NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-12-11 18:24 Összes olvasás: 649956| 25. | [tulajdonos]: vészfék! | 2007-07-27 21:21 | | Pontosan ötven éve készült a Svejk cseh filmváltozata. Tegnapelőtt és tegnap adta le az ATV. Akármennyire is kínálja magát, valószínűleg Haseket is ugyanolyan nehéz lehet megfilmesíteni, mint Rejtő Jenőt. Nehéz megítélnem, hogy a film milyen is volt, de mivel szeretem Svejket, a film is tetszett... Egyetlenegy jelenet egyetlen mozzanata, amit most rögzíteni szeretnék. 1914-ben vagyunk, Svejk vonaton utazik Ceské Budejovice felé. Évődni kezd a kalauzzal, miszerint azt hallotta, a vészfék voltaképpen nem is tudja megállítani a vonatot. Szó szót követ, végül a vészféket meghúzzák. A kamera közben a vészfék fogantyúját mutatja egy másodpercre, és a német elnevezés mellett világosan látszik a magyar nyelvű felirat is: "VÉSZFÉK". A csehek tehát 1957-ben a hiteles atmoszféra kedvéért a magyar nyelvű feliratról sem feledkeztek meg. OOOOOOOOOMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM. | |
| 24. | [tulajdonos]: domesztosz | 2007-06-24 22:50 | A KRASZNAHORKAI BESZÉLGETÉSEK (Széphalom Könyvműhely, 2003) 81. oldalán olvasom: "...most már itt van a domesztikált művész is, aki a piaci viszonyok teljes jogú szereplője, és aki művét, mint egy darab nemes szappant kínálja..." Varga Lajos Márton kérdésére (És mi a baj ebben?) pedig ezt válaszolja: "A hazugság förtelmes ténye a dologban: hogy valami másnak mutatja magát, mint ami valójában. A domesztikált művész terméke ugyanis úgy tesz, mintha maga is az emelkedett artikulációért, mintha maga is a kínzó ismeretelméleti gyötrelemből, s mintha maga is abban a koszos bugyorban készült volna. De: nem. Mert abban a koszos érdektelenné vált, abban a szinte megközelíthetetlen bugyorban: szabadság van."
Manapság igen sok domesztikált művész van, ők azok, akikkel soha nincs semmi gond, tudják az illemet, kedveli őket a hatalom, mert egy nyelvet beszélnek. Ők nem kérdőjelezik meg azt a dogmát, hogy világunk a létező világok legjobbika, lemondtak minden kritikai attitűdről, és kellemes meta-műveket alkotnak. A domesztikált művészek domesztikált műveit pedig a művészet kereskedői eladják a domesztikált közönségnek. És senki se kiált fel: eladtátok magatokat! | |
| 23. | [tulajdonos]: korond | 2007-06-24 22:30 | | Nemrégiben Erdélyben jártunk. Korondon feleségemnek eszébe jutott, hogy 2004 őszén az egyik árusnál felejtettünk egy kis fajátékot, amit kislányunknak vásároltunk. Megkerestük a boltot, és némi egyeztetés után az asszony fölnyúlt a polcra és leemelte a kis zacskót, amelyben ott volt a játék. Majd ' három éve őrizte, mert biztos volt benne, hogy egyszer eljönnek érte a feledékeny vásárlók. Szép volt. Aztán mutatott egy feljegyzést a falon, amivel arra emlékeztette magát, hogy egy fiatalembernek 1100 forinttal tartozik. A fiú vásárolt valamit, az asszony elszaladt pénzt váltani, de mire visszajött, a srác már kénytelen volt buszra szállni. Talán ő is visszatér egyszer Korondra. | |
| 22. | [tulajdonos]: tekint éj | 2007-06-20 22:26 | A DOKK utóbbi napjainak két legérdekesebb jelensége Kukorelly Endre és Rapai Ágnes üzenőfalán játszódott le. A két dolog valójában egy kérdést indukál: van-e tekintélyelvűség a DOKK-on?
Persze, hogy nincs, nyugtatjuk meg magunkat. A szerkesztők nem tudják, kinek a versét olvassák... Elképzelem a homlokát ráncoló vers-ítészt, amikor azon töri a fejét, hogy az Egy gyógynövény-kertet vajon ki írhatta...
Mindehhez persze hozzátartozik, hogy vannak, akik előszeretettel teszik fel kedvenceik műveit a DOKK-ra. Kéretlenül, szeretetből, ami persze mégis csak emberi érzés. És ennek nyilvánvalóan semmi köze a tekintélyelvűséghez.
