Élettárs

Előttem jár-kel,
                mint azelőtt más.

Néha megfeledkezve kacag, meg sír,
néha meg mos, vasal,
kiizzik kezében a fakanál,
lehajol, azután lépeget,
néha már oly közel jön,
hogy csak a haját látom,
majd papucsa halk koppanása a parkettán…

Véremben jár-kel,
                 azután megpihen.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.