Szűcs János
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
29. 28. 27. 26.
| 2015.11.04 14:38 | SzűcsJ -- re: A katatón
|
| Válasz erre | Kedves Lady!
Ez a katatónia nem az katatón, amit már megbíráltak. Annak egy átirata.
Annak örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: SzJ
| 25.
| 2015.11.03 09:43 | Katona Béla György -- ÚMRDNKK
|
| Válasz erre | Gratulálok !
Ön bekerült az újMARADANDOKK-ba !
Üdvözlettel : Katona Béla György /szerk/
http://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=w7pqX01BUkFEQU5ET0tL | 24.
| 2015.11.03 08:18 | Katona Béla György -- Katatónia
|
| Válasz erre | Nagyon jól láttat ez a vers - és mély a drámaisága - a levezetése pedig az utazás szabadságával megint megfogott.
Azt viszont nem érzem "katatón"-nak, inkább emberarcúvá teszi az egészet. Szinte valahol felszabadul ez az érdektelen, beszűkült világ és kiáramlik abba a dimenzióba.
Mórocz Krisztinánál olvastam ezt a "katatón" szót. Egy hajléktalant jellemez vele. Már maga a katatónia tünetegyüttese is sommásan jellemezhet egy bizonyos fajta szűklátókörűséget, értelmetlenséget, értéktelenséget - talán a legláttatóbb kifejezésmód, amivel eddig találkoztam.
Úgyhogy "mélyből jövő szép üzeneted" most 1 pontot ér neked.
Gratulálok !
Üdvözlettel: Béla | | A fenti posztra érkezett válaszok: SzűcsJ | 23.
| 2011.07.16 20:39 | lady -- A katatón
|
| Válasz erre | Szia János!
Nekem nagyon tetszik ez a vers, lehet, hogy találkoztam is a kövér katatón gyerekkel, a Ferenciek terén. Mintha őt láttam volna. Látom, hogy kemény kritikát kaptál.
Sebaj! nekem akkor is tetszik.
szeretettel. Erika | 22.
| 2011.07.15 23:20 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | A katatón
|
| Válasz erre | Helyenként el-elcsúszik, túlironizál, elvicceli pont ott, ahol kicsit komolyabban kellene vennie. Sok ötletes, és sok hibás szakasz.
"A katatón a sarkon ácsorog,
körötte kóbor kutya lábnyomok."-honnan tudja, hogy "kóbor", miért nem a gazdája sétáltatta kutyáról van szó? ez látszik egy lábnyomból, hogy kóbor-e vagy sem? indián nyomolvasó a katatón? körülbelül ilyen típusú hibák minden szakaszban. azért nyelvezetét tekintve eléggé ügyes. Javítanivaló szöveg, jó alapanyag. | 21.
| 2011.07.15 13:06 | Kovácske T. János - szerki -- meo | A katatón
|
| Válasz erre | hogy van ellenszél, ha helyben áll?
biztos, hogy rövid nadrág és nem inkább rövidnadrág?
"nadrágján vizelete
sókristályos térképe a folt. " - nincs ez jól, sok az "-e", sok az ide-oda mutató, illetve helyzet- és viszonyjelző rag, egyzserűbben is lehetne ezt mondani. és akkor még nem aról beszéltem, hogy hagyjunk el egész szavakat, bár az is üdvös lenne a tiszta, kifejező, pontos beszéd érdekében.
jót tenne ennek a szövegnek, ha felére aszalná, hogy csak a legfontosabb részek, az egész jelenet szikár gerince maradjon meg. | 20. 19.
| 2010.12.19 14:02 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Egyedül a csenddel
|
| Válasz erre | Nem lelem az ok és okozat közötti összefüggést. Persze könnyedén bele tudom erőltetni én is (értelmezésileg), hiszen olyan tág a zsák szája, mint földrészek és tengerek. Éppen ez a baj. Szinte bármit, bárhogy ideírhatnánk, így ez a szépre hallgatott tartalom is kicsit kopottnak hat, tűnik, általánossággá válik így. Nagy szavak, kevés összefüggés: az élet ennél fogékonyabb illúzió, a hit pedig jobban átszövi a valóságot. | 18.
| 2010.09.10 06:12 | Szűcs János -- Szürreális agyműtét
|
| Válasz erre | Kedves Zsófi!
