 | | Standovár Ágota |
üzenőfala
képtára |
Pécsett születtem, 1961. április 17-én, egy ősi hagyományt felrúgó házaspár egyetlen gyermekeként. Szüleim anyai nagyanyám homlokráncolgatását figyelmen kívül hagyva házasodtak össze. Apai ágon délszláv vér csörgedezik ereimben, édesanyám felvidéki kisnemesi család sarja. Amikor etnikai hovatartozásomat firtató kérdéseket tesznek fel, büszkén vállalom rackaságom. Vallom, arról szól az életünk, hogy ledöntögessük azokat a korlátokat, amiket magunk köré építettünk, építettek, természetesen mindezt okosan, hogy elkerülhessük az anarchiát.
2006-ban, autóbalesetem után, itt, a DOKK-on kezdtem el írogatni. Eleinte a haiku kötött formáját használtam fel pillanatfelvételeimhez. Elsőszülötteimmel megnyertem a Japánkert pályázatot. Néhány korai munkámat beválogatták a Szintézisben 2006. Antológiába. Irodalmi lapban még nem publikáltam. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy szülővárosomban Kavicsok című versem júniusban plakátra kerülhetett, egyike lett a 100 kiválasztottnak a VersMegálló Pályázaton. Céljaim pimaszak. Bár több helyütt „fiatal költő”-ként aposztrofálnak, ami egyrészt nagyon hízelgő közel ötven évemnek, rövid idő alatt szeretném levetkőzni ezt a koromhoz kissé pejoratív jelzőt.
2007. június 26.
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
 láblóbázva
lakótelepi kerengő
A kezdet és a vég*
dobozolok
Pőrén
Zár-lat
Pulóver
Paplan ok
mindenki másképp
napozó
Fényfestõ
hárman egy házban
Szóvesztõ
fehér vásznamról
bulímia (javított változat)
szóröpte
határtánc
Ma szabadságon vagyunk
Amikor virágot vittünk
Környezetismeret óra helyett
utazással töltött órák
kapucsino
igézet
migrén
Kavicsok
Döntetlen
[ A szerző további verseiért kattintson ide! ]
|
