DOKK

..
 
2836 szerző 38133 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György Károly
  Régi, benső mozi
Új maradandokkok

Albert Zsolt: Sáfrányos ravatal ( vers a csökölyi fehérgyász hagyomány elmúlásáról)
Bara Anna: Ha menni, menni
Tóth János Janus: Pipacsiszap
Tóth Gabriella: Álmatlanul
Bátai Tibor: bravúrdarab [east side story]
Bara Anna: tört arany
Hodász András: húsz perc
Markovics Anita: Ki útjaiban...
Kocsis Nóra: Reggel 8-tól este 6-ig
Busznyák Imre: Elveszett világ
FRISS FÓRUMOK

Albert Zsolt 20 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Miskolczi B. László 2 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Misinszki Hanna 4 napja
Filip Tamás 4 napja
Vasi Ferenc Zoltán 5 napja
Konta Ildikó 6 napja
Gyors & Gyilkos 7 napja
Kosztolányi Mária 8 napja
Tóth János Janus 9 napja
Bátai Tibor 10 napja
Karaffa Gyula 10 napja
Boris Anita 10 napja
Szilágyi Erzsébet 12 napja
Gyurcsi - Zalán György 14 napja
Nagyító 16 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 órája
Kicsi Ólomkatona 5 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 6 órája
A vádlottak padján 6 órája
Gyurcsi 9 órája
Játék backstage 15 órája
az univerzum szélén 20 órája
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 23 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Conquistadores 1 napja
Sáfély 1 napja
Helyzet 2 napja
mix 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Fogyinapló 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL?
Legutóbbi olvasó: 2022-08-19 03:26 Összes olvasás: 2128

Korábbi hozzászólások:  
48. [tulajdonos]: VALAMIT A SZŐRTELENSÉGRŐL2022-08-18 03:53
Igen Misinszky Hanna, ezt a szógeget, pontosabban szólást: "AMIKOR VELEM VITATKOZOL KI KELL KÖPNI A FÉRFI FOGALMAZÁSGÁTLÓT" így, ebben a formában én használtam először, mégpedig "tilinkós álparasztunkkal" szemben. ("Jöjjenek a tilinkós álparasztok, jöjjenek a nyafogó ifjú vének" /Ady/.)
Abban van igazad, hogy a szimplán csajos - fogalmazásgátló - kifejezés már régebben közszájon forgott, de mint - "férfi fogalmazásgátló" - nem.
És ezzel legalább mondok valamit!
Bár csak ne kéne!
Hiszen e szógeg példát is csak azért hoztam fel, hogy az álparaszti ordenáréságot ("Szarral ne vitatkozz mert szaros leszesz") humoros metaforákkal helyettesítsük. Ráadásul ezt egy regénybe is beépítem majd. Nem csak locsi-fecsegek róla. 

Gyurcsi minősíthetetlenül reagált a szőrtelenítés infantilizmusát feldolgozó Nudista strandon című anti-pedofil versemre - szinte már-már egy látens "olyanként" zúdította rám a szidalmazását!
Engem vádolva pedofiliával, nem bírván felfoghatni, hogy a vers egy párbeszéd.
Versalteregóm a szerelmi partnerével beszélget és lényegében arra szeretné rábírni, hogy növessze vissza szőrzetét.
Mert csak így fogja tudni - igazán - megkívánni. (Különben aszexuálisan gyerekesnek érzi és "lekonyul tőle"... kár, hogy ezt magyarázni kell!)
E partnernél várt visszanövekedési folyamat az, melyben a teljes szőrtelenség (9 évesre hasonlító) 10 majd 11 évesre hasonlító részleges nemi éréssé változni látszik, néhány hét alatt. S a 14 éves kori TELJES kifejlés (ez egyben a beleegyezéses szex törvényes alsó korhatára) kell ahhoz, hogy az ilyen férfi egyáltalán gerjedelembe jöhessen.
Az ősvadászok az ősi meztelen társadalmakban is közömbösek voltak az éretlen nőkre, csak ha megjelent a nemi érettség "felségjele", akkor "figyeltek fel" rájuk.
Ez nem azt jelenti, hogy a mai kultúrában a 14 éves lányoknál élni is kell a gerjedelemmel. 
Nem kell.
De előbb - vagyis ivarérés nélkül - meg egyszerűen lehetetlen. 
Mondom én, e műben, a természet-felség nevében. 
Szerencsére "világtendenciát" kaptam el: 2019 januárjában Londonból elindult a JANUHAIRY - vissza a testszőrt! - nőmozgalom. Ez kellett ahhoz, hogy a kiadóm 2019 nyarán fel merje vállalni a nudista, testszőrzetes kötetborítót. Előtte 5 évig több kiadó visszadobta. Azt hitték nem vagyok modern. Így lehetett ebben végül "nekem igazam" - mert e megszüntetve megőrzés lett mostanra a "fejlődés" következő stációja -, de azért megszenvedtem érte. (Őszintén szólva azt hittem, olyan tartós lesz, mint Kínában a női lábzsugorítás - ami perverz arisztokrata "extraként" jelent meg . A vörös hússalátává torzított és az elkötözéstől szaru szagúvá lett női lábat, nyakba vett stílusban, az aktus közben NÉZNI (!) ÉS SZAGOLNI (!) volt szokás. Majd ez a divatmajmolás végigsöpört az alsóbb néprétegeken és csak a komcsik tudták kiirtani.) A csupaszítás iszlám-világbeli elterjedtségét a nemi szőrrel átvihető lapostetű elleni védekezés indokolja - de ott a tíz éves lánnyal is elhálják a házasságot... Nem olyan egyszerű ez a kérdés. Még ezt is tudom...)
Az éretlenséggel szembeni ősgátlás azonban valaha természetes volt. Ez humánetológiai sajátosságunk. A Freud tanítvány Róheim Géza is ezt figyelte meg az ősi elemeket mindmáig a leghitelesebben megőrző ausztrál bozótlakóknál . Megírta A csurunga népe című könyvében.
Ebből valószínűsíthető, hogy csak a későbbi civilizációk kizökkent világában zavarodtak össze az ösztönök. (A csurunga szent tárgy, hozzá imádkoznak a nők a fogantatásért. Az ausztrálok olyan ősi gondolkodásúak, hogy még a nemi aktus és a foganás közötti kapcsolatát sem fedezték fel. S ez nem azért, mintha ostobák lennének, hanem mert jó megfigyelők. A nemi aktus és a gyermekáldás közötti kapcsolat azért valószínűtlen a számukra, mert akkor a nőknek állandóan szülniük kéne, annyit csinálják. Ezzel szemben a nők - ahhoz képest - ritkán esnek teherbe.)

