Király Levente
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
33.
| 2007.05.06 20:32 | SzM -- re: nevek a Jelenléthez
|
Válasz erre
Előzmény | lesz petõcz, lesz! senki se izguljon.csak az utolsó utáni pillanatban jelentkezett.
ezek után viszont muszáj eljönnöd.
szmarci | 32.
| 2007.05.06 20:11 | baltazár -- nevek a Jelenléthez
|
| Válasz erre | Némi csodálkozással látom (bár úriember semmin sem csodálkozik), hogy a JELENLÉT-hez kapcsolódó személyek között nem olvasható az 1981-ben indult új folyam fõszerkesztõjének, Petõcz Andrásnak a neve. Az õ említése nélkül nem lehet valós képet kapni ennek az orgánumnak az értékeirõl. Ebben az idõszakban tartozott a laphoz szerkesztõként és szerzõként Horváth Tamás, az igen fiatalon elhunyt Szabó János, szerzõként Császár László, Kardos Tiborc, Filip Tamás. És Kukorelly Endre, akinek a nevét - szerencsére - olvashatjuk a listán. | | A fenti posztra érkezett válaszok: SzM | 31.
| 2007.05.06 19:55 | Á. -- re: láthatás
|
Válasz erre
Előzmény | ez kicsit ködös nekem... az összes költõ, író ott lesz, vagy mi? légyszi, ha lehet idõben értesíts! köszönöm. | 30.
| 2007.05.06 10:45 | urfipeti -- láthatás
|
| Válasz erre | rajongók, seregeljetek:
TISZTA SZÍVRE SÁRKÁNYFÛ - A bölcsészkar folyóiratai
A PIM és az ELTE BTK HÖK közös rendezvénye
Petõfi Irodalmi Múzeum, május 7. hétfõ, 17 óra, Lotz-terem.
60-as évek: Mezey Katalin, Sumonyi Zoltán, Varga Lajos Márton.
Jelenlét: Csaplár Vilmos, Kukorelly Endre, Szilágyi Ákos, Vámos Miklós.
Sárkányfû: Karafiáth Orsolya, Király Levente.
Puskin utca: Deres Kornélia, Krusovszky Dénes, Szabó Marcell
Bevezeti: Havas Judit
Moderál: Urfi Péter | | A fenti posztra érkezett válaszok: Á. | 29.
| 2007.05.05 17:37 | Ferencz Gy?z?t?l -- Nincs arany közép
|
| Válasz erre | Király Levente: Nincs arany közép
Népszabadság • Ferencz Gyõzõ • 2007. május 5.
Új kötetének elsõ versében Király Levente azt kérdezi: "Istenem, zengjek-e néked / régi nyelvezeten dús / örömöktõl terhelt himnuszt." A kérdés látszólag a költészet nyelvére, valójában isten létére vonatkozik: hogyan dicsõítse az urat, aki "egyszerre teljes / egyszerre semmi", azaz ha létezik, önmaga tagadását is magában foglalja.
A Himnusz is pontosan ezt teszi: a kérdés a válasz helyét is betölti, a vers egyetlen nagy kérdõ mondatban számolja fel önmagát. A költõ beszél, de beszéde mellébeszélés. Király Levente ily módon nemcsak a költõi, hanem mindenfajta beszéd problematikus voltát állítja versének középpontjába.
A kötet második verse, amely az Elsõ dal címet viseli, ezt a témát folytatja: "Meguntam a fecsegést. / Higgyétek el, szinte minden az. / Mindenki fecseg, én is, / hajajj! - de azért igyekszem. / Lássuk a medvét! / Kirepül madaram kerek égbe." Ebben a rövid ars poeticában tehát az iménti ismeretelméleti kérdés irodalmi kérdéssé szûkül, és eközben a nyelvi bizonytalanság jelentõsen csökken: noha a dolgok elmondhatatlanságából a parttalan fecsegés következik, a költõ szerint némi iparkodással mégiscsak lehetséges értelmes megállapításokat tenni. Sõt, a verset záró metafora szerint fel lehet emelkedni a költészet magasába ("Kirepül madaram kerek égbe"). Ha tehát a kötetnyitó Himnuszban a vers egy súlyos elméleti kérdéssel szembesülve felszámolta önmagát, itt a kérdés számolja fel önmagát a verssel szembesülve.
