Lakatos Gabriella
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
10.
| 2009.09.17 19:42 | Lakatos Gabriella -- segítsetek...
|
| Válasz erre | Február versemet kicsit átírtam. Igy talán érthetõbbb. de nem biztos.
Érzem, hogy még mindig messze van a jótól. talán mert még mindig nem kitárulkozó, nem nyílt, nem bevállalósl.
Mit gondoltok? | 9.
| 2009.08.16 12:00 | Lakatos Gabriella -- köszönet és gondolkodás
|
| Válasz erre | kedves meo. nagyon-nagyon köszönöm igazán értékes meglátásait és segítõkész szándékát.
Bevallom, mindig úgy képzeltem a vesírást, hogy jön,ahogy jön. Kezdek rájönni nem igy van.
Egy komoly -több is, de ez most a legfontosabb számomra - megoldandó problémát vetett fel. ûa férfiököl marokba rándul....igen. Pontosan azt szerettem volna kifejezni, amit érzett. A férfi fájdalmában, tehetetlenségében, kimrültségében már nem tudott mást csinálni, mint lelkem legmélyét megbántani. A õsbizalom hiányát erõsítette meg bennmés mint a febtuár versben írtam, ettõl az egséz személyiségem darabokra hullott.
Igen, persze, hogy Thalassa Ház.
Hm. ezt az írást is többször átolvastam, de nem biztos, hogy nem vettem benne észre hibákat. ezért bocs. (kissé kapkodos vagyok) | 8.
| 2009.08.03 08:17 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Út a Thalassa H?zba
|
| Válasz erre |
Most talán nem tudom pontosan megfogalmazni, mi hiányzik ebbõl a versbõl, ami verssé, költészetté avathatná, mi nincs meg benne, ami ha meglenne, mindenkinek vagy sokaknak tetszõ, érthetõ üzenet lenne. Most még nem az. Most még csak egy látlelet, konkrét, friss. A fájdalma érezhetõ, de még csak formátlan fájdalom, talán alkalmas a vers arra, hogy a nem csak mûvészi haszonnal járó feldolgozás elsõ lépése legyen: egy vázlat, amit ha tovább finomít, lehet belõle bármi. Nem tudom egyelõre, hogy a megélt (túlélt) fájdalom ereje teszi-e vagy az írásban való viszonylag járatlanság, hogy az egyébként együttérzést kiváltó versben nem lehet olyan értékes, nyelvi elemeket felfedezni, ami azért minden versben kell, mert ettõl vers a vers.
Ezek elég sablonos kifogások a részemrõl, ugye, Gabriella? Igyekszem konkrétabb lenni (de még elõtte: a címet, ugye?, elgépelte: a "Thalassa Hûz" Thalassa Ház akar lenni -- talán egy, a Thalassa Házban született terápiás vers ez?), a konkrétság pedig:
És akkor... a férfi ököl, marokba rándult
A lelkembe teljes erõvel, dühvel belecsapott.
Ha úgy olvasom ezt, mint egy verset, sok kifogásom akad: az "És akkor..." olyan nyelvi töltelék, amit nem érdemes használni versben, kamaszgyerekektõl vagy zavart állapotú beszélõktõl elfogadható, mert ezzel idõt nyernek, keresik a gondolataikat, de egy versnek nem áll jól az ilyesmi (vagy nem így -- mert lehet egy vers szándékosan is fésületlen, laza). A vers valamiképpen mindig letisztult (vagy annak kéne lennie).
A fériököl egybe írandó (másfajta apróság ez, mint a fenti, nem is a hiba nagysága a lényeg, hanem a figyelemé, a szöveggel szembeni tiszteletet, alaposságot jelöli).
A "marokba rándul": ezzel már kacifántosabb a baj, költõibb: a "rándul" ige olyan képzeteket kelt bennünk, hogy valami félelmében, tehetetlenségében "lesz kisebb", görcsöl be, feszül meg. Tehát egyfajta kiszolgáltatottságról van szó. Akár akarjuk, akár nem, a rándul ige hallatára inkább részvétet érzünk elõször. Itt azonban egy olyan férfit vezet be a szövegbe, aki erõszakos, árt, veszélyes. Ezt egyszerûen hibás szóhasználatnak kell gondolnunk, úgy mondjuk, hogy stiláris tévedésnek. Ennek a szónak a hangulata nem alkalmas arra, hogy azt a félelmet keltse, amit a szöveg, a tartalma alapján, közvetíteni akart. Ne ijedjen meg, Gabriella, ha esetleg most megijedne, hogy ennyire görcsösen tudatosan kell írni verset (nincs olyan, hogy hogyan kell, mellesleg), ha olyan állapotban ír verset, amit a köznyelv jobb híján ihletett állapotnak hív, akkor ezek a stiláris árnyalatok a helyükre kerülnek maguktól, de utólag érdemes elolvasni a verseinket ilyen szemmel is, hátha ráakadunk pár ilyen "ernyedésünkre" -- vagy másoknak megmutatni, akiknek rögtön feltûnik.
További kifogás: a lelkembe [...] csapott. Ezt nem értjük, hogy mit jelent. Nem látjuk. Mindenki azt képzel, amit akar, és az túl sok. Ha ennyire szabadon engednénk az olvasót, a legszebb szerelmes vers ez lenne a világirodalomban:
SZERELMES VERS
A szöveg, a vers maga hiányozna, hiszen mindenki azt képzel oda, amit õ a legszebbnek gondol. Ez azért, mégsem vers, csupán egy vektor, ami egy lehetséges versre mutat. Mit kellene, lehetne javítani azon, hogy a "lelkembe csapott"? Konkrétabbnak lenni, pl: "lefeküdt gimnáziumi osztálytársnõmmel" -- kicsit pletykásnak tûnik, de befogadhatóbb, mint az alig valamit mondó "lélekbecsapás". Vagy: négy napig hagyott a nyirkos szobában feküdni, nem hozott teát, nem rakott tüzet, és fel sem hívott, hiába tettem a párnámra, fejem mellé a mobiltelefont. Ezeket a képeket látjuk, alkalmasak arra, hogy maga helyébe képzeljük magunkat, megértsük a fájdalmát, elítéljük mi is a dühös, kegyetlen férfit.
