NAPLÓK: DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 15:23 Összes olvasás: 3377| 48. | [tulajdonos]: VALAMIT A SZŐRTELENSÉGRŐL | 2022-08-18 03:53 | Igen Misinszky Hanna, ezt a szógeget, pontosabban szólást: "AMIKOR VELEM VITATKOZOL KI KELL KÖPNI A FÉRFI FOGALMAZÁSGÁTLÓT" így, ebben a formában én használtam először, mégpedig "tilinkós álparasztunkkal" szemben. ("Jöjjenek a tilinkós álparasztok, jöjjenek a nyafogó ifjú vének" /Ady/.)
Abban van igazad, hogy a szimplán csajos - fogalmazásgátló - kifejezés már régebben közszájon forgott, de mint - "férfi fogalmazásgátló" - nem.
És ezzel legalább mondok valamit!
Bár csak ne kéne!
Hiszen e szógeg példát is csak azért hoztam fel, hogy az álparaszti ordenáréságot ("Szarral ne vitatkozz mert szaros leszesz") humoros metaforákkal helyettesítsük. Ráadásul ezt egy regénybe is beépítem majd. Nem csak locsi-fecsegek róla.
Gyurcsi minősíthetetlenül reagált a szőrtelenítés infantilizmusát feldolgozó Nudista strandon című anti-pedofil versemre - szinte már-már egy látens "olyanként" zúdította rám a szidalmazását!
Engem vádolva pedofiliával, nem bírván felfoghatni, hogy a vers egy párbeszéd.
Versalteregóm a szerelmi partnerével beszélget és lényegében arra szeretné rábírni, hogy növessze vissza szőrzetét.
Mert csak így fogja tudni - igazán - megkívánni. (Különben aszexuálisan gyerekesnek érzi és "lekonyul tőle"... kár, hogy ezt magyarázni kell!)
E partnernél várt visszanövekedési folyamat az, melyben a teljes szőrtelenség (9 évesre hasonlító) 10 majd 11 évesre hasonlító részleges nemi éréssé változni látszik, néhány hét alatt. S a 14 éves kori TELJES kifejlés (ez egyben a beleegyezéses szex törvényes alsó korhatára) kell ahhoz, hogy az ilyen férfi egyáltalán gerjedelembe jöhessen.
Az ősvadászok az ősi meztelen társadalmakban is közömbösek voltak az éretlen nőkre, csak ha megjelent a nemi érettség "felségjele", akkor "figyeltek fel" rájuk.
Ez nem azt jelenti, hogy a mai kultúrában a 14 éves lányoknál élni is kell a gerjedelemmel.
Nem kell.
De előbb - vagyis ivarérés nélkül - meg egyszerűen lehetetlen.
Mondom én, e műben, a természet-felség nevében.
Szerencsére "világtendenciát" kaptam el: 2019 januárjában Londonból elindult a JANUHAIRY - vissza a testszőrt! - nőmozgalom. Ez kellett ahhoz, hogy a kiadóm 2019 nyarán fel merje vállalni a nudista, testszőrzetes kötetborítót. Előtte 5 évig több kiadó visszadobta. Azt hitték nem vagyok modern. Így lehetett ebben végül "nekem igazam" - mert e megszüntetve megőrzés lett mostanra a "fejlődés" következő stációja -, de azért megszenvedtem érte. (Őszintén szólva azt hittem, olyan tartós lesz, mint Kínában a női lábzsugorítás - ami perverz arisztokrata "extraként" jelent meg . A vörös hússalátává torzított és az elkötözéstől szaru szagúvá lett női lábat, nyakba vett stílusban, az aktus közben NÉZNI (!) ÉS SZAGOLNI (!) volt szokás. Majd ez a divatmajmolás végigsöpört az alsóbb néprétegeken és csak a komcsik tudták kiirtani.) A csupaszítás iszlám-világbeli elterjedtségét a nemi szőrrel átvihető lapostetű elleni védekezés indokolja - de ott a tíz éves lánnyal is elhálják a házasságot... Nem olyan egyszerű ez a kérdés. Még ezt is tudom...)
Az éretlenséggel szembeni ősgátlás azonban valaha természetes volt. Ez humánetológiai sajátosságunk. A Freud tanítvány Róheim Géza is ezt figyelte meg az ősi elemeket mindmáig a leghitelesebben megőrző ausztrál bozótlakóknál . Megírta A csurunga népe című könyvében.