Ez persze magát a nyelvproblémát teszi meglehetõsen problematikussá, hiszen ha csak a költõ igyekezetén múlik minden, akkor nincs semmi baj: csak megfelelõen kell használni a rendelkezésünkre álló nyelvet. Király Levente azonban ezt a lépést nem teszi meg. A probléma megoldatlan marad, de lehetségessé válik valamiféle lefokozott költõi megszólalás, amelyet mintha az a remény éltetne, hogy a redukált anyagból váratlanul felszikrázik a költészet, amelyrõl a fentiek értelmében persze nem feltétlenül tudható, hogy micsoda.
Király Levente kísérlete azt az évszázadok óta meg-megújuló törekvést folytatja, amely a költészet nyelvét a beszélt nyelvhez kívánja közelíteni. A huszadik századi pop-art ennek adott új szemléleti dimenziót azzal, hogy tagadta a mûvészi és nem mûvészi közti különbséget (miközben persze mûalkotásokat hozott létre). Király Levente költészetében is van valami popos: a lehetõ legbanálisabb dolgokat fogalmazza meg: "Amit érzek, csak én érezhetem" (Hogy, hogy nem), "Szerettem, nem tudom, miért" (Szeretés), hogy aztán provokatívan semmitmondó eszmefuttatások során újabb banalitásokhoz jusson el: "csoda is, / amit mindanynyian érzünk" (Hogy, hogy nem), "Szeretni s szeretve lenni / vágyom" (Szeretés).
Király Levente ráadásul csaknem teljesen lemond mindenrõl, amirõl a költõk feltételezni szokták, hogy felszikráztatják a lírát: formáról, stílusregiszterek váltogatásáról, szójátékról. Iróniája sem elsõsorban nyelvi-stiláris: maga az a tény ironikus, hogy így ír. Így aztán nem a költészet, hanem a költészet üres helye ragyog fel, amelynek megidézése kétségkívül arra vall, a szerzõ tudja, minek kellene ott lennie. De egyben azt is jelzi, hogy nem a költészettel, nem a nyelvvel, hanem inkább a kérdésfelvetéssel van baj. | 28. 27.
| 2007.04.18 12:07 | literáról -- Nincs arany közép
|
| Válasz erre | Király Levente: Nincs arany közép
Bodor Béla recenziója
Király Leventének eddig két verses- és egy paródiakötetét láttam (ezek közül a 2005-ös Szánalmasan közel volt a leginkább figyelemreméltó), és most, a negyedik kötetnél már végképp le kell tennünk arról a koncepcióról, mely szerint „a fiatal költõ a saját hangját keresi”. Nádasdy Ádám az elõzõ könyv fülszövegében azt írta errõl, hogy „olyan változatos ez a kötet, mintha egy hosszú svédasztalról lopkodna az ember, édeset, sósat”. A Nincs arany közép ismeretében azt hiszem, hogy Király versrõl versre változó beszélõt szándékozik konstruálni, vagyis nem hoz létre a verseket rendszerbe kapcsoló architektúrát, nem alkot narratív alteregót és így nem számíthat arra, hogy egyfajta szövegek feletti autenticitás megkönnyíti a dolgát. Vagyis az a helyzet, hogy egymás után olvassuk a verseket, mintha mindegyikben elölrõl kezdõdne a világ, és nem alkotunk képet a beszélõrõl.
Király kötetei olyanok, mint a sokszerzõs antológiák; és ezen az sem változtat, hogy a szövegek diskurzust folytatnak egymással. Ezek ugyanis nem alkotói, hanem szerkesztõi konstrukciók. Az az ötlet, hogy a Szánalmasan közel verseinek címe csak a tartalomjegyzékbõl derül ki, az egyes versek felett nem olvasható, vagy a Nincs arany közép ciklusrendje, ahol cikluscímekként nem egy emblematikusnak ítélt vers címe, hanem egy-egy verssor részlete szolgál, nem a versek elsõdleges, nyelvi-gondolati rétegében mutat fel valamiféle egységet, hanem a szövegek egy-egy attribútumát emeli szerkezeti pillérré.
