NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-02-06 21:18 Összes olvasás: 662129| 91. | [tulajdonos]: Lion Feuchtwanger | 2008-02-02 09:23 | | "Mert tanításának szavai ajkáról peregtek, s olyanok voltak, mint a hó, mely fehéren ragyog és hűsít, de megőrizni senki sem tudja testi valóját. Így hullt és hullt ajkáról a tanítás, és nem lehetett megőrizni egyetlen szó alakját sem. A rabbi nem írta le őket, s azt sem tűrte, hogy másvalaki leírja. Mert a leírt szó: torzítás, az eleven szó halála. Ily módon az Írás sem Isten szava, hanem csak torzítás és álarc, olyan mintha deszkát hasogatnának az élő fából. Csak az igazak ajkán elevenedik meg, csak általuk kel új életre." | |
| 90. | [tulajdonos]: 1984 | 2008-01-30 21:34 | "S megnyugtatóbb, ha bizony az író nem népben-nemzetben gondolkodik, hanem alanyban-állítmányban." Esterházy mondatát idézte valaki a napokban, de sem ez, sem az előtte kifejtett gondolatok nem befolyásolták a belterjes és unalmas "vitát", ami a kortárs versekről (?) folyik.
Az, hogy az irodalom vértelenné vált, elég nyilvánvaló. A sűrű valóságtól eltávolodott, és egy irodalmon kívűli hatalmas erő által kreált valóság értelmező segédcsapataként működik. Kritikai beállítottsága éppen akkor puhult fel végzetesen, amikor a világ abszurditása olyan mértékű kezd lenni, mintha Kafkát és Orwellt összeszorozta volna valaki.
Az idézett híres-hirhedt mondat először sziporkázóan szellemes igazságként röppent föl az égre. Igazsága azonban végtelenül elfogult, hiszen lényegében azt állítja, hogy a két szemlélet kizárja egymást. Aki "népben-nemzetben", az nyilván nem tud alanyt és állítmányt egyeztetni. Az nem is író. És ez a gondolat azóta is, egyre növekvő intenzitással él és virágzik.
| |
| 89. | [tulajdonos]: egy majom az 1513-ból | 2008-01-27 19:19 | Jött egy fiatalember, benézett a DOKK-ra, és gondolta, az lesz a legcélravezetőbb, ha ezt a sok léhűtőt jól leteremti. A "tömegeknek eszmét" adó verseket hiányolja, azt, hogy a költő fogalmazza meg, "mi a baj, mi a gond, és azt felelősen próbálja orvosolni".
Erre lehet felhördülni, lesajnálni őt, az otromba entrée miatt. Lehet sóhajtozni azon, hogy semmit se ért szegény a modern költészetből. És lehet egy picit elgondolkozni azon, amit ír.
A vátesz szerep nevetséges lenne manapság, hiszen nincs olyan közösség, amely erre bárkit felhatalmazna. Valamiféle etikai sarkpontra azonban minden költőnek szüksége van. Persze, lehet úszni az árral, kiszaszerolni, mi a trendi, aztán nyomatni ezerrel. Ezzel az egész szakmát meg lehet téveszteni, és az így születő "költészet" díjakban megtestesülő rangot is képes hozni, visszaigazolva a döntés "helyességét".
Szerintem, érdemes szembe menni a "korszellemmel", mert a korszellem roppant talmi, ráadásul gyorsan avul. A szembemenetel rögösebb út, de hitelesebb. A gondot és a bajt muszáj észrevenni, az orvosságot azonban nem aköltő írja fel. Hacsak nem tekintjük orvosságnak a gondolkodásra késztetést is.
| |
| 88. | [tulajdonos]: nem tudhatom | 2008-01-23 21:03 | Melocco Miklós készített egy szobrot, s mivel elképesztően autonóm ember, ami magyarul azt jelenti, hogy roppant nagy arca van, gondolta kicsit átírja Radnótit, hogy jobb legyen.
És most ezen az ostobaságon aggodalmaskodik a fél ország. Nem arról van szó, hogy milyen a szobor, jó-e szép-e, ki volt szegény Brusznyai Árpád, meg hogy is volt azzal a véres kádári megtorlással, á nem.
"Ahol könyveket égetnek, hamarosan embereket is fognak égetni."Heine szavai annyira megfogtak kamasz koromban, hogy a kedvenc idézeteimet tartalmazó noteszembe is felírtam. De, hogy egy átírt verssorból valakinek a könyvégetés (ami csak a kezdet!) jusson eszébe, az kizárólag arra jó, hogy az egészet az irracionalitás világába lökje. Hiszen aki jobboldali, az voltaképpen fasiszta, ha fasiszta, akkor természetesen antiszemita is. Ez utóbbi a konkrét esetben abban nyilvánul meg, hogy egy zsidó származású, nagy magyar költő verssorával kekeckedik. Könyörgöm, akasszuk fel!
| |
| 87. | [tulajdonos]: sírkő | 2008-01-23 10:59 | | Nem szeretem, ha egy sírkövön csak annyi olvasható, hogy "Anyukánk". Látszólag az elhunyt iránti szeretet fejeződik ki benne, de mégis inkább valamiféle kisajátító szándék. A nevétől holtában sem lehet valakit megfosztani. | |
| 86. | [tulajdonos]: király! | 2008-01-21 23:14 | Még egy idézet a "Nem jön szememre álom" c. Stephen KIng regényből.
"Kivette a képet Lois kezéből, ismét összegyűrte és odament a Harris sugárút és a Kossuth köz sarkán álló szemétkosárhoz."