Ebből valószínűsíthető, hogy csak a későbbi civilizációk kizökkent világában zavarodtak össze az ösztönök. (A csurunga szent tárgy, hozzá imádkoznak a nők a fogantatásért. Az ausztrálok olyan ősi gondolkodásúak, hogy még a nemi aktus és a foganás közötti kapcsolatát sem fedezték fel. S ez nem azért, mintha ostobák lennének, hanem mert jó megfigyelők. A nemi aktus és a gyermekáldás közötti kapcsolat azért valószínűtlen a számukra, mert akkor a nőknek állandóan szülniük kéne, annyit csinálják. Ezzel szemben a nők - ahhoz képest - ritkán esnek teherbe.)
ERGO: ez nem egy "kéjesen lihegő vers", amivel "Gyurcsi-Művelt-Közvélemény" meggyanúsít, hanem épp ellenkezőleg!
Egy "infantilis partner esetén impotens férfi" verse - mert nála ez a természetes. Csak az érett nemiség érdekli.
Nem olyan, hogy "röptében még a legyet" is! (Hiszen nem is kell.)
Az meg, hogy a nudista strandra az ember nem a szerelemért megy, akkora baromság, hogy csak hüledezni tudok - hiszen a szenvedélyes férfi - nem az, akinek megalszik a szájában a tej - még a párizsi operába is azért ment, pedig oda a lányok felöltözve jártak.
A szexualitás témájával azért kell feltáróan foglalkozni, mert valójában nincs jól feldolgozva!
Leragadtunk a női szexualitás eredményes feltárásánál. (Tulajdonképpen Teiresziász nyomán, aki "kígyóvarázs" miatt évekig nőként élt és megtudta, hogy a nőknek a férfiéval szemben sokkal több nemi öröm adatik. S amikor ezt a női titkot elárulta Zeusznak, Héra akkor vakította meg, s csak később kapta meg Zeusztól a jóslás tehetségét.)
A férfi szexualitásról tehát alig tudunk valamit.
S ennek a valahai férfidominancia az oka.
Mindegy volt milyen... "Lejön a hegyről a Feri, beveri!"
Csakhogy ez nem szexualitás.
És akkor hol van még a női szexualitással történő összehangolása!
Aztán a félnyitott házassági hűség. (Nem az a hűséges, aki nem lesz szerelmes másba, hanem aki még akkor sem hagyja ott a feleségét. DE NEM A GYEREK MIATT MARAD VELE, KARAFFA GYULA, HANEM ANNAK ELVESZTÉS MIATT, lásd az alábbi klipet! ("Gazdagságban szegénységben, egészségben betegségben el nem hagylak téged." A szerelem is felfogható "betegségnek" hiszen végül "kigyógyulunk" belőle.)
https://www.youtube.com/watch?v=q-iiDSG9yZY&t=3s
----
Ma eredetileg csak azt akartam elmondani, hogy a Nudista strandon című versem valójában az egy éves Magyar Író Akadémia mesterkurzus vizsgadolgozat része.
Több írótanár szűrőjén ment keresztül.
Innentől minden ellenhörgés fölösleges - úgysem fog az igazamban megingatni, mert ez nem az én - vélt - igazam, hanem szakmai közmegegyezés.
----
Esszével indítok, verssel folytatom, majd novellával zárok.
A novellát és a Metróverset már külön-külön is föltettem, de mindkettő ebben a könyvben kapta meg a nyomdafestéket.
https://rukkola.hu/konyvek/131546-mestereink_nyomaban_-_szinre_lepnek_a_magyar_iro_akademia_i_evfolyaman
---
Pálóczi Antal:
MIT TEHET AZ ÍRÓ?
Egyre világosabb, hogy a fejlett világ a gyermeteggé válás irányába tart. A nemi szőrzet leborotválásának divatja is ezt bizonyítja, amely szokást a globalizáció szökőárhulláma éppen azokban az években sodorta ide, amikor a belga rém, a pedofil Dutroux a rács mögé került.
Mi is az a pedofilia – találta magát szembe ezzel a kérdéssel a világ –, s a vonatkozó szakanyagból az derül ki, hogy gyermeteg szexus. Nem pedig valamiféle túltengés: a röptében a legyet is effektus, hogy már nem elég a nő, de még a gyereket is..., hanem épp ellenkezőleg. A másodlagos nemi jelleget magán viselő nővel szemben a pedofil érdektelenséget mutat. Őt az éretlen nemi partner vonzza, mert szexualitása megrekedt a gyermeki szinten. Az a tragédia ebben, hogy a szexuális aktust sok esetben a gyermek megölése követi, pedig ez eredetileg nem része a pedofiliának, hanem az a félelem váltja ki, hogy az eset kitudódik. Helyesen ábrázolta Fitz Lang Egy város keresi a gyilkost című filmjében a pedofil a pedofil gyermekgyilkost, amikor egy kerekded arcú, kisfiús színészre osztotta a szerepet. Aki szenvedélyét azzal a szóösszetétellel fejezte ki bírái előtt, amellyel a német kisgyerek a WC-re kéretőzik: Ich muss! - Nekem kell!