Vagyis nézetem szerint szó sincs arról, amit néhol olvastam, hogy tudniillik Király Kovács András Ferenchez és másokhoz hasonlóan a stílusparódia, imitáció és pastiche mûvelésével alkotna egyfajta proteuszi narratívát, és az idegen beszédrend felvételével folytatott szerepjáték fedné el személyes hangját és gondolatait. Hogy ez a sokféleség nekem miért nem tetszik, abban Orcsik Rolanddal értek egyet, aki az elõzõ kötetrõl mondta: „…magán hordja az akármit, akárhogy kényelmét. (…) Gyakran túl szimpla megoldásokkal él a szerzõ, túl sok a fárasztó közhely, amitõl semmitmondóvá, üressé válnak a versek.” Hogy miért tetszik, az kicsit bonyolultabb dolog.
Mert persze mindez nem ilyen egyszerû. Királynak van stílus- és arányérzéke, és a paródiák írása is jó iskola volt, ha az eredménye nem is sikerült egyenletesre. Sokat tanult közben egyebek mellett Téreytõl és fõként a sokkal nehezebben analizálható Kemény Istvántól. Utóbbi stúdiumok eredményei mutatkoznak egyebek mellett az Éji dal (sokkal több mint) stílusimitációjában. Röviden úgy gondolom, hogy Király nem azonosul egyetlen mentalitással, hangulati alkattal és stílusiránnyal sem; sûrûn és szélsõségesen változik, hogy mit gondol a világról, hogy érzi magát benne, és hogy miként van kedve mindezt verssé formálni. A folyton változó forma, nyelv, poétika és tematika egyszerûen ezt a rapszódikus személyiséget foglalja nyelvi-mûvészi anyagba. Ha durvábban fogalmaznék, azt is mondhatnám, hogy ezeknek a verseknek a megszövegezõje olyan személyiség, melynek nincs igazán összeszedett magja, pláne centruma, és a mindenkor-pillanatnyi impressziók és hangulatok képeznek alkalmi középpontot a vers nyelvi világában. Vagyis a versben ez az auktoritás nem megnyilatkozik, hanem létrejön; nem benyomásairól, hanem létérõl tesz tanúságot. Legyen bár a tárgya Isten és világ kapcsolata, a szerrõl lejövõ drogos közérzete vagy Samantha Fox csöcsei.
Meglehetõsen korszerûtlenül hangzik, ha ezek alapján vallomásos, tanúságtevõ és ironikusan is az élet alapkérdéseit tapasztalatai, élményei közvetítésével vizsgáló költõnek mondom Király Leventét; õszinteségre és pontosságra törekvõ, közvetlen és érzékeny alkotónak. Ez a magatartás azonban megteremti a maga autenticitását, szemben minden narratológiai trenddel. És ahogy segít a költõnek, hogy versrõl versre felépítse magát, úgy versrõl versre próbára is teszi az elszántságát és komolyságát. Középszerû írogatásra, szolíd szövegtermelésre ez a pozíció alkalmatlan. Némiképp áttételesen erre is igaz, amit a költõ a kenyérrõl szóló, a könyvnek címet adó háromsorosban ír:
Ha nejlonba teszem, megfonnyad.
Ha vászonba, kiszárad.
Nincs arany közép.
(„én testem”) | 26. 25.
| 2006.09.29 00:14 | tz -- ahöj
|
| Válasz erre | szevasz litván ereklye ! iIlyen programozósos dolgokban tényleg csak a Jótom tud, de biztos megoldódik egyhamar... ígyirtok-paródiák is jöhetnek ám! | | A fenti posztra érkezett válaszok: kiralevi | 24.
| 2006.09.28 23:31 | Ijjas Tamás -- re: na még egyszer
|
Válasz erre
Előzmény | Nem a múlanDOKK-os cuccok nem törlödnek, legfeljebb a múlanDOKK besorolásban maradnak, de még ez sem biztos. (Láttam már karón varjút.) Ennél több infóval nem tudok szolgálni. | 23.
| 2006.09.28 14:52 | kiralevi -- re: na még egyszer
|
Válasz erre
Előzmény | kösz, végre kiderült a mechanizmus! végül is mindegy, csak az számít nekem, hogy a múlandokkos cuccok törlõdnek örökre? ugyanis azért tettem föl pont ezt a szöveget, mert néhány blogon idézték, de nem a könyvben megjelent változatát (vagyis ezt), hanem az ÉS-est, ami pár sorral hosszabb. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ijjas Tamás | 22.
| 2006.09.28 13:26 | Ijjas Tamás -- re: na még egyszer
|
Válasz erre
Előzmény | Levente,
ha maradanDOKK-ba kerültél onnantól kezdve csak egy ember tehet a múlanDOKK-ba (a másik Tamás). Nem tudom, ki maradanDOKK-osítod ugyan, de az valószínûleg másik ember volt. Tamásnak vétójoga van a döntésünk felett, és ez szerintem jól is van így. Írj neki szerintem, ha kérdésed van, és õ biztos meg is indokolja.
