Paplan ok
A paplant Angliából hoztam neked
a bélését hullató régi takaród helyett.
Amikor majd nem együtt bújunk alá
– talán csak képzeltem –
köréd fonódva tartja bent a szeretetet.
De te megmondtad, rövid.
Én állítottam, a méret megegyezik.
És nekem adott igazat a huzat.
Most mégis gyomron vágott a bűntudat,
ha nem lenne rövid, nem lógna ki a nagyláb-
ujjad, és ha visszacseréljük az újat az öregre,
nem a tetején kell megkefélned az exed se.
De nekem ne panaszkodj! Az én derekam fáj.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: AGRIA, 2010. ősz
Feltöltés ideje: 2010-10-08 11:08:19
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-08 11:08:19