ERGO: ez nem egy "kéjesen lihegő vers", amivel "Gyurcsi-Művelt-Közvélemény" meggyanúsít, hanem épp ellenkezőleg!
Egy "infantilis partner esetén impotens férfi" verse - mert nála ez a természetes. Csak az érett nemiség érdekli.
Nem olyan, hogy "röptében még a legyet" is! (Hiszen nem is kell.)

Az meg, hogy a nudista strandra az ember nem a szerelemért megy, akkora baromság, hogy csak hüledezni tudok - hiszen a szenvedélyes férfi - nem az, akinek megalszik a szájában a tej - még a párizsi operába is azért ment, pedig oda a lányok felöltözve jártak.

A szexualitás témájával azért kell feltáróan foglalkozni, mert valójában nincs jól feldolgozva!
Leragadtunk a női szexualitás eredményes feltárásánál. (Tulajdonképpen Teiresziász nyomán, aki "kígyóvarázs" miatt évekig nőként élt és megtudta, hogy a nőknek a férfiéval szemben sokkal több nemi öröm adatik. S amikor ezt a női titkot elárulta Zeusznak, Héra akkor vakította meg, s csak később kapta meg Zeusztól a jóslás tehetségét.) 
A férfi szexualitásról tehát alig tudunk valamit.
S ennek a valahai férfidominancia az oka.
Mindegy volt milyen...  "Lejön a hegyről a Feri, beveri!"

Csakhogy ez nem szexualitás. 

És akkor hol van még a női szexualitással történő összehangolása!

Aztán a félnyitott házassági hűség. (Nem az a hűséges, aki nem lesz szerelmes másba, hanem aki még akkor sem hagyja ott a feleségét. DE NEM A GYEREK MIATT MARAD VELE, KARAFFA GYULA, HANEM ANNAK ELVESZTÉS  MIATT, lásd az alábbi klipet!  ("Gazdagságban szegénységben, egészségben betegségben el nem hagylak téged." A szerelem is felfogható "betegségnek" hiszen végül "kigyógyulunk" belőle.)  

https://www.youtube.com/watch?v=q-iiDSG9yZY&t=3s

----

Ma eredetileg csak azt akartam elmondani, hogy a Nudista strandon című versem valójában az egy éves  Magyar Író Akadémia mesterkurzus vizsgadolgozat része.
Több írótanár szűrőjén ment keresztül.
Innentől minden ellenhörgés fölösleges - úgysem fog az igazamban megingatni, mert ez nem az én - vélt - igazam, hanem szakmai közmegegyezés.
----

Esszével indítok, verssel folytatom, majd novellával zárok.
A novellát és a Metróverset már külön-külön is föltettem, de mindkettő ebben a könyvben kapta meg a nyomdafestéket.

https://rukkola.hu/konyvek/131546-mestereink_nyomaban_-_szinre_lepnek_a_magyar_iro_akademia_i_evfolyaman

---
Pálóczi Antal:

MIT TEHET AZ ÍRÓ?

     Egyre világosabb, hogy a fejlett világ a gyermeteggé válás irányába tart. A nemi szőrzet leborotválásának divatja is ezt bizonyítja, amely szokást a globalizáció szökőárhulláma éppen azokban az években sodorta ide, amikor a belga rém, a pedofil Dutroux a rács mögé került.
     Mi is az a pedofilia –  találta magát szembe ezzel a kérdéssel a világ –,  s a vonatkozó szakanyagból az derül ki, hogy gyermeteg szexus. Nem pedig valamiféle túltengés: a röptében a legyet is effektus, hogy már nem elég a nő, de még a gyereket is..., hanem épp ellenkezőleg. A másodlagos nemi jelleget magán viselő nővel szemben a pedofil érdektelenséget mutat. Őt az éretlen nemi partner vonzza, mert szexualitása megrekedt a gyermeki szinten. Az a tragédia ebben, hogy a szexuális aktust sok esetben a gyermek megölése követi, pedig ez eredetileg nem része a pedofiliának, hanem az a félelem váltja ki, hogy az eset kitudódik. Helyesen ábrázolta Fitz Lang Egy város keresi a gyilkost című filmjében a pedofil a pedofil gyermekgyilkost, amikor egy kerekded arcú, kisfiús színészre osztotta a szerepet. Aki szenvedélyét azzal a szóösszetétellel fejezte ki bírái előtt, amellyel a német kisgyerek a WC-re kéretőzik: Ich muss! - Nekem kell!
De hagyjuk is a pedofiliát! Mindössze arra szerettem volna rámutatni, hogy ha egy divatirányzat azokban az években terjed el világszerte, amikor a sajtóból egyre-másra pedofil botrányokról szerzünk tudomást, akkor önkéntelenül összekapcsoljuk a kettőt. S úgy véljük, ennek a divatirányzatnak pedofil színezete van. Mert mondjuk egy fotóközelképen mi különbözteti meg a szőrtelen (női) gyermek nemiszervet a szőrtelenített felnőtt női nemiszertől? Sejtelmes megvilágításban semmi! És erre én, a költő, nem mondhatom azt, hogy ejnye-bejnye! Legfeljebb írhatok egy verset az érett szexualitásról, tréfából a szőrtelen, úgynevezett metrószex újkeletű elnevezésére utalva a címben.

METRÓVERS


Hétszer fogsz meghalni, mint a macskák,
a macskának hét élete van,
hétszer egymás után, magad dobálva,
felmeredő szőrrel de boldogan.

Én meg letámasztom mind a két karom
– másként végig tolnálak az ágyon –,
s nem győznélek a faltól visszahúzni
az élet-halál közeli határon.

A legvégén majd én is meghalok.
Addig is gondolj rám minden este.
Ott fekszem majd átszelleműlten én
két karod és combjaid közé temetve.