Üdv:
Tamás | | A fenti posztra érkezett válaszok: kiralevi | 21.
| 2006.09.28 06:40 | mizs -- maradandobás
|
| Válasz erre | "szánalmasan közel" - ez nekem ismerõs. Úgy értem, ismerõs eredmény. S nekem az elég, ha ráismerek magamra egy versben. Maradandobás. Úgyhogy próbáld meg nyugodtan újra és újra, nem baj, ha közelebb marad az innensõ part. Csak tudj vele mindig nevetni. (Az átdobást én sem keverném össze a kacsázással. Más mûfaj. A feldobáshoz pedig érdemes elolvasni - ha még nem ismered - Marno János Zsoltárát A fénytervezõ c. kötetébõl.) | 20.
| 2006.09.27 15:12 | Stando -- re: na még egyszer
|
Válasz erre
Előzmény | Volt már rá precedens korábban is, ha jól emlékszem. Olyant is láttam már itt, hogy bírálandokkos vers jelent meg a fõoldalon. JóTom tudja csak a pontos választ, szerintem. | 19. 18.
| 2006.09.27 14:38 | kiralevi -- re: na még egyszer
|
Válasz erre
Előzmény | természetesen elõször a bírálandokkba került. Majd onnan a maradandokkba, végül (pár óra, fél nap, nem tudom pontosan) a múlandokkba. ezt találtam érdekesnek - bár nem tudom, lehet, hogy gyakran elõfordul, ezért kérdeztem a tapasztaltabbakat. | | A fenti posztra érkezett válaszok: T.L. | 17.
| 2006.09.27 14:19 | June -- re: na még egyszer
|
Válasz erre
Előzmény | Szia. Biztos hogy Maradandokkos volt elõször? Úgy vagyon, hogy ha felteszed, a Bírálandokkba kerül és onnan a múlba vagy a maradba.
Üdv: Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: kiralevi | 16. 15. 14.
| 2006.09.27 13:25 | Dobi Ádám -- re: na még egyszer
|
Válasz erre
Előzmény | Szia! Valószínûleg több rosta van, s talán szavazásra is bocsátják, hogy panoptikum vagy nyaktiló! Bár az tényleg ritka, hogy valakit kidobjanak a múzeum ablakán! Ha van humorérzéked, nevess egy jót!
üdv | | A fenti posztra érkezett válaszok: kiralevi | 13.
| 2006.09.27 13:10 | kiralevi -- na még egyszer
|
| Válasz erre | Akkor elkezdem elõröl. 1. Újonc vagyok, nem ismerem a dolgok menetét, ezért kérdezõsködöm 2. Ha egyszer már maradandónak ítélt valaki (az ügyeletes?), akkor utána hogyan lehet lebukni? (szavazatok, új ügyeletes?) 3. Ki tud nekem erre értelmesen válaszolni?
kösz | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobi Ádám, June, Ijjas Tamás | 12.
| 2006.09.27 12:21 | Morgen Silvestr -- K? kövön
|
| Válasz erre |
Remélem nem azért rangsorolták vissza, mert a maradandokosok között szúrta a szemem, és ba..ta a csõrömet.
Amúgy jobb helyen van ott, ahol most van.
| 11. 10.
| 2006.09.27 11:00 | (t) -- re: :(
|
Válasz erre
Előzmény | (mély torokhangon) Igen.
(Amúgy meg, ha valami már múland, nagyon ritkán lesz maradand. Tudod a pokolból is csak kevesen. És ezt ne vedd, kérlek, kárörvendésnek, vagy ilyesminek. Csak súgás a helyzetrõl. Nekem amúgy tetszett a köves. Szép, bár az utolsó sora nekem más lett volna.) | | A fenti posztra érkezett válaszok: kiralevi | 9. 0 25 |
|