Tehát Derryben, ebben a Maine állambeli, King által kitalált kisvárosban van egy Kossuth köz.
Akkor talán Macondóban is lehetne egy Bartók tér. | |
| 85. | [tulajdonos]: szabályok? | 2008-01-20 18:01 | "A kereszténység szabályait Jézus határozta meg." - írja valaki egy üzenőfalon. Szerintem, a kereszténységnek nem szabályai vannak, hanem szellemisége, értékrendje, meg éppenséggel dogmái, és ráadásul még felekezetei is. Ezek, állandó vitában vannak egymással, ami nem kis örömet szerez a kereszténység ellenségeinek. "Ezek beszélnek szeretetről, miközben még egymást sem képesek elviselni?"
Jézus életében egyetlen sort sem írt, és egyetlen sorát sem jegyezték fel. Az Újszövetség legrégibb szövegei is évtizedekkel Jézus halála után keletkeztek, ráadásul olyan embertől, aki nem volt az ő tanítványa. Aki a kereszténységet nem kis mértékben a saját képére, s ekként az általunk ismertté formálta, az Pál. Az Újszövetség könyveiben (bocsánat, közhely) rendkívül sok kisebb-nagyobb ellentmondás van, amelyeket összebékíteni, összesimítani nem kis feladat. Éppen ezért kifejezetten ellenszenvesnek érzem, ha egy-egy megvilágítónak tekintett sort valaki előránt a Szentírásból, és hadonászik vele. Miért nem egy másikat ránt elő? | |
| 84. | [tulajdonos]: Cioran | 2008-01-20 11:50 | "Hozzá kellene szoknunk ahhoz, hogy nem olvas bennünket senki, vagy ha mégis, felületesen, meggyőződés nélkül. Semmi értéket, semmi érdekességet sem tulajdonítani a másik ember véleményének, úgy írni, mintha soha senki nem olvasnak bennünket - így kellene élni."
*
"Semmi sem sterilizálja annyira az írót, mint a tökéletesség hajszolása."
*
"A virtuozitás minden téren a semmi jele..."
*
"Minden ember, aki dicshimnuszokra vagy legalábbis elismerésre törekszik, arról tesz tanúságot, hogy nem elég gőgös."
*
Miért nem látja senki a saját hibáit, kiváltképp az író? Mert amikor írunk, bármilyen érdektelen tárgyról is, szükségképpen izgalomba jövünk, s könnyen elhisszük, hogy ihlettel van dolgunk (...) amint véghezvittünk valamit, azt hisszük, hogy tehetségesek vagyunk."
| |
| 83. | [tulajdonos]: Szabados | 2008-01-18 21:28 | Ott voltam tavaly októberben az Elégia 1956 bemutatóján, és lenyűgözött a zene. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Szabados György az egyik legnagyobb magyar muzsikus. Amikor észrevettem, hogy egy mai könyvbemutatónak ő lesz az egyik szereplője, fáradtságomat leküzdve elmentem a Bajza utcai székházba. A megérkezés bosszúsággal járt, mivel pofátlanul megszüntették a parkolási lehetőséget a fasor szervízútja és a főút közötti részen, ahol még napközben is viszonylag könnyű volt helyet találni.
Sajnos a Szabados György iránti rajongás óvatlanná tett, és nem fogtam gyanút mindjárt az est elején. A ***-ban méltán országos hírű szerzőről megtudtam, hogy hatalmas életművet mondhat a magáénak, amelyből 270 szonettből álló első kötetet állított össze. A műsor embert próbálóan hosszú volt, mélypontját egy nyugdíjas tanár-könyvtáros hozzászólása jelentette, aki mintegy tíz percig csak a saját érdmeiről beszélt, elementáris ellenszenvet kiváltva maga ellen. Ez nekem is olyan lelki gyötrelmet okozott, hogy véresre dörzsöltem a két szemöldököm közötti részt. Csak az éltetett, hogy, ha egyszer vége lesz a könyvbemutatónak, Szabadostól dedikációt kérek az Elégia 1956 CD-re. Ez meg is történt, és elégedett léptekkel siettem le az utcára, ahol az ablaktörlő lapát alá helyezett kék csomagocska fogadott. Rossz helyen parkoltál, fizess. Ügyes taktika: parkolóhelyeket szüntetnek meg, hogy ezzel a parkolóövezetbe kényszerítsék az embert. Úgy döntöttem, hogy nem dühöngök, pedig gyakran és intenzíven szoktam dühöngeni ennél kisebb dolgokon is. Úgy gondolom, megkaptam érte jutalmamat: kísértetiesen gomolygó ködben autóztam haza, mialatt a rádióban Richard Strauss Halál és megdicsőülés című szimfonikus költeménye zengett. A zene hazáig kitartott. Átszellemülten szálltam ki a kocsiból. Szenvedtem és végül mégis gazdagabb lettem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 82. | Pálóczi Antal: látlelet | 2008-01-15 20:22 | | Tévedés! BDK fóruma eltávolít annak megértésétől mi történt és pláne mi történik a DOKK-on. Okvetlenül fontos ellenben annak megértéséhez, mi történik azoknak a fejében, akik rögtönítélőszék elé viszik a félreértéseiket. Az emberek egy része erre hajlamos. Kár, hogy írók is vannak közöttük, hiszen "a költő is azt látja amit mindenki, de mögéje is lát" (HK). A BDK-nál összegyűlt levelezés azonban annál fontosabb "látlelet": - írói alapanyag. Feldolgozása megkezdődött. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
