Vagyok már csaknem huszonhárom. Valahol Sárváron indult az egész. Már nekem is vannak mérföldköveim. Sorok. Képek. Ritmusok. Arcok. Nem tudnám felsorolni. Szoktam belső hangokat hallgatni, bőrig ázni, éjjel takaró alatt zseblámpával olvasni. Kék szemeknek hinni már nem. És a legfontosabb: szeretem a csokoládét. Nem azért, mert fekete-fehér.
