Horváth TivadarHorváth Tivadar költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
321.
| 2022.06.12 20:46 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | alkímia (jav.)
|
| Válasz erre | A központozás hiánya lenne az erőssége az ilyen versnek... bár magamnak központozom olvasás közben, sok olvasat lehetséges... az enyémben csak a "nem választanak" nem fér bele, egyébként marasztalnám a direktsége ellenére is... | 320.
| 2022.06.01 21:18 | Horváth Tivadar -- re: meo | alkímia (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Jobb verset írt az általam elgondoltból, mint én. Nem ragaszkodok a retinához a versben, csak a sajátomhoz, az régóta velem van.
Annak örülök, hogy megfogta a vers tartalma.
Köszönettel
Tivadar
| 319. 318.
| 2022.06.01 09:29 | Fűri Mária - szerki -- meo | alkímia (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Ugyanaz a problémám, a retina nem fókuszál. Ön is azt írta:
"Ha a boldogság a "szemünk", amin keresztül a világot látjuk, érzékeljük és tapasztaljuk, e boldogság is a pillanatokban, megélt élményekben képes összegyűjteni a fényt."
A boldogság fókuszál.
Emiatt nálam ez a változat is múlik.
Én az eredeti, hosszabb versből csak a retinát hagynám el, és levegősebbé tenném.
A két sor átvezetés lehetne, és ezt célszerű lenne a versképben is láttatni; ez egy töredezettebb gondolatmenet.
mi körülvesz rejtelmes sziget
érzéseink lakatlan kagylók
elhagyottak nem választanak
a meg nem értettség
fóbiákat aszal
tiszta függönyökre
a pillanatokban fókuszál
a boldogságunk
az ablakpárkányon
kis barna rovarok köröznek
tavaszi meleg kéredzkedik
az ablaküvegen
a szerelemnek titokzatos
szép alkímiája
Persze ez egy (1) szerkesztő véleménye. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 317.
| 2022.04.20 09:49 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | alkímia
|
| Válasz erre | mi körülvesz rejtelmes sziget
érzéseink lakatlan kagylók
elhagyottak nem választanak
a meg nem értettség
fóbiákat aszal
tiszta függönyökre
a pillanatokban fókuszál
a boldogságunk retinája
Én ennyit tartanék meg a versből. A folytatás csak álca, illetve "lebuktatja" a szerzőt: talán nem is érti mit ír? Ha ennyi lenne, marasztalnám. | 316.
| 2022.04.14 10:21 | Fűri Mária - szerki -- re
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Nyilvánossá tegyem a tegnapi válaszát? Mivel véletlenül töröltem, valószínű már csak én tudom. | 315. 314.
| 2022.04.13 14:20 | Horváth Tivadar -- alkímia
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Ha a boldogság a "szemünk", amin keresztül a világot látjuk, érzékeljük és tapasztaljuk, e boldogság is a pillanatokban, megélt élményekben képes összegyűjteni a fényt.
tisztelettel
Tivadar | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 313.
| 2022.04.12 12:41 | Fűri Mária - szerki -- meo | alkímia
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Ezt a két sort nem értem:
'a pillanatokban fókuszál
a boldogságunk retinája'
Egyébként szép, akár több verset is lehetne ebből a szövegből írni. | 312.
| 2020.03.26 11:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | éjszaka
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, nem érzem a verset előhívó élményt. De nem érzem szükségét részletes elemzésnek, mert ahogy írtam már egyszer: tud jobbat. | 311.
| 2020.03.20 21:35 | Fűri Mária - szerki -- meo | puzzle
|
| Válasz erre | Nem véletlen, hogy Gábornak a rap eszébe jutott, mert dalszerű a vers. Az is igaz, hogy szentimentális. Ugyanakkor, éppen a szokatlan rímek miatt előáll egy groteszkség, ami ezt a szentimentalizmust 'fogyaszthatóvá' teszi. Itt a dokkon Petz György verseivel érzek hasonlóságot, ahol épp a sajátosan pontatlan rímelés ad (általában) lebegést a versnek, és húzza alá a mondanivalót. Tivadar rímei nem pontatlanok, de furcsák. Aztán ilyen sorok: Isten függöny és mi a rojtok -- kevés versnél találnám ezt elfogadhatónak, itt igen. Hogy ezt fel lehet-e/kell-e erősíteni, hogy az abszurd pl. markánsabb legyen, és mondjuk a határ/szamár ne rontott rímnek tűnjön, hanem tudatos eszköznek, nem tudom. Amúgy az irány jó: sokat olvasni, sok verset írni, közben megőrizni az egyéniséget; ez olyan program, hogy születni fog előbb-utóbb olyan vers is, amit nem csak én fogok marasztalni, ebben biztos vagyok. | 310.