Good nite. | |
| 21. | [tulajdonos]: próúbalevíl | 2007-06-20 22:08 | | Annyiszor jelenik meg a friss naplók között ez a szegény Baltazár, de valami mindig becsapja a rendszert. Most megtöröm az átkot, és próbálok életet lehelni a naplómba. Kelj föl és járj! | |
| 20. | [tulajdonos]: kín | 2007-04-26 23:45 | | Láthatod, hogy amit a "ti világotoknak" látsz, mennyire kínozhatja még azt is, aki valamennyire a keresztény kultúrkörbe, e vallás erőterébe helyezi el magát. Kérdései olyanok, amelyekkel nem tud konkrét személyhez fordulni - elmondja hát "mindenkinek". | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 19. | pálóczi: fáj bizony | 2007-04-26 23:05 | | Azt pedig végképp természetellenesnek érzem, hogy egy hittérítő "lecsapott" a feleségemre és megtérítette. Otthon nincs hitvita: nyakra főre olvahatja a feleségem a bibliát, meg "Az életem Krisztus a halál pedig az én boldogságom" típusú könyveket. De azért fáj. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 18. | Pálóczi: csak az "egyik" | 2007-04-26 23:01 | | Én nem érzem természetesnek a keresztény hitet. Én természetellenesnek érzem azt, mégpedig az elragadtatott ateista szemszögéből nézve. Aki az igazi Felettünk valót (vagyis a Természetet) az utolsó jégkorszak utáni világot megteremtő zsidó-keresztény Isten felettesének érzi. Ezt csak tájékoztatásul közlöm, hogy tudd: ilyen szerző is ír a DOKK-on. És él nélkül emlékeztetlek: a ti világotok csak az "egyik" nem pedi - "A" - világ. | |
| 17. | [tulajdonos]: fáj | 2007-04-26 21:22 | Jézus mindig úgy szól az emberekhez (még az apostolokhoz is), hogy lényegében nem törődik azokkal a kötelékekkel, amelyek az emberi kapcsolatok szükségképpeni velejárói, szavai mindig az egyedhez szólnak, akinek mintha nem lenne se apja, se anyja, se tstvére, se házastársa, se gyereke, se munkája, se múltja, szokásai, tapasztalatai. Az embert kizárólag az Istenhez való kötődés szempontjából szemléli, ez pedig számomra azokhoz a mai kisegyházakhoz teszi hasonlatossá a kereszténységet, amelyeket manapság megítélünk, mondván, nincsenek tekintettel a családi kapcsolatokra, kiragadják az embert természetes kötelékeiből.
Jézus többször mond szinte megbotránkoztatót (ilyenkor mindig szeretném azt hinni, hogy az evangelista túloz buzgalmában), aminek persze mindig az a célja, hogy az embereket Istenhez vigye közelebb, akár minden egyéb kapcsolatuk kárára. Jézus sohasem beszél munkáról, családról, tanulásról, művészetről, államról - vagyis mindig az élet egy (legyünk méltányosak: a legfontosabb) dimenzióját állítja mondandója középpontjába. A hagyomány sokat gazdagított-finomított ezen, lassacskán beemelte azokat az elemeket a tanításba, amelyek Jézus (leírt) szavaiban nem szerepelnek, csak így alakulhatott ki, hogy ma már a keresztény hit és a családi élet összekapcsolását természetesnek érezzük. | |
| 16. | [tulajdonos]: oral history | 2007-04-15 21:53 | | Pontosan két hete történt, Budapesten, egy napfényes délelőttön. A Csepel felől érkező Suzuki Swift a Soroksári út belső sávjára fordult. A piros lámpánál nagy sebességgel indult, könnyedén lehagyva a mögötte lévő Volvo terepjárót. A Volvo aztán beérte a Suzukit, vezetője lehúzta az ablakot és válogatott trágárságokat zúdított annak sofőrjére és utastársára. A vezető egy apa volt, utasa pedig húsz éves lánya. Aztán eléjük vágott, majd többször erőteljesen fékezett, hátha beléje szalad a kisautó. Aztán visszasoroslt a középső sávba, és próbálta a Suzukit leszorítani az útról. Ez nagyjából a Boráros tér előtt, a Duna-háznál sikerült is. Megálltak, a Volvós kiszállt, a Suzukit vezető férfi is. A Volvósnál (mondani se kell, kigyúrt, kopasz fickó) kisebbfajta kard méretű kés. A lány ezt meglátva kipattant a kocsiból, és a kés és apja közé ugrott. A kést mellének szegezte a férfi, és megkérdezte: "Leszúrjalak?". A Volvóból kiszállt az utas, talán "főnöke" a sofőrnek, és leállította a fenyegetőt, aki búcsúzól még arcul köpte az apját védő lányt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