Ám egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy most már a saját tizenhat éves fiúnk is borotválja a nemi szőrzetét. Legalábbis valószínűleg. Borotvánkat és a borotvahabot rendszeresen a fürdőkád peremére téve találjuk, ha ő készülődött előttünk a fürdőszobában. Nem vonhatjuk kérdőre, nem nyithatjuk rá az ajtót, nem szégyeníthetjük meg. Nincs módunk a beavatkozásra. Legfeljebb egy novellát írhatunk arról, hogy verset írunk a szőrtelenítés pedofil színezetű divatja ellen. S azt a címet adjuk neki, hogy



KOPASZ VÉNUSZ

Egy pillanatra hátra kellett néznie, mert elakadt a poggyásza. Jó helyet akart találni magának az ablak mellett, lehetőleg arccal a menetirány felé – akkor nézeget majd és verset ír, vagy háttal a menetiránynak – akkor olvas.
Kevesen utaztak de úgy látszik, az embereknek aznap reggel egyedüllétre volt szükségük. Minden fülkében csak egy-egy valaki ült, az ablak mellett, arccal a menetirány felé, bár egyikük sem írt verset.
Haladt tovább, hogy magának is ilyen helyet keressen. Vagy legalább egy csinos nő legyen az útitársa, ha már háttal utazik.
Egy jól öltözött olasz lány ült a harmadik kocsiban.
A férfi tettetett közömbösséggel nyitott be és felfelé fordított tenyérrel, gesztus nyelven kérdezte meg, hogy szabad-e. A nő, aki az olasz La Repubblica című lapot olvasta, bólintott.
A férfi letette az utazótáskát a lánnyal szemközti ülésre és könyvet vett elő. S közben érezte a hátán, hogy a nő ellenőrző pillantást vet erőteljes mozdulatára, amellyel a nehéz táskát a csomagtartóra teszi.
Mikor megfordult és leült, a lány elkapta róla a tekintetét és kinézett az ablakon. Hosszúkás arcú, félhosszú hajú, harminc körüli nő volt. Fekete hajú, fekete szemöldökű, magas, Adriai-tenger melléki típus. A negyvenes évei közepén járó kerek arcú férfi járatos volt az emberi típusok modern tanában. Kamasz korában későn nőtt ki a szakálla, s a típustanból kellett kiolvasnia, hogy a felmenőitől sok ázsiai vonást örökölt. És hogy nála ez, nem pedig férfiatlanság okozza a már tizenöt évesen barkót növeszteni képesekhez viszonyított szőrtelenséget. Ami eleinte zavarta, de mikor a japán filmekben felismerni vélte saját szenvedélyes szexualitását, beletörődött.
Az egészen más típusú, jó illatú nő most annyira megtetszett neki, hogy az ablak felé kellett fordítania a tekintetét, nehogy elárulja magát. Percek múltak el így, s közben a levegő megtelt körülöttük elektromossággal. Végül a férfi lopva visszanézett a lányra, ekkor azonban észrevett valamit az arcán, ami alaposan kizökkentette.
A nő borotválkozott.
Nem az állán vagy a szája körül, mint a férfiak, hanem a homlokán, a két szemöldöke közt. Mint aki szégyelli, hogy boszorkányosan nő össze a szemöldöke, mint a festő Frida Kahlonak. És mint az Adriai-tenger melléki népek olyan csoportjánál, ahol a nők halvány bajuszkákat örökölnek felmenőiktől. Bajuszkája ennek a lánynak is volt, ezt kiszőkítette. A szemöldöke között azonban borotválta magát. Legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy túl éles vonallal különülnek el egymástól és pont akkora távolságra a szemöldökei, mint amilyen széles egy eldobható borotva pengéje. És ez még nem lett volna baj. Csakhogy a férfinek rögtön arra kellett gondolnia, hogy ez a nő akkor, a legújabb divat szerint nyilván leborotválja a nemi szőrzetét is, ami kizáró ok volt nála a megkívánásban. Szinte környezeti katasztrófaként élte meg, hogy állandó szeretői – tartós házasságban élő férjes asszonyok –, hónapról hónapra, hétről-hétre, ki szégyenkezve, ki a vele való veszekedés után, de mind behódoltak az új divatnak és a megalázottjai lettek. Meglepő, hogy férjeiket nem zavarta ez. (Vagy talán nem is tudtak róla?) Ő azonban a természetellenessé vált nőket nem hívta többé. Mert már csak az emlékeiben kívánta őket, nemi érettségük felségjelével. Végül néhány napja írni kezdett egy erről szóló verset.
Felállt. Elővette tollát, spirálfüzetét. Majd hidegen végig mérte az ismét újságot olvasó, vagy csak úgy tevő lányt, és a verskezdemény letisztázásához látott.
A Kopasz Vénusz a nudista strandon cím alá végül ez került: "Ha szeretnéd, hogy megkívánjalak,/ növeszd meg a fanszőrzetedet!/ Érett nővé érjél meg megint,/ ne maradj infantilis gyerek!" A második sor nem tetszett neki. Igényesebb megfogalmazásra vágyott. A következő és harmadik strófát azonban pontosnak és eredetinek érezte. "Ha egyetlen szőrszál sincs most rajtad,/ legfeljebb kilenc éves lehetsz./ Legyél tíz éves másfél centis szőrrel,/ aztán két centis szőrrel tizenegy! //Legalább tizennégy évesnek kell lenned/ – ennyi idős volt Shakespearenél Júlia – ,/ hogy úgy gerjedjek én is az öledre,/ mint az ő ölére Montague fia."
Eddig volt kész a vers.