De hagyjuk is a pedofiliát! Mindössze arra szerettem volna rámutatni, hogy ha egy divatirányzat azokban az években terjed el világszerte, amikor a sajtóból egyre-másra pedofil botrányokról szerzünk tudomást, akkor önkéntelenül összekapcsoljuk a kettőt. S úgy véljük, ennek a divatirányzatnak pedofil színezete van. Mert mondjuk egy fotóközelképen mi különbözteti meg a szőrtelen (női) gyermek nemiszervet a szőrtelenített felnőtt női nemiszertől? Sejtelmes megvilágításban semmi! És erre én, a költő, nem mondhatom azt, hogy ejnye-bejnye! Legfeljebb írhatok egy verset az érett szexualitásról, tréfából a szőrtelen, úgynevezett metrószex újkeletű elnevezésére utalva a címben.
METRÓVERS
Hétszer fogsz meghalni, mint a macskák,
a macskának hét élete van,
hétszer egymás után, magad dobálva,
felmeredő szőrrel de boldogan.
Én meg letámasztom mind a két karom
– másként végig tolnálak az ágyon –,
s nem győznélek a faltól visszahúzni
az élet-halál közeli határon.
A legvégén majd én is meghalok.
Addig is gondolj rám minden este.
Ott fekszem majd átszelleműlten én
két karod és combjaid közé temetve.
Ám egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy most már a saját tizenhat éves fiúnk is borotválja a nemi szőrzetét. Legalábbis valószínűleg. Borotvánkat és a borotvahabot rendszeresen a fürdőkád peremére téve találjuk, ha ő készülődött előttünk a fürdőszobában. Nem vonhatjuk kérdőre, nem nyithatjuk rá az ajtót, nem szégyeníthetjük meg. Nincs módunk a beavatkozásra. Legfeljebb egy novellát írhatunk arról, hogy verset írunk a szőrtelenítés pedofil színezetű divatja ellen. S azt a címet adjuk neki, hogy
KOPASZ VÉNUSZ
Egy pillanatra hátra kellett néznie, mert elakadt a poggyásza. Jó helyet akart találni magának az ablak mellett, lehetőleg arccal a menetirány felé – akkor nézeget majd és verset ír, vagy háttal a menetiránynak – akkor olvas.
Kevesen utaztak de úgy látszik, az embereknek aznap reggel egyedüllétre volt szükségük. Minden fülkében csak egy-egy valaki ült, az ablak mellett, arccal a menetirány felé, bár egyikük sem írt verset.
Haladt tovább, hogy magának is ilyen helyet keressen. Vagy legalább egy csinos nő legyen az útitársa, ha már háttal utazik.
Egy jól öltözött olasz lány ült a harmadik kocsiban.
A férfi tettetett közömbösséggel nyitott be és felfelé fordított tenyérrel, gesztus nyelven kérdezte meg, hogy szabad-e. A nő, aki az olasz La Repubblica című lapot olvasta, bólintott.
A férfi letette az utazótáskát a lánnyal szemközti ülésre és könyvet vett elő. S közben érezte a hátán, hogy a nő ellenőrző pillantást vet erőteljes mozdulatára, amellyel a nehéz táskát a csomagtartóra teszi.
Mikor megfordult és leült, a lány elkapta róla a tekintetét és kinézett az ablakon. Hosszúkás arcú, félhosszú hajú, harminc körüli nő volt. Fekete hajú, fekete szemöldökű, magas, Adriai-tenger melléki típus. A negyvenes évei közepén járó kerek arcú férfi járatos volt az emberi típusok modern tanában. Kamasz korában későn nőtt ki a szakálla, s a típustanból kellett kiolvasnia, hogy a felmenőitől sok ázsiai vonást örökölt. És hogy nála ez, nem pedig férfiatlanság okozza a már tizenöt évesen barkót növeszteni képesekhez viszonyított szőrtelenséget. Ami eleinte zavarta, de mikor a japán filmekben felismerni vélte saját szenvedélyes szexualitását, beletörődött.