Jól félre vagyok magyarázva. Itt nem valamiféle fajelméletről van szó. Hanem arról, hogy a mérce az, hogy emberebb ember légy, s erre kellene törekednie minden ember fiának, még akár fájdalmas,szürreális agyműtét árán is. | 17. 16.
| 2010.09.09 20:31 | Szűcs János -- Szürreális agyműtét
|
| Válasz erre | Kedves Zsófi !
Persze magamról írtam a verset.Észre sem vedted, hogy ez a vers a boldogságról szól. Elismerem, hogy sajátos módon,de az igazi boldogság ilyen.
Töredelmes út vezet hozzá, s furcsa mód először magadat kell "megműteni"- az agyadat. Ehhez képest Dalí, egy nagyon jó hivatkozási támpont volt, hiszen az igazi boldogság, igen is szürreális. Ha megmagyarázható, akkor abban a pillanatban eltűnik.
Ha már itt vagyunk, csak arra kaptam kritikát, hogy túlzsúfolt. De arra nem, hogy egyáltalán van-e benne - az elcsépelt boldogság-fogalomhoz képest - netalán eredeti gondolat. Sőt az emberebb ember- Nietzsche-i gondolat -, mint mérce is elsikkadt.
Persze megértem. Sok írást kell naponta értékelni. És ha egy írás rossznak minősítettet,az úgy is marad, mint ez .
| | A fenti posztra érkezett válaszok: szellzsofi | 15.
| 2010.09.09 19:52 | szellzsofi -- re: Szürreális agyműtét
|
Válasz erre
Előzmény | Dehogyis vagyok én dühös. Magamról nem állítanám, hogy életemben megtalálom majd az egészem, egy-egy részletem is néha több, mint elég. Mindössze azt kíséreltem meg elmagyarázni, hogy más példája másé, nem saját - igazán jó verset írni művészet, saját. Egy Zsófi. :) | 14.
| 2010.09.09 19:38 | Szűcs János -- Szürreális agyműtét
|
| Válasz erre | Kedves Zsófia!
Elfogadtam kritikádat. Nem értem a dühödet.
Isten őrizzen engem, hogy Dalí legyek.
Nekem nem kell keresni önmagamamat, már rég megtaláltam.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: szellzsofi | 13.
| 2010.09.09 19:25 | Széll Zsófia -- re: Szürreális agyműtét
|
Válasz erre
Előzmény | János, ez nem avittság kérdése. Nem véletlenül létezik több érzékünk, nem véletlen a kifejezhetőség diverzitása. Találkoztam már olyan verssel, ami dugig volt képekkel, de a nyelvi eszközök egyszerűsége ellensúlyozta azt, és valami pengeélsereg-érzetet hagyott maga után. Sajnos a meózott versnél nincs meg ez az egyensúly - nem lehet mindenki Dalí, tán nem is arra kellene törekedni. Amúgy bennem akkora zavart kelt, amikor egy rendkívül egyedi világot próbálunk sematizálni. Szerintem tág ez a való, magam is szeretek kísérletezni, hátha Te leszel "a Szűcs", aki meg tudott maradni azon a nagyon vékony határmezsgyén. Jó munkát, kitartást kívánok. Remélem, meglátom, olvasom majd. | 12.
| 2010.09.09 19:07 | Szűcs János -- Szürreális agyműtét
|
| Válasz erre | Kedves Zsófi !
Köszönöm véleményedet. Igazad lehet abban, hogy túlterhelt képekben az írás, de ez tudatos, hiszen a szürrealitás, sőt Dalí világában vagyunk. Abban biztos voltam, hogy a prózába hajló mai versírási trendinek ez nem felel meg. Nincs ebben semmi rossz, ha ehhez képes avitt vagyok.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Széll Zsófia | 11.
| 2010.09.09 07:37 | Széll Zsófia - szerki -- meo | Szürreális agyműtét
|
| Válasz erre | János, ez a mű annyira túlterhelt, hogy összeroskad.
Magzati pózban magamban
felejtettem magamat,
elfolyt tócsában látom,
mint egy gyermeklátnok,
aki ha előhívják, újjászületik ---
ez már elég lenne egy versbe (de nem maga a vers). Üdv, Zsófi | 10.
| 2009.10.26 14:48 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Salétromlás
|
| Válasz erre | Az ember általában szereti, ha egy vers értelmezési lehetõségei tágak. Ezzel a bagatell mondattal nyitok, mert talán le kell szögeznem az elkövetkezõk elõtt.
