Filosz

Nagy hanggal vannak, amint
elhallgatnak, nem is léteznek,
akár a szél, vagy az eső.

Olyankor elképzelem a partot,
az öblöt, hátamra veszem a
föld porszemcséit, szétszórt

Hamvaira gondolok, bárhol is
legyen, hisz oly mindegy már, a
csupasz jelet keresem, a lélek

úgyis vándorol, lehet bárhol,
miképp a test mozdulatlan,
ha cipelik innen oda, úgy is...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Székelyföld, 2005. 7.