Megint egy más mérce szerinti hiba: a vesszõ, amit az ököl után rakott, nem kell. Lehet, hogy ott maga hatásszünetet tart, de a vesszõ a mondatok struktúráját jelölik, nem a levegõvétel helyét (bár gyakran a kettõ egybe esik). Mindenesetre nem jelöljük a levegõvételek helyét, ez legyen az olvasó magánügye, a hatásszüneteket sem vesszõkkel oldjuk meg, hanem késleltetéssel, szavakkal, egy beszúrt képpel, metaforával, új sorkezdettel, pl:
és akkor a férfiököl
ami addig a háta mögött volt
arcomba csapott
Talán észrevette, hogy ezt a három sort akár ritmikusan olvasni is lehet a rövid-hosszú szótagok játékával (skandálni):
tá tá ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá ti ti tá tá
tá tá ti ti tá
Ezek a vastaggal szedett helyeken daktilusokat (tá ti ti ritmusó ún. verslábakat) rejtenek, s s ettõl gördülékenyebbé, játékosabbá válnak a sorok. Ez azért lehet fontos, mert a szöveg témája annyira komor, nehéz, hogy az ilyen, az átlagolvasónak csak félig-meddig feltûnõ irányítás megkönnyíti a befogadást, enyhít a szöveg jelentésében hordozott terehin.
Itt, most abbahagyom. Láthatja, Gabriella, hogy két sorban is mennyi, milyen sok dolgot lehet találni vagy hiányolni.
jt | 7.
| 2009.07.15 07:32 | eszkija -- kösz
|
| Válasz erre | Köszi, igyekeztem magam tartani a háromhoz. :-) Azóta írtam egy hosszabbat is a bírálandók közt van.
Természetesen nem várom, hogy mindent elovass amit írok, de ha megteszed, nagyon örülök neki és köszi minden kritikát.
üdv | 6.
| 2009.07.15 06:25 | viga -- re: új "vers"
|
Válasz erre
Előzmény | Gabriella, dehogy hagyd. úgy sejtem, nagyon fiatal (középiskolás) lehetsz, szóval bõven van idõd.
az újabb változat csak annyival jobb, hogy legalább Adyt eszébe juttatja az olvasónak, sajnos éppen azt az Adyt (van másik is), akinek – mint Pilinszky írja – a királyi pózaival ma már nem nagyon tudunk mit kezdeni.
amit írtál, nem „mai” vers, még ha sokak szemében a „mai” szitokszónak számít is. ilyesmivel kár kísérletezni, de óhatatlanul átesik az ember mindenféle nyavalyán, amíg megtalálja a saját hangját – ez így van rendjén.
a versírás alapjait természetesen meg lehet tanulni, sokat kell élni és olvasni hozzá. és persze néha aludni sem árt :).
| 5.
| 2009.07.15 05:43 | eszkija -- új "vers"
|
| Válasz erre | Tettem fel egy újabb változatot.
Ez jobb?
Vagy hagyjam az egészet?
De szeretném megtanulni a versírás alapjait ....:-( | | A fenti posztra érkezett válaszok: viga | 4.
| 2009.07.15 04:29 | eszkija -- 3 helyett 4
|
| Válasz erre | lelkemet szétzúzták, elveszett a múltam,
elveszett a múltam.
keresem a jelenem, de nekem nincs olyan,
de nekem nincs olyan.
kezüket, szívüket nyújtják, ám az álom szebb,
az álomvilág a legszebb.
| 3. 2.
| 2009.07.15 00:21 | viga -- Február
|
| Válasz erre | félve, óvatosan próbálok írni, Gabriella, hiszen megsérteni nem akarlak, de nohát. kritikára nem futja az erõmbõl most, tehát csak néhány szó.
ha akarom, elfogadom a címet, ha nem akarom, nem. önkényes, kívül mutat a szövegen, vagy pedig túlságosan is sekély.
a vers (ha vers) mint vers borzasztóan unalmas traktaparti, még a zsengék közé sem fogod rakni, ha viszed valamire, akár csekélységre is. a formát, mint a ruhát csak az dobhatja el, aki hordta, elhordta vagy elviselte, vagy aki maga szabja pontosan magára. itt errõl szó sincs.
a téma majdnem mindegy ebbõl a szempontból: ez a szöveg hamis önértelmezés.
néhány megjegyzés:
1. a vonatkozó névmások archaikus használata nem tesz feltétlenül líraivá egy szöveget.
2. verset építeni majdnem olyan nehéz, mint templomot. ha ezt nem hiszed el, ne vegyél a kezedbe rímet, ha esetleg téglának véled.
3. amíg nem hiszem el neked, hogy tudsz magyarul, addig: dühvel – sajna. és szúrósak és húsbavágók sajna: rád szabottan. van egyéni – választott – helyesírás, de ehhez elõször meg kell tanulni valamelyest írni.
a legszívesebben azt adnám házi feladatul, hogy írd meg három (rövid) sorban ezt a szöveget. kíváncsian várnám a végeredményt.
| 1.
| 2009.07.14 23:07 | eszkija -- kritika kérés
|
| Válasz erre | sziasztok, valaki írna a versemrõlpár szót? tudom, hogy ez még messze nem költészet, de tanulni szeretném.
köszi | 0 |
|