Ennek a versnek ugyanis, szerintem, nem áll jól a bonyolultsága. A birtokos személyjel most fontos - a magából fakadó, azaz saját bonyolultsága nem mutatja elég vonzónak ugyanis a verset, nem egy általános értelemben vett bonyolultság. Miben ragadható meg ez a sajátos nyakatekertség?
Mozzanataiban már a nyitóképben tetten vélem érni.
"Utolér padlóra szállt kombiné-pilléd,
ágytól-ágyig kitartó szerelem."
Talán nem vagyok nagylelkû, talán túlzottan a részletekbe mászom: a "padlóra szállt" számomra befejezett cselekvést sugall, nehezen fér össze az "utolér" folyamat-jellegével, jelenidejével. És persze ettõl még értem ezt a két sort, csak marad bennem egy szinte észlelhetetlen kellemetlen rezonancia.
És mintha ez folytatódna eztán is:
"Engem látó tükrökkel szemben,
tükrök arca bennem
hamisíthatatlan emlékezet is lehetne,
ha azonosítható lenne a Múlt."
Mást nem tudok mondani: nagyon nehezen áll össze ez így. És megint nem úgy, hogy érthetetlen volna a négy sor maga, hanem úgy, hogy egyszerûen nem vizualizálódik. Talán a "tükrök arca" és a "hamisíthatatlan emlékezet" ilyen összepárosítása, majdnem-azonosítása disszonáns. (Mellesleg: a "lehetne" még egy fokkal bizonytalanabbá teszi a szöveget - nem a befogadót, ami esetleg cél volna - a kívánatosnál.)
Hasonló gondokat hordoznak a nesz/mez/telen-szerû megoldások is. Ilyen esetben (lehet, hogy megint túl aprólékosnak látszom) az volna a lényeg, hogy két, egyenértékû jelentés lehetõsége képzõdjön-maradjon a befogadóban. Ez azonban ilyenformán megoldva nem egészen mûködik szerintem, lévén, hogy balról jobbra olvasunk, azaz a szükséges egyidejûség helyett mindenképp egyfajta linearitás áldozatai leszünk.. No de nem is ez a szõrözés a lényeg, hanem hogy ilyen mértékben alkalmazva kicsit szerencsétlenül hatnak ezek a megoldások, és a szöveg, mintha saját nyitottságának áldozatává válna, ezektõl is bizonytalanabbnak, tétovábbnak látszik. Miként a késõbbiekben a "szabad" idézõjeles írásmódja is ezt az érzetet erõsíti kissé.
"Hallom,
a falon túl tömbökben ömlik a víz;"
"A sarokban pókháló-penészköd.
Fehér fürtökben virágzik a salétrom.
Most ez a romlás az arcom."
Ezeket a közléseket emelném ki - ezekben ugyanis szerintem ugyanúgy dolgozik a bizonytalanság-beazonosíthatatlanság, mint a vers egészében, ezek azonban a többihez képest erõs, magabiztos bizonytalanságok, mintha itt nem egy szövegalkotásbéli tanácstalanság mutatná magát, hanem egy zsigeribb, és számunkra fontosabb tétovaság. Azaz: azt hiszem, ezekkel lenne érdemes tovább dolgozni. | 9.
| 2009.10.22 13:12 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Barlangrajz
|
| Válasz erre | Túl direkt versek ezek az idõrõl és a létezésrõl, millió évek említõdnek, valamiféle üres elátkozottság, aminek kimondása nincsen megalapozva. A versnyelv döcögõs, mintegy elmarad a gyönyörködtetés. Filozófiai esszéknek nem túl eredeti próbálkozások. Valamint ha ilyesmihez kezdünk, vegyük észbe az olyan sorok erejét hogy "vagyok, aki vagyok" ugyanis ez Isten egyik neve a zsidó-keresztény kultúrában, az Úr mutatkozik be így, egy lírai szöveg ilyesfajta, ilyen esztétikai szintû hagyományba kell hogy illeszkedjék, nem kezelheti amolyan üres, popos félmondatként az ehhez hasonlóan meghatározó jelentéstartományú hangsort.