A nő a férfi érdeklődésének hirtelen kihűlését bántónak érezte. És nem értette, azaz hirtelen megérteni vélte: – ő nyilván csúnya – gondolta magáról. Abban az észak-olasz faluban, ahol született, és ahol hozzá hasonlóan a legtöbb ember "lófejű" és magas termetű volt, csakugyan ő számított közönségesnek. Ott a típusbeli férfiak az alacsony és kerekded nőkre buktak. A lány ráadásul éppen irodalmat és testnevelést tanított egy monfalconei általános iskolában, és amikor rájött, hogy a férfi verset ír, még lehangoltabbá tette az a tudat, hogy ő csúnya.
Pedig ezt az ellentétesen előnytelen külsejű agglegényt az ilyen nők vonzották igazán!
A lány lapos pillantással a férfi keresztbe tett lábszárát is megnézte, mert az arra simuló nadrág domborodó vádlit sejtetett. Olyat, amilyenre egész életében vágyott, mert őneki – bár sokat sportolt –, alkatilag vékony lábszárai voltak. És széles vállai, amivel viszont az izmosan is csapott vállú férfit nyűgözte le. Csak annak ne kellett volna most annyira haragudnia rá.
"Kamasz koromban együtt fürdették velem/ az éretlen pucér kislányokat..."– írta tovább a költő, majd elakadt. Azt akarta kifejezni, hogy nem érdekelte, sőt, kifejezetten taszította az éretlen lányok látványa, de zavart lelkiállapotában nem jutott eszébe a folytatás.
Hátra dőlt. Kinézett az ablakon. Egy darabig lehunyta majd kinyitotta a szemeit.
A vonat éppen lassított: egy strand sorjázó kabinsorát lehetett látni. "És felnőtt nőt lestem a kabinalj alatt." – ugrott be . Újabb sort írt, kicsit javított, végül ez állt a lapon: "Kamasz koromban együtt fürdették velem/ a strandon a pucér kislányokat./ Vágy helyett elundorodtam tőlük,/ s felnőtt nőt lestem a kabinalj alatt."
Pihent. Aztán némi erőlködés után új szakasszal bővítette a verset: "Vagy képes voltam stéglépcsőkön ülni/ álközömbös arccal hosszú félórákig,/ hogy lássam amint a vízből kijövő nők/ hölgyfoltja a textílián átlátszik." A hölgyfolt kifejezést nehezen találta meg, de annál jobban megtetszett neki. Hiszen a hölgy, vagy hölgymenyét szó eredetileg a hermelint jelenti, amelynek téli bundája teljesen kifehéredik, csak egyetlen sötét folt marad rajta. Mint az érett, magukat nem borotváló meztelen nőkön.
A férfi ekkor merően a dús fekete hajzatra, majd a lány szemébe nézett, aki egy pillanatig állta csak a tekintetét, mert abban most kellemetlen, rideg kifejezést vett észre.
„Szőke, barna, fekete hajú lányok/ s az ölük mind-mind csupasz, mint a hó." – körmölte le hirtelen a költő, aztán még ezt: "vezérigazgató." Megvolt a rímpár, és a tartalom is. Egyszer látott egy idősödő, markáns férfit a nudista strandon, aki teljesen leborotválta a fanszőrzetét, miközben az arca olyan domináns kifejezésű maradt, mint egy igazgatóé. "És arra jött egy napszemüveges férfi/ lent pedofil volt, fent vezérigazgató" – írta, de rossz volt a ritmus. Kijavította: "lent kisfiú volt még, fent gyárigazgató". Már csak azt kellett javítani, hogy "csupasz mint a hó." Hó, gyárigazgató... Fakó! Bőr a szőr helyett, a szőr helye fakó. Bőr-fakó... Egyen-bőr-fakó! Az agya olyan gyorsan működött, hogy alig tudta keze írásával követni.
"Szőke, barna, fekete hajú lányok,/ s az ölük mind-mind csupasz, egyen-bőr-fakó./ És arra jött egy napszemüveges férfi:/ lent kisfiú volt még, fent bankigazgató!"
Diadalittasan nézett a lányra. Legyőzte.
A nő nem nézett rá, de elhalványult arca szomorú volt.
A költő befejezésül megismételte és új variációvá ötvözte az első versszakok két-két sorát, amelyek új formájukban így hangzottak: "Ha egyetlen szál szőr sincsen rajtad,/ legfeljebb kilenc éves lehetsz./ Kívánod, hogy megkívánjalak?/ Növeszd meg a fanszőrzetedet!"
Megvolt vele. (Legalábbis a vers első változatával, mert két nappal később az utolsó sor, a "növeszd meg a fanszőrzetedet!" helyett a "növessz buja ősi kellemet!" sort írta be. De aznapra
Fáradtan dőlt hátra és boldog lehetett volna, ha nem érzi a megszégyenült szomorúságot, amiért perverzióra akarja kényszeríteni az infantilizált erotikájú közízlés. Bár ő ellenáll. Na de kihez menjen, kinek udvaroljon, ha még egy ilyen karakteres nőtől sem kaphatja meg az ő természetes ízléséhez illő szexualitást?
Percek teltek el így, s a vonat közben Budapest külvárosához érkezett.
Az olasz lány, aki az Alfredo kávéforgalmazó cég pesti kirendeltségében dolgozó barátnőjéhez jött, már nem először járt a magyar fővárosban. Tudta mikor álljon föl, hogy levegye a csomagját. A férfi unottan felnézett, majd abban a pillanatban megmerevedett. A nadrághoz ujjatlan nyári ruhát viselő nőnek szőrös hónalja volt!
Hirtelen – szinte maga sem tudta, mit tesz – a férfi felugrott, hogy leemelje a nagy utazótáskát és a lánynak adja. Közben a kezük összeért s az arcuk olyan közel került egymáshoz, hogy beszívhatták egymás leheletét. A meglepett nő sötét szemei ettől nagyobbra nyíltak, s halk alt hangon mondta: –"Grazie"! És úgy nézett a férfire, mintha azt akarná kérdezni tőle: – „Hogy lehetnek valakinek ennyire kékek a szemei?"
De már késő volt.