Az egészen más típusú, jó illatú nő most annyira megtetszett neki, hogy az ablak felé kellett fordítania a tekintetét, nehogy elárulja magát. Percek múltak el így, s közben a levegő megtelt körülöttük elektromossággal. Végül a férfi lopva visszanézett a lányra, ekkor azonban észrevett valamit az arcán, ami alaposan kizökkentette.
A nő borotválkozott.
Nem az állán vagy a szája körül, mint a férfiak, hanem a homlokán, a két szemöldöke közt. Mint aki szégyelli, hogy boszorkányosan nő össze a szemöldöke, mint a festő Frida Kahlonak. És mint az Adriai-tenger melléki népek olyan csoportjánál, ahol a nők halvány bajuszkákat örökölnek felmenőiktől. Bajuszkája ennek a lánynak is volt, ezt kiszőkítette. A szemöldöke között azonban borotválta magát. Legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy túl éles vonallal különülnek el egymástól és pont akkora távolságra a szemöldökei, mint amilyen széles egy eldobható borotva pengéje. És ez még nem lett volna baj. Csakhogy a férfinek rögtön arra kellett gondolnia, hogy ez a nő akkor, a legújabb divat szerint nyilván leborotválja a nemi szőrzetét is, ami kizáró ok volt nála a megkívánásban. Szinte környezeti katasztrófaként élte meg, hogy állandó szeretői – tartós házasságban élő férjes asszonyok –, hónapról hónapra, hétről-hétre, ki szégyenkezve, ki a vele való veszekedés után, de mind behódoltak az új divatnak és a megalázottjai lettek. Meglepő, hogy férjeiket nem zavarta ez. (Vagy talán nem is tudtak róla?) Ő azonban a természetellenessé vált nőket nem hívta többé. Mert már csak az emlékeiben kívánta őket, nemi érettségük felségjelével. Végül néhány napja írni kezdett egy erről szóló verset.
Felállt. Elővette tollát, spirálfüzetét. Majd hidegen végig mérte az ismét újságot olvasó, vagy csak úgy tevő lányt, és a verskezdemény letisztázásához látott.
A Kopasz Vénusz a nudista strandon cím alá végül ez került: "Ha szeretnéd, hogy megkívánjalak,/ növeszd meg a fanszőrzetedet!/ Érett nővé érjél meg megint,/ ne maradj infantilis gyerek!" A második sor nem tetszett neki. Igényesebb megfogalmazásra vágyott. A következő és harmadik strófát azonban pontosnak és eredetinek érezte. "Ha egyetlen szőrszál sincs most rajtad,/ legfeljebb kilenc éves lehetsz./ Legyél tíz éves másfél centis szőrrel,/ aztán két centis szőrrel tizenegy! //Legalább tizennégy évesnek kell lenned/ – ennyi idős volt Shakespearenél Júlia – ,/ hogy úgy gerjedjek én is az öledre,/ mint az ő ölére Montague fia."
Eddig volt kész a vers.
A nő a férfi érdeklődésének hirtelen kihűlését bántónak érezte. És nem értette, azaz hirtelen megérteni vélte: – ő nyilván csúnya – gondolta magáról. Abban az észak-olasz faluban, ahol született, és ahol hozzá hasonlóan a legtöbb ember "lófejű" és magas termetű volt, csakugyan ő számított közönségesnek. Ott a típusbeli férfiak az alacsony és kerekded nőkre buktak. A lány ráadásul éppen irodalmat és testnevelést tanított egy monfalconei általános iskolában, és amikor rájött, hogy a férfi verset ír, még lehangoltabbá tette az a tudat, hogy ő csúnya.
Pedig ezt az ellentétesen előnytelen külsejű agglegényt az ilyen nők vonzották igazán!
A lány lapos pillantással a férfi keresztbe tett lábszárát is megnézte, mert az arra simuló nadrág domborodó vádlit sejtetett. Olyat, amilyenre egész életében vágyott, mert őneki – bár sokat sportolt –, alkatilag vékony lábszárai voltak. És széles vállai, amivel viszont az izmosan is csapott vállú férfit nyűgözte le. Csak annak ne kellett volna most annyira haragudnia rá.
"Kamasz koromban együtt fürdették velem/ az éretlen pucér kislányokat..."– írta tovább a költő, majd elakadt. Azt akarta kifejezni, hogy nem érdekelte, sőt, kifejezetten taszította az éretlen lányok látványa, de zavart lelkiállapotában nem jutott eszébe a folytatás.
Hátra dőlt. Kinézett az ablakon. Egy darabig lehunyta majd kinyitotta a szemeit.