Nagy betûvel írni valamely nagy szót, (mint itt a "Múlt") nagyon ritkán helyrehozható hiba.
Érdemes a legnagyobb témákhoz nyúlni, hiszen erre való tulajdonképpen a költészet, de ennél sokkal átgondoltabban, finomabban és a költészet másik funkcióját (ti. a gyönyörködtetést) még inkább szem elõtt tartva kell tenni. | 8.
| 2009.09.15 09:17 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | A hajótörött halála
|
| Válasz erre | nem mûködik a szöveg, nem visz magával, nem tudom beleélni magam általa egy hajótörött halálába. lehet mert nem így képzelném, ha egyáltalán fel is merülne bennem, hogy hal meg egy ismeretlen a tengeren. lehet neked se feltétlen errõl kéne verselj, hanem valami hozzád közelebb álló(feltételezem nem megtapasztaltakról írsz itt) témát válassz. a felhasznált eszközök, a túldíszítettség, az értelmetlen szókapcsolatok(fantom-izzadságcsepp, féreg-karaván, fény-korbácsnyom) sem segítenek a beleélésbe, inkább megakasztanak, hogy vajon mit is akartál velük kezdeni. a szárnyas kígyó és a pikkelyes medve eszembe juttatja horatius de arte poeticájából a következõ részt, megszívlelendõ: hogyha az emberi fejhez a festõ lónyakat illeszt / s tarkaszinû szárnyakkal díszít összedobált és / egybe nem illõ torz tagokat, hogy asszonyi szépség / végülis undoritó halakba megy át, vele zárul: / ily csudalényt tudnátok-e nem kinevetni, barátim?
(ford.:erdõdy j.) | 7.
| 2009.07.30 15:07 | Szűcs János -- Barlangrajz
|
| Válasz erre | Nagy öröm számomra, hogy "barlangrajzom" ilyen fenomenális, a vers tartalmának megfelelõ, abban gyökerezõ gondolat-lavinát indított el.
Köszönet az értelmesen érzékeny, s az érzékenyen értelmes olvasónak!
Tisztelettel: Szûcs János | 6.
| 2009.07.29 04:59 | kovácske t. jános -- Barlangrajz
|
| Válasz erre | Barlangrajz? az, ha nekik az, ami nekünk baguley richárd,
Lázas rajzolatok, hiányok, részletek negatívjai, fõssék a képzeletet,
feketére, tarkára, minden irányt, a teret, az idõt, a lelket is,
mind, odatartva tiltekoó szemünknek a tükröt, a valóság sárlepte posványába
szorult lelkünk szeme elé kitakarhatatlanul! barlangrajz,
foltok, pöcsétek, pacák! valós képekhez hasonlítanak ezek!
és mi, a szomorú barna teremtmények mely emlékek
fehérre vakolhatatlan Múltja
elõl menekülünk?
azonosítható amit megtettünk, és amit tenni mulasztottunk el!
okkerben, cinóber foltokban, vérrel, fegyverrel, bombázó gépmadarakkal, méreggel, sugárral, baktériumokkal,
a támadóállásban magunkat találtuk el! anyánk a halott, gyermekeink sincsenek már, ki sirassa
a múltnak s jövõnek megtagadott hitét legalább verklifutamnyi jajszóval?
idõnk letelt, semmit jóvá nem tettünk, a bajt tetézni tudtuk csak!
vagyok, aki vagyok:
eleven holt, átkozott angyal és kínzó lelkiismeret, mely aki magával sem békélhet meg.
e semmi ágát elengedem most, nem nézek vissza és az elém tárult pusztulásba vetem magam. fetékbe fojtom bánatom: akrilkéket és okkersárgát iszom, halálom ha kínos - de festõi legyen.
azt kívánom, okulj, utánam következõ nemzedék, szakíts a múlttal
s remélem, hogy a kiszáradt fa ágán egy nap, a romlás virága helyett, csengõ arany alma terem. | 5.
| 2009.07.24 10:59 | .Maira -- re: Köszönöm
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves János, örülök magam is, amikor ilyen és hasonló visszajelzéseket kapok, mint az Öné.
Csak jó verseket elemzek szívesen.
A többi legyen a "dokk szerkik" dolga, ám ettõl függetlenül, bárki, aki megkér, hogy mondjak véleményt a versérõl, szívesen megteszem.
| 0 25 |
|