---------------------------------------------------------------------------------------------



Olvasói hozzászólások nélkül
47. Mórotz Krisztina: pár szó2022-08-14 12:43
Gondolod, hogy le lehet írni azt a szót, hogy öregség? Igen, egyetértünk, én is az 58 évesen akadtam ki Gyulánál, és a vers sterilségén.. Hogy mondjam azt amikor minden szó a helyén, mégis a lelkem bekiabál: nem így, másképp.. Örülök neki , hogy nyitsz, ez azt is jelenti, hogy nyitsz az újra, a másik felé, és azt is, hogy nem öregszel.. A gyermek áldás.. Örülj, nyiss.. Ja, és kösz hogy időnként nógatsz.

46. [tulajdonos]: ERRŐL MAJD MÁSKOR2022-08-14 11:57
Igen: "öregségemre nyelveken kezdek szólni".
Keresztény vallású ember tudja, hogy az a Bibliából van. S mint ottani tömegjelenségnek köze van "a szent lélek kiáradásához".

Csak az úgynevezett "politikai keresztények" nem értik, pontosabban nem érteni akarják, de erről majd máskor.

45. [tulajdonos]: NYITNI A KISSZERŰSÉG ELLEN2022-08-14 06:46
Felfelé nyitni minden kisszerűség ellen!
Ezzel sokat szeretnék foglalkozni a novellákban is. Bártfai naplójában szóltam erről pár szót Busznyák Imrével folytatott polémiájánál.
Ez a bejegyzés is onnan van, egy csak itt olvasható kiegészítéssel az egyik emberi példaképemről. Aki egyben novellatéma.
---
Ez a felfelé nyitottság az egyetlen, amire nemrég rá tudtam érezni Bártfainál, mint valami olyanra, ami engem is megérint.
A kicsinyesség ellentéte ez és arra mutat, hogy a növekedésünknek nincs felső határa.
Karaffa Gyula is kicsinyességi határt szab magának (és másnak is). 58 éves korára "késznek érzi magát" egyik mostani hosszú versében - pedig ez a "vég kezdete", nem pedig "a kezdet vége". mint mondjuk nálam, aki öreg koromra "nyelveken kezdek szólni" s megszabadulván a bérrabszolgaságtól végre van időm élni, olvasni, írni az erre remélt - s mindennapos szent fáradalmakkal bebiztosítani vágyott - hátralévőben.
---
Fonyódon ahol felnőttem, élt egy levelező akadémikus polihisztor, Bacsák György. Aki a Bacsák-Milankovics elméletben tökéletesítette a föld periodikus eljegesedéséről szóló tudományos nézetet. 85 évesen pályázott akadémiai tagságra és még 15 évig élt és dolgozott. Többek között neves régésszé is vált. Híres volt arról, hogy szenvedélyes jégvitorlásként többször beszakadt a Balatonba. Amikor a felesége súlyosan megbetegedett, akkor - mivel világháború lévén megszűnt a közlekedés - egy maga ácsolta szánkón gyalog húzta be az asszonyt a 12 kilóméterre fekvő Lengyeltóti kórházába, 74 évesen, sajnos, mire odaért, az asszony meghalt. Ekkor hazahúzta a szánkóval, majd a fagyott földben maga ásott sírba ő is temette el. (Én is ezt a házassági eszményt követem. Hogy életében hány szeretője volt a felesége mellett, vagy hányszor fordult meg a "piros lámpás házban" kit érdekel?)
Az ő halála előtt, a születésnapján - már nem tudta elhagyni az ágyat, s a párnák közül csillogott rám a tekintete - egy iskolai gyerekcsapat az igazgató szervezésében felköszöntötte. Én voltam a gitáros énekes. "Summáját írom eger várának..." Mint hírneves régésznek ezt adtam elő. Benne volt a levegőben, hogy tetszik neki.
Most a "korán készekkel" szemben az ő példája vezet.
Hosszú élete végéig, "felül", ő is nyitott maradt.

44. [tulajdonos]: OKOSNAK LENNI ITT KEVÉS2022-08-11 03:39
A "bozótlakó novella" megírásához gyűjtve a szexualtásra, házasságra vonatkozó anyagot találkoztam szembe az itteni gúnymocsokkal.

A szellemi, lelki, testi nyomorúság e témával szembeni öntudatlan kifejeződésével.

Még az utolsó alma napló nőírója is bocsánatot kér saját bejegyzésének címéért, mint amit utólag méltatlannak érez ehhez a témához.
Igen, itt vigyázni kell.
Élcelődve egyszerűen megközelíthetetlen ez a téma.
És talán okoskodva, esszében is.
A Vajdics idézte esszé rögtön tiltakozást váltott ki belőlem: még hogy a férfinek nincsen "mindent betöltő" illata? (A férfi a fa a nő a virág - idézi "okos emberét". Igen, mert az esszéíró a saját szagát nem érzi (ahogy senki sem) csak a partneréét. (Aki nem is biztos, hogy nő. Ha nála az, akkor sem... - kinek a papné, kinek a papagáj.)
A nagyobb fiam hónapok óta Londonban él. És a lakásának mindmáig megvan az ő jellegzetes mindent átható szaga - illata.
Mindenkinek van szaga, illata. Férfinek, nőnek, kisbabának, gyereknek, nagymamának, nagypapának...
És a nemiszervekből sem lehet levezetni a "nemek lelkét". Hiszen a nemiszervek életünk nagyobb felében NYUGALOMBAN vannak. És olyankor a férfi nemiszerv nem kemény hanem lágy, a női nemiszerv pedig nem engedékeny, hanem száraz és "feltartóztató".
Az együttélésben épp ezt kell elviselniük - EZ (!) az ideális állapot.
A kiegyensúlyozott lenyugvás.
Nem a "párzási életszakasz" fölajzott állapotai, amik mindig csak ideig-óráig tartanak.
Nem a vihar jellemzi a Balatont sem, például. Pedig - mégis - mert az úgynevezett "hármas hullám" és a hullámzás meredeksége ennek a tófenéknek a tulajdonsága miatt olyan amilyen - és mégsem.
Mert a Balatont mégis inkább a nyugalom jellemzi, de ehhez VELE KELL ÉLNI, hogy megtudjuk és megértsük.

Az aszexuálissá vált tartós házassággal is. Amelyben szerzetesek és apácák leszünk valójában és az imádat tart össze minket.

Minek az imádata?

A Természeté - mondom én, aki vallom a "felettünk valót", csak én Természetnek hívom. Hiszen most a legnagyobb örömöt leendő kisunokánk várható érkezése szerzi.
A mi HÁZASSÁGI ÖRÖMÜNK tehát ilyen kitágult szférából érkezik. (Az állandó gyengéd átölelések, búcsú- és érkezés puszik és a folyamatos egymással törődés kifejeződését nem említem, mert ez olyan mint a "nappali fény". VAN. Nem szokás még külön beszélni is róla.)
Az egymás mellett kitartásnak a Természet által nyújtott megérdemelt jutalmai közt ezt - a kisunoka érkezését - érzem az egyik legelementárisabbnak.
A két fiamnak is csak javasolni tudom ezért a tartós házasságot. Az egyetlent.
Hogy közben milyen hullámzásokat ver a "tófenék" házaséletük során, az részletkérdés a Természet nagy jutalmához képest.
Amely ez: ÉLETED RENDBEN VAN.

Művet kell írni róla - még az visz a legközelebb nem az okoskodás és az esszé - amely megérzékítés nélkül dolgozik.
Miközben a házasságról nem okoskodni kell, hanem benne élni. S ha írunk róla, akkor megérzékíteni.

Ez lesz majd a "bozót novella" szüzséje is, s az ausztrál bennszülöttek erre tanítják meg az éppen válni készülő újságíró főhőst. Mire is? Hogy nincs válás. A gyereket nem hagyjuk el. Amikor az újságíró arról érdeklődik, hogy náluk az ősi többnejűségben ugye nem kell elhagyni a gyereket (ezt érzi feloldhatatlan ellentmondásnak más nőhöz vonzó szerelmi tébolya és a családjához parancsoló ősi ösztöne között), akkor a bennszülöttek bezárulnak.