| 2020.03.20 17:02 | Horváth Tivadar -- puzzle
|
| Válasz erre | Gábornak igaza van: sokszor borzasztóan közhelyes, helyenként avítt, szentimentális, neoromantikus mondanivalóval dolgozok, grafitceruzával. Annyit radírozok, hogy még az előző oldal is megijed, azt' ilyen verseket írtam, írok. Mégis: a líra alapvetően kifejeződése a lírai én érzéseinek, gondolatainak, az életről, annak jelenségeiről alkotott gondolatrendszernek, urambocsá logikájának! E hányaveti rímelés az, ami nekem adatott abból a nagy univerzumból, amit nyelvnek nevezünk! Számomra ugyanolyan idegenek a kortárs prózaversek témaválasztásai, mint az én témáim Gábornak! A tanulhatót igyekszek megtanulni, amit nem lehet megtanulni, az nem biztos, hogy megadatott számomra!
Renátának: a 2. versszakkal nem tudok mit kezdeni, mert ott áthajlás van és egy hasonlítás is, ez a melyik ujjam harapjam meg problémája: ezt a képet nem tudom odaadni egy másik rímért, ha igen, akkor elveszett a borzasztóan közhelyes, avítt, szentimentális, neoromantikus mondanivaló!
Legyen még egy közhely a végére: "lesz még egyszer ünnep a világon". | 309.
| 2020.03.20 09:27 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | puzzle
|
| Válasz erre | Ez körülbelül olyan, mint amikor egy kamaszfiú rappelni kezd otthon, teleírja a füzetét számára jól hangzó rímekkel. Mondanivalója ugyan nem sok van, de jól hangzik és szereti, hogy rímelt is, erőt érez magában. Ami három-négy évvel ezelőtt is jellemző volt Tivadarra; Formába erőlteti a borzasztóan közhelyes, helyenként avítt, szentimentális, neoromantikus mondanivalót. A szavak, amiket használ, mindig ugyanazok; élet, lét, és még sorolhatnám. Ma egy vers sokkal triviálisabb versbeszédet kíván. A forma pedig nem a versért van, hanem önmagáért. Ezek a kényszeredett rímszerűségek például egészen hánya-vetiek.. | 308.
| 2020.03.18 20:21 | Ilies Renáta - szerki -- meo | puzzle
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
A második versszak elég furcsa. A többi nem rossz, de azzal valamit kezdeni kell. Semmitmondó és gyenge a rím. | 307.
| 2020.03.08 22:02 | Fűri Mária - szerki -- meo | puzzle
|
| Válasz erre | Szép, kedves Tivadar. Tegnap este elolvastam, és kísért egész nap. Kevés, kicsit szokatlan kép erősíti a gondolatot. A kereszt is a helyén van, nem hivalkodó a szenvedés. Marasztalom. | 306. 305. 304.
| 2020.01.29 21:00 | Fűri Mária - szerki -- meo | járkálj csak...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, örülök, hogy összejött a regisztráció, és újra itt van köztünk.
Ami a verset illeti, az első három sor nem tetszik, a vers második kétharmadát szépnek találom. | 303. 302. 301. 300. 299.
| 2013.04.18 11:01 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | valóság
|
| Válasz erre | Nem tudom már ez hányadik változat, de az "Emese" szerepeltetése továbbra is zavaró, talán nincs funkciója, így sajnos nem tudom átengedni, valamint zavaró az utolsó strófa következetlensége. | 298.
| 2013.02.26 13:27 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | beteljesülés (jav.)
|
| Válasz erre | Az első két sor telitalálat. Az első versszak utolsó sora viszont számomra nem igazán érthető: "térdepelsz feloldódsz a testes homályban"-a feloldódás talán még rendben is lenne, de az "ördögös" sor és a későbbiek tekintetében a "térdeplés" nem igazán érthető. Imádkozik a versalany negyven ördögfiókától körülvéve? Akkor hogyan lesznek a buja csókok? Ha ördögfiókák (és bujaság), akkor nyilván a megkísértés itt a lényeges a versben, ámbár ehhez nem igazán illik a feloldódás, és a térdeplés. Vagy nincs még eléggé kibontva. Több ilyen, reflektálatlannak tűnő kijelentést is tartalmaz a szöveg további része, mint például az "öntőformádba nem kisdedet álmodsz" sor. Miféle öntőformádba? A giccses és túlromantizált részeket kioltva talán még lehet ebből egy tisztességesebb vers. Az első két sor például egészen friss, kiváló kezdés. | 297. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 |
|
