Dvorcsák Gábor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
66.
| 2013.11.19 15:40 | Dvorcsák Gábor -- re: meo | Cím? Az fölösleg... Nem jó rá
|
Válasz erre
Előzmény | Nos lehet hogy - sőt ezek szerint biztos hogy amit úgymond szándékoztam közölni itt az nem ment át legalábbis a "tartalma megfejthetetlen" rész lehet azt kellett volna írnom, "corrupted file", avagy döglött dosszié - legalábbis én ebben az értelemben gondoltam s ami az app-et illeti, az igencsak nézőpont kérdése - én amerikai angol kiejtés szerint fogtam fel s általában is úgy használom - "ap"-nak az angolok ejtik. Ami azt illeti vegyük úgy hogy "alkalmazás-t"... bár
most nem módosítom mert nincs rá per pillanat időm. Üdv. | 65. 64.
| 2013.08.14 10:46 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Csövi Elégia
|
| Válasz erre | a szöveg egésze figyelemre méltó ambíciózus.
sajnos vannak benne fölöslegesen körülményes részek, pontatlanságok, van, hogy csak az írni-beszélni akarás érződik, nem a mondanivaló. szerkeszteni és valószínűleg rövidíteni kellne:
"hull a fecske, mi nem kendő"
"Kiáltó volt, vala, s még az,
meg lesz az ellentét a
vállaira tetovált sárkány és
démon sugallta habitus
és tényleges élte között"
"a sárkányt és démont, utcai
művész beléje szurkált műveit"
"Fortélyos élelem igazgat"
"és már igencsak rég..." | 63.
| 2013.05.31 01:21 | Kovácske T. János - szerki -- meo | 'zafias 'ers
|
| Válasz erre | ami igen és ami hiányzik:
irodalmi utalások sora. de mi tartja egyben a szöveget a politikai morcongáson túl?
másképp:
szikrák-sziporkák fűzére, némelyik nagyobbat szól, némelyik kínos ("belet","Azt mondaná erre Vörösmarty: vivát!"). | 62.
| 2013.05.15 00:19 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Cím? Az fölösleg... Nem jó rá a rí
|
| Válasz erre | "app-et": inkább app-ot.
"tartalma megfejthetetlen...": ahogy mondják "ez nem érdem, hanem állapot". emiatt aztán ez mint végszó, mintegy a vers összefoglalása, nem vet jó fényt a versre (hiszen állapota mindenkinek van).
van két (szerintem) kockázatos dolog ebben a versben: az egyik, amikor valaki (a költő, vagy a vele nem azonos főhőse, akit beszéltet) magáról mesél. könnyű ilyenkor beleszaladni abba a helyzetbe, mint mikor utazunk a buszon és egy idegen leül szemben és beszélni kezd, nem igazán nekünk, magával van elfoglalva, nem is igazán érthető, hogy miről van szó, csak mondja, mondja és ott ülünk, nem szállhatunk le, mert munkába kell mennünk, és közben folyik ránk a szózuhatag. a másik kockázat a szavak, papír, írás fogalomkör: könnyen öncélúvá válik arról írni, hogy írok, azt mondani, hogy most mit mondok és majd mindjárt fogok valamit mondani, és könnyen elveszíti az olvasó figyelmét a szöveg, ha beleragad "az élet írás, az írás meg élet, ami írás, ami..." szerkezet útvesztőjébe. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dvorcsák Gábor | 61.
| 2012.11.06 08:51 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Szürkezöld
|
| Válasz erre | Nem rossz. De a kevesebb több. Meg kell tanulni összébb húzni a szöveget. Amíg ezt nem tanulja meg a szerző, addig ez az olvasásélmény kárára megy. Valamint a kötött formákat (bele)keverni egy szabadversbe, ahhoz nagyon profi érzékekkel kéne rendelkezni. Itt helyenként felbukkan az ütemhangsúly, de rontva, bántja a fület, nem viszi a szöveget egyáltalán. Ilyesmikre illene odafigyelni... Vagy megtanulni. | 60.
| 2012.09.04 21:59 | Standovár Ágota - szerki -- meo | DIES IRAE
|
| Válasz erre | Gábor, olyan ez a szöveg, mint az úthenger. Robog, már kezdem azt hinni, hogy átgázol rajtam, aztán rájövök, nem is közeledik, vagy mi, csak optikai csalódás, hál'istennek.
Itt a tükrös résznél például nem értem, mi a szerepe a törésnek.
"Nem tükröznek vissza
mást már csak fagyot
Pongyolában csatan
golnak az órák szám
lapjuk csak pofon ami
ragyog mind számolatlan
s oly fáradt itt
már minden imázs
képtelen - minden tett
csakis absztrakt vernisszázs"
Bár nem csatlakozom Sándor mellé, nálam múlik a vers, de a harmadik szakaszt, az évszakost én is megvettem. | 59.
| 2012.06.20 18:14 | Dvorcsák Gábor -- re: meo | Toll a járdán
|
Válasz erre
Előzmény | Megmondom őszintén én szeretem - legalábbis próbálom -
nem komolyan venni magam, fejtetőre állítani az egészet,
s így, ennyiből a - főleg repülő változatában - a börleszk,
a slapstick, Stan és Pan tortájáról van ott szó,
kvázi itt visszavonom azon dög komoly állítást valamiféle
belehalásról amivégül is egyértelmű túlzás... Abba hogy van az ember már önmagában belehal akkor meg minek
túlcifrázni - és készségesen elismerem az aorta is túlzás ennyiből csak szójáték hisz ha fel van metszve nem folyik a vér hanem spriccel s ezek mellé ez a része az egésznek kompiláció N.N. Ágnes után valamelyest szabadon - annyira h létezik egy ilyen úgymond önálló versszekvenciám e témára:
1
Úgy jön belőlem a vers,
mint megsebzett
fenyőfából a gyanta:
lecsorog a kérgen, s néha,
kis szerencsével, beleragad
az igazság egy pillanata -
s lesz belőle értékes
borostyán.
2
Úgy jön a vers, mint
gyerekszemből könny,
sebzett fából gyanta:
lecsorog arcom
repedésein, s néha,
nagynéha, beleragad
az igazság egy pillanata -
s lesz értékes borostyán.
Vagy csak hanta?
3
Úgy jön belőlem a vers,
mint megsebzett fenyőfából
folydogál a gyanta -
érdesen lecsorog a kérgen
s néha, kis szerencsével,
beleragad az igazság
egy pillanata.
Hanta.
Vers, mint borostyán.
4
Úgy jön a vers, mint
gyerekszemből könny,
sebzett fából gyanta,
sebesültből vérözön;
mint részeg paliból hanta,
s kicsivel később, fel-
böffenve, a torkán
ki a pálinka -
mint a hirtelen halál.
Az igazság egy pillanata.
Egyszerre mind.
Zagyva keverék