Később mondja el a vezetőjük, hogy ne haragudjon, de ők nem tudnak ilyesmiről beszélni. Hiszen őket elrabolták a szüleiktől három éves korukban és az együttes mindegyik tagját keresztény intézetben nevelték. Ő is csak 17 éves korában szökött vissza a bozótba, hogy megtanulja ősei kultúráját.

Éppen ő szeretné megtudni - és látni - milyen az, amikor a kisgyerekek a szüleikkel együtt lehetnek!

Ezért szépen kéri az újságírót, hogy feltétlenül hozza el a feleségét és a gyerekeit a következő fellépésükre.

43. [tulajdonos]: NOVELLAMŰHELY2022-08-08 00:28
Turcsi megpróbálta elképzelni a novellaműhelyemet, hogy gúnyrajzot készítsen róla naplójában, de még ez is az ő "önarcképe" lett. (Mert az ütközik ki rajta, hogy ő milyen tulajdonságú).

A novellaműhelyem ilyen.

https://twitter.com/PalocziAntal/status/1421564974133137408?cxt=HHwWgMC-xf3ztLonAAAA

42. [tulajdonos]: ÖRÜLÖK A MEGERŐSÍTÉSNEK2022-08-05 12:17
Váratlan visszaigazolás


Ma találtam egy cikket arról, hogy az ókori Rómában a vizeletet megadóztatták, ugyanis a felhasználói ingyen jutottak haszonhoz.
"2. Növénytermesztés
A vizelet nitrogént és foszfort is tartalmaz, mindkettő hasznos a növények növekedéséhez. A római szerző, Columella azt írta, hogy az állott emberi vizelet különösen kedvezett a gránátalma termesztésének, lédúsabbá és ízletesebbé téve azt."

Pedig az alábbi novellában erre csak úgymond "ráhibáztam". Ilyet soha nem láttam, még a katonaságnál sem - kitaláltam csupán. Örülök a "megerősítésnek" - bár a tartalom nem esztétikai kérdés.

"Az alig négyzetméternyi paradicsomos kert az ablak alatt, talán a kidobott szemétből eredt meg. Az előzőek mindenesetre derekasan locsolgatták, ahogy azt az ablakpárkányra száradt vizeletcseppek meg a szellőztetéskor betóduló szag is tanúsította. A katona lemosta a párkányt és egy hétig az ajtón át szellőztetett. A paradicsommal viszont csodákat művelt a kitűnő tápanyag és minden napra megérett néhány szem."

41. [tulajdonos]: Megjelent a Magyar Ifjúságban2022-08-03 04:59
Pálóczi Antal:

REPÜLŐ


A murvakavicsos út mediterrán fénnyel uralta a vidéket. Erdő nem látszott, csupán juhlegelőnek való kopárság fehér mészkődarabokkal; fa és cserje csak fennsík nagyobb szakadékaiban nőtt s azok olyanok voltak mint egy-egy Isten méretű hónalj.
– Hónalj vagy ágyék ... – gondolta a nyitott ablakban álló katona egyik kezével nekitámaszkodva a rácsnak. A teherautót várta: naponta kihozták ebédjét és postáját is ha volt, Laci olyankor messziről dudált már.
Múlt hónapban vezényelték a "csörlő-házba", ahogy maguk között hívták, de tulajdonképpen jól érezte magát. Tolsztojt olvasott meg karatézni tanult. Csak a telefonra kellett ügyelnie és jegyzőkönyvezni a lehallgatott jelentéseket.
Gyurika is naponta megérkezett a szomszéd tanyáról kicsi zöld kerékpárján, a kormányra akasztott vödröt zörgetve. Abban hordta az ételmaradékot nagyanyja kacsáinak. Mostanában csak száraz kenyér meg levesmaradék jutott, de hadgyakorlatok idején kétszer is lehetett fordulni mert olyankor öten laktak a csörlő-házban.
Aznap a katona nem kapott levelet, viszont csülkös bableves volt az ebéd alaposan elsózva. Mind a kacsáké lett.
– Lepülő! – kiáltotta Gyurika. Éppen egy helikopter kelepet át az épület fölött.
– Nem "lepülő"! Repülő Rrrrrepülő!
Gyurika szégyenlősen grimaszolt.
– Mondd ki – ültette térdére a nagydarab fiatalember.
– Lllepülő!
– Ne feszítsd elöl a fogadhoz a nyelved!
– ... lllll ...
A katona kedvetlenül földre rakta.

Csörgött a telefon. Gyurika tágra nyílt szemekkel állt meg az ajtóban.
– Szóval mégis előkúrtak! Jól van te kopasz őrvezető, végre lesz állandó kimaradásod!... Mondd meg Irmának, hogy huszadikán váltanak le, van még két nap EÜ-szabim!... Tápost küldenek? Breznay pont jó lesz, itt majd filozofálhat!
Az előfelvételis városi egyetemistákat hívták táposnak, mert olyanok voltak a nem akcelerált, teherbíró és jóidegzetű falusi fiúk között, mint tápos csirkék a baromfi udvarban. Az "előkúrtak" az előléptetést jelentette a baka dumában; a katonának eszébe sem jutott, hogy a gyerek előtt "csúnya szóként" hangzik.
Gyurika közben fölmászott egy székre és kinyitotta a zöld faliszekrényt. A katona nyakon csípte. Nem szerette a kisfiúban, hogy odahaza mindent megengednek neki.
Büntetésből kiküldte egy paradicsomért.
Az alig négyzetméternyi paradicsomos kert az ablak alatt, talán a kidobott szemétből eredt meg. Az előzőek mindenesetre derekasan locsolgatták, ahogy azt az ablakpárkányra száradt vizeletcseppek meg a szellőztetéskor betóduló szag is tanúsította. A katona lemosta a párkányt és egy hétig az ajtón át szellőztetett. A paradicsommal viszont csodákat művelt a kitűnő tápanyag és minden napra megérett néhány szem.
– Mossad meg!
A kisfiú odament a fali kúthoz.
– Na mi van a kezedben?
– Paladicsom.

Így teltek a napok. A katona unalmában sokszor majdnem a sírásig gyötörte Gyurikát az "r"-ek miatt. Néha birkanyájat hatottak a mezőn; néha őzek vonultak át kettesével, az első olyankor mindig előre fülelt, a hátsó hátra.
Az ablak fölött fecskék táplálták fiókáikat, a katona minden nap hosszasan figyelte őket. Még levelében is hivatkozott a madárpárra, csak aztán nem kapott választ.
Ezt a nőt nem Irmának hívták.
Aztán amikor válaszolt végül, aznap nem ebédelt a katona, pedig marhaszelet jött tört krumplival, meggymártással. Minden a kacsáké lett.

