyik visszament a barlangba a kupongyűjtőért -, mindenki izgatottan készült, nem volt az ilyen túl gyakori.
- Hé, skacok! – szólt ekkor Samu, persze, nem ezekkel a szavakkal, akkoriban szerintem még nem tudtak beszélni az emberek. Illetve az előemberek. Nem tudom, szavaik voltak-e, talán előszavaik, de az is lehet, hogy a nonverbális kommunikációt részesítették elő-nyben.
- Hé, skacok! Az éjjel megjelent az új törvény a Kőzlönyben – akkor a zlönyök nem papírból készültek, hanem kőből -, hogy mostantól a renitenseket nem verjük pépesre, hanem kiállítjuk kőzépre, és mindenki elmondja, hogy ki mit szeret benne!
- Én a máját! – mondta rögtön az egyik.
- Én meg a combját! Bár akkor mégis klopfolni kéne előtte egy kicsit, mert mozog az egyik agyaram, fáj, ha rágok.
- Nem így gondoltam! Mint ember, milyen?
- Lófaszt, hát ez csak előember!
- Akkor az ítélet is csak előítélet?
- Na jó, kezdjük! Te például – mutatott az egyikre – mit szeretsz benne?
- Én azt, hogy lassú. Én mindig gyorsabban érek a döghöz, mint ő. Mire odaér, én már jól is laktam.
- Én meg azt, hogy buta! Még azt se vette észre, hogy összejöttem az asszonyával! Nem látja, hogy az előgyereke rám hasonlít!
- Mi?! Te képes voltál megcsinálni azt a rusnyaságot, pedig neked nem is muszáj?
- Igen. Szerintem még híres lesz, ő találta fel az előjátékot!
- Oké, haladjunk! Még valaki?
- Én azt szeretem benne, hogy nagy kő-ltő! A múltkoriban, amikor egy mamutra mentük, elő se vette a bunkóját, helyette egy verset üvöltözött, a mamut meg jól elszaladt.
- De ezzel elbaszta a vadászatot, akkor meg minek örültél?
- Hát a mamut közben letaposta az anyósomat.
- És mi az, hogy vers?
- Én igaziból nem is tudom. Azt mondta, ha valaki komoly pofát vág, és monoton hangon beszél össze-vissza, az egy szabadvers.
- Ő akkor mit mondott?
- Valami olyasmit, hogy mamut, mennyé haza, és rámold meg a jó szőrös – ez fontos állítólag! – tehenedet, egyébként kihaltok a picsába.
- Na, jól néznénk ki! Akkor ki taposná szét az anyósokat?!
Na, lényeg a lényeg, Samu látta, hogy az új törvény a gyakorlatban nemigen működik, hiába vésték kőtáblába. Visszatértek a jól bevált gyakorlathoz, kinek a mája jutott, kinek a combja, a szabadverstanra meg hát várni kellett vagy háromszázezer évig.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