A vonat éppen lassított: egy strand sorjázó kabinsorát lehetett látni. "És felnőtt nőt lestem a kabinalj alatt." – ugrott be . Újabb sort írt, kicsit javított, végül ez állt a lapon: "Kamasz koromban együtt fürdették velem/ a strandon a pucér kislányokat./ Vágy helyett elundorodtam tőlük,/ s felnőtt nőt lestem a kabinalj alatt."
Pihent. Aztán némi erőlködés után új szakasszal bővítette a verset: "Vagy képes voltam stéglépcsőkön ülni/ álközömbös arccal hosszú félórákig,/ hogy lássam amint a vízből kijövő nők/ hölgyfoltja a textílián átlátszik." A hölgyfolt kifejezést nehezen találta meg, de annál jobban megtetszett neki. Hiszen a hölgy, vagy hölgymenyét szó eredetileg a hermelint jelenti, amelynek téli bundája teljesen kifehéredik, csak egyetlen sötét folt marad rajta. Mint az érett, magukat nem borotváló meztelen nőkön.
A férfi ekkor merően a dús fekete hajzatra, majd a lány szemébe nézett, aki egy pillanatig állta csak a tekintetét, mert abban most kellemetlen, rideg kifejezést vett észre.
„Szőke, barna, fekete hajú lányok/ s az ölük mind-mind csupasz, mint a hó." – körmölte le hirtelen a költő, aztán még ezt: "vezérigazgató." Megvolt a rímpár, és a tartalom is. Egyszer látott egy idősödő, markáns férfit a nudista strandon, aki teljesen leborotválta a fanszőrzetét, miközben az arca olyan domináns kifejezésű maradt, mint egy igazgatóé. "És arra jött egy napszemüveges férfi/ lent pedofil volt, fent vezérigazgató" – írta, de rossz volt a ritmus. Kijavította: "lent kisfiú volt még, fent gyárigazgató". Már csak azt kellett javítani, hogy "csupasz mint a hó." Hó, gyárigazgató... Fakó! Bőr a szőr helyett, a szőr helye fakó. Bőr-fakó... Egyen-bőr-fakó! Az agya olyan gyorsan működött, hogy alig tudta keze írásával követni.
"Szőke, barna, fekete hajú lányok,/ s az ölük mind-mind csupasz, egyen-bőr-fakó./ És arra jött egy napszemüveges férfi:/ lent kisfiú volt még, fent bankigazgató!"
Diadalittasan nézett a lányra. Legyőzte.
A nő nem nézett rá, de elhalványult arca szomorú volt.
A költő befejezésül megismételte és új variációvá ötvözte az első versszakok két-két sorát, amelyek új formájukban így hangzottak: "Ha egyetlen szál szőr sincsen rajtad,/ legfeljebb kilenc éves lehetsz./ Kívánod, hogy megkívánjalak?/ Növeszd meg a fanszőrzetedet!"
Megvolt vele. (Legalábbis a vers első változatával, mert két nappal később az utolsó sor, a "növeszd meg a fanszőrzetedet!" helyett a "növessz buja ősi kellemet!" sort írta be. De aznapra
Fáradtan dőlt hátra és boldog lehetett volna, ha nem érzi a megszégyenült szomorúságot, amiért perverzióra akarja kényszeríteni az infantilizált erotikájú közízlés. Bár ő ellenáll. Na de kihez menjen, kinek udvaroljon, ha még egy ilyen karakteres nőtől sem kaphatja meg az ő természetes ízléséhez illő szexualitást?
Percek teltek el így, s a vonat közben Budapest külvárosához érkezett.
Az olasz lány, aki az Alfredo kávéforgalmazó cég pesti kirendeltségében dolgozó barátnőjéhez jött, már nem először járt a magyar fővárosban. Tudta mikor álljon föl, hogy levegye a csomagját. A férfi unottan felnézett, majd abban a pillanatban megmerevedett. A nadrághoz ujjatlan nyári ruhát viselő nőnek szőrös hónalja volt!
Hirtelen – szinte maga sem tudta, mit tesz – a férfi felugrott, hogy leemelje a nagy utazótáskát és a lánynak adja. Közben a kezük összeért s az arcuk olyan közel került egymáshoz, hogy beszívhatták egymás leheletét. A meglepett nő sötét szemei ettől nagyobbra nyíltak, s halk alt hangon mondta: –"Grazie"! És úgy nézett a férfire, mintha azt akarná kérdezni tőle: – „Hogy lehetnek valakinek ennyire kékek a szemei?"
De már késő volt.
---------------------------------------------------------------------------------------------
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