Másnap Gyurika belemarkolt a még spiccesen kitárazott géppisztoly éleslövedékekbe és megiramodott velük az ajtó felé. A katona szétfeszegette ujjait, majd grabancánál fogva kivitte, és ahogy elengedte vállmagasságból, ujjhegyével akkorát sózott barna kis tarkójára, hogy arccal zuhant a fűre.
Megfagyott vigyorral tápászkodott föl, az ütésig visongva rúgkapált, azt hitte csak vicc. Mukkanni sem mert kerékpárjáig hátrálva. Csak amikor már fölült és pedálozni kezdett, akkor tört ki a torkából a zokogás mint egy kis szirénából. És másnap az öregasszony jött az ételmaradékért, amit a katona egy lefedett alumínium kannába szokott kiönteni. Szomorúan biccentett, de nem szólt egy szót sem. Többet nem jöttek.

Huszadikán végre megérkezett a váltás. Breznay helyett egy idegen szemüveges alak, de szintén "tápos". Ez a fiú kimondottan ravasz szemei ellenére sem tudott fölérezni arra, hogy a katona "srác".
Talán mert izmosnak és kopasznak látta, talán az arckifejezése miatt, de olyan alakias volt, hogy a katona végül csakugyan megharagudott rá.
Már fenn ült Laci mellett a vezetőfülkében, könyökével a keményre tömött málhazsákra támaszkodva, és még mindig haragudott. Arra kellett gondolnia, hogy majd az ilyenekből lesznek az igazgatók.
Aztán amikor feldübörgött az erős "Ural-motor", hirtelen előtermett Gyurika pici zöld kerékpárján és sipítozva ezt kiabálta:
– Repülő! Rrrrrepülő!!!
– Mit mondasz? Jó legyél... – dőlt hátra a túl erős motorzúgásban.








40. [tulajdonos]: INDUL A SZÖVEGGONDOZÁS2022-07-30 07:45
Pálóczi Antal

BUNDI


Úgy ugrott a levegőbe, mintha egy mókus és egy versenyló keveréke volna. Vörhenyes szőre puhán hullámzott közben és a farka félrebillent az igyekezettől. A kutyafélék mind így egerésznek. Ha meghallják a hó alatti járatokban neszelő zsákmányt, fölugranak majd meredek szögben alávetődnek, hogy rájuk rogyasszák a havat.
A kifülelt egér azonban most gyorsabb volt nála.
Izgatottan kapart. A hóra száraz fű és földmorzsalék repült. A fagyott föld nehezen engedett, csak az orra hegyét tudta beledugni az egérlyukba. Néhányszor beleszimatolt, horkantott, majd ismét kapart.
Mögöttünk, a folyásiránnyal párhuzamos hosszú dombon a kertváros szélső házai sorakoztak. Telkeik a patakig értek. A legutolsó háztól indultunk szokott sétánkra. Visszanézve láttam, hogy barátnőm anyja éppen akkor tolja ki a babakocsit a házból a teraszra, ahol fekete vászon hátizsákomat hagytam, hogy barátnőm nővérének hat hónapos gyerekét levegőztesse. A szél közben a ház mögé vitte a kémény füstjét.
Nem akartam már a sétánk elején ott ragadni, hiszen még csak a befagyott patak ligeterdejében jártunk, ezért hirtelen futni kezdtem a dombon fölfelé, a tölgyes irányába, mintha üldözőbe vettem volna valamit. Közben cuppantáshoz formált szájjal, de a beszívott levegőt hosszan megsivíttatva, egérsírást utánoztam. Azonnal a nyomomba eredt, s izgatottan szimatolt mellettem a levegőbe, majd cserkésző futással megelőzött, s orrát a hó alól itt-ott kibukkanó fűcsomók fölé tartva, zeg-zugos kanyarokkal körberohant a terepen.
Végül megállt és rám nézett, mire én is megálltam, s ekkor hirtelen a ház felé kapta a fejét.
A ház a szemközti domboldalon most azzal a szelíd somogyi panorámával tárult elém, amit az innen elszármazók életük végéig tűnődve emlegetnek. Meg kellett állnom, annyira a hatása alá kerültem... Itt jártam az ELTE előtt az állattenyésztési főiskolára, itt működött az ország legjobb színháza és itt tartottuk őt, védencünket – láncon –, mert az udvarokhoz a patakkal határolt oldalon itt senki sem épített kerítéseket.
Ismét rám nézett, majd ügetni kezdett, de nem felém, hanem vissza a házhoz, s olyan gyorsan, mintha üldözne valamit!
– Istenem! Felsírt a gyerek! – hasított belém.
Ráüvöltöttem, hogy álljon meg! Torkom szakadtából ordítottam a nevét, de ettől csak még gyorsabban vágtatott. Most én is rohanni kezdtem s a szememet a teraszon hagyott babakocsira szegeztem. Olvastam, és vele is tapasztaltam, hogy a háznál nevelt farkasok, miután elérik az ivarérettséget, elveszítik félelmüket az emberrel szemben s előbb-utóbb megkezdik dominancia harcukat, mint most ő, az alig egy éves növendék e lázadással! S úgy véltem, a velünk szemben is lázadó farkas a gyerekekre még veszélyesebb! Egyre kevésbé hittem a "Maugli-történetekben" (s azóta dokumentálta a National Geographic TV-filmje is, hogy Indiában a farkasok időnként gyermekeket zsákmányolnak, ellentmondva az amerikai és az európai farkas visszatelepítésén fáradozó tudósoknak és természetrajongóknak). Én valamiért már akkor is úgy véltem, ha csecsemőt találnának a farkasok, fölfalnák, mégpedig, egy halálos fejharapást követően a has lágy részeivel kezdvén a lakomát (ahogy azt a National Geographic filmjében évekkel később valóban láttam).
Farkasunk a befagyott patakot, bár a kert alatt kiszélesedett, egyetlen ugrással ugrotta át, s már a hosszú telken inalt fölfelé, mikor én még csak a jégen óvakodtam, a legvadabb képzetekkel a fejemben. Tudtam: a következő pillanatban ordítani kezdek, hogy a háziak kijöjjenek, csak érjek közelebb, hogy meghallják. Egy pillanatig a lombtalan gyümölcsfák eltakarták előlem, de már ott is volt a teraszon a babakocsinál, és nagy lendülettel rávetette magát – a hátizsákomra. Abban hordtam neki az ételmaradékot a főiskolai menzáról. Aznap krumplifőzelék volt az ebéd fasírozottal. Mindig séta végén szoktam megetetni, hogy a kis erdőből könnyebben haza csalhassam. Már messziről láttam, hogy szétszedte a hátizsákot s valahogy a lekötözött fedelű fazekat is kiszabadította. Mert csak falt és falt vadul, miközben farkát behúzta hátsó lábai közé. A kicsi a babakocsiban nem sírt, úgy látszik, hallucináltam. A ház előtt, a kémény füstjének szagát megérezve rájöttem, a széljárás megfordult közben, s már nem a ház mögé, hanem elé, egyben felénk fújta a füstöt – és ezek szerint a fasírt szagát –, bár ezt csak a farkas szimatolta meg.
Fölértem én is a teraszra. Hagytam, hadd egye meg az egészet. Mindig meg kellett ezt várni, mert ha evés közben zavartuk meg, a kezünkhöz kapott. Láttam, a hátizsák csatjának szíját harapta szét, kicsit megtépte a vásznat is, mire a zsák szétnyílt, s már csak a fazék lekötött fedelének madzagját kellett elrágnia.
A kisbaba aludt. Persze – gondoltam –, a sírásra Ágota néni biztosan kinézett volna.
Zörrent a teraszajtó. Barátnőm édesanyja kilépett.
– Bundi – mosolygott – megéred a pénzed!
– Na gyere, Bundi – fogtam meg óvatosan a nyakörvét, hogy ládából rögtönzött „kutyaházához” vigyem és megint láncra kössem. Muszáj volt ezen a hülye néven hívni, hogy a háziak és a szomszédok elhiggyék: – kutya. Két hétre könyörögtem be ide. Miután a közeli faluból, ahol barátaim a ménesgazdaság udvarán tartották, el kellett hozni több tucat baromfi, néhány macska és a mezőőr kutyájának a megölése miatt.
Az állatkert két héten belül ígérte a szállítókocsit.

39. [tulajdonos]: KÉSZÜL A NOVELLÁSKÖTET2022-07-29 14:18
Pálóczi Antal:

A SZEREP


A magas, karcsú, fekete hajú lány szinte suhant az asztalok között. Ismert fiatal színésznő volt és a kávéházban minden tekintet feléje fordult attól a pillanattól kezdve, amint az üvegajtón belépett. Nem nézett se jobbra, se balra, egyenesen a galériára vezető lépcsőhöz sietett. Csak azon felfelé lépkedve, a szeme sarkából vetett futó pillantást a többi vendégre, nincs-e közöttük lesifotós, majd eltűnt a magasban.
Odafent, az elegánsan megterített asztalokkal esti, költekező vendégeit váró galéria még üres volt. Csak az egyik asztalnál ült egy nagydarab, középkorú férfi. A színésznő megállt, hogy terepszemlét tartson. A férfi ekkor diszkrét mozdulattal intett, mire a nő odament az asztalához és leült.

Szótlanul nézték egymást. Még sohasem találkoztak személyesen. A színésznőt a férfi a színpadról, a lapok címoldalairól és a Bear-boy című férfimagazinból ismerte. A színésznő a férfit néhány neki elküldött verséből és novellájából. Először járt a Centrál kávéházban. Nem tudta, hogy a férfi pár évvel korábban a feljárati lépcső melletti nagy tükör előtt tartotta utolsó szerzői estjét. Az elsőt pedig – még korábban –, éppen abban a teremrészben ahová leültek, amely akkor még közfallal elkülönített kártyaszoba volt. Végül, a közfal lebontása után, az egész galériát a kávéház éttermévé rendeztette be egy milliomos nagyvállalkozó. S a kávéház azóta törzshelyévé vált a párt politikusainak, amellyel a milliomos rokonszenvezett. A színésznő ezt sem tudta, de nem is érdekelte volna. A férfi tudta, de őt sem érdekelte. Őt a felújított kávéházban csak régi szerzői estjeinek az emléke érdekelte és most ez a színésznő, aki új novellák, új filmforgatókönyvek írására ihlette őt, és akit levélben hívott meg a beszélgetésre. Nem köszöntek, csak nézték egymást, miközben arcvonásaik felengedtek és a szájsarkaikban megjelent a másik elfogadásának élveteg kifejezése. Végül a férfi törte meg a csendet.
– Megdughatlak? – kérdezte minden átmenet nélkül.
A nő hirtelen hátra rántotta a felső testét és megkövült tekintettel meredt rá. Egy pillanatig azt lehetett hinni, hogy rögtön fölugrik, ám a férfi ekkor nevetésben tört ki. Hangtalan nevetésben, nehogy lent meghallják, de a roham erejétől az egész teste rázkódni kezdett s már-már becsúszott az asztal alá. A nőt ez a fordulat még jobban meglepte, de közben önkéntelenül maga is elhúzta a száját.
– Édes drága Johanna – mondta a férfi, még mindig a rekeszizmával küszködve – ezt nem én kérdezem! Ez egy szerep! A főhős ezzel a mondattal provokálja barátnőjét az első randevún!
– És mi a válasz? – kérdezte a színésznő megkönnyebbült, de még hitetlenkedő mosollyal.
A férfi erre egy ugyanolyan mozdulattal hőkölt hátra, mint az előbb ő, majd a nem hivatásos előadók tökéletlen hanghordozásával mondta:
– Nagyon hülye vagy! Azt nálam előbb ki kell érdemelni!
– Nagyon hülye vagy! Azt nálam előbb ki kell érdemelni! – ismételte most a színésznő tökéletes hangütéssel, azonnal életre keltvén a szituációt. A szerző hirtelen támadt elragadtatásában most megfogta és a szájához emelte a kezét: hosszan, finoman csókolta meg s közben a nő felragyogó szemébe nézett.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-08-19 00:16   Napló: Hetedíziglen
2022-08-18 22:03   Napló: Kicsi Ólomkatona
2022-08-18 21:23   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
2022-08-18 21:02   Napló: A vádlottak padján
2022-08-18 17:59   Napló: Gyurcsi
2022-08-18 16:38   Napló: Hetedíziglen
2022-08-18 15:44   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
2022-08-18 15:38   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
2022-08-18 12:49   Napló: Gyurcsi
2022-08-18 12:28   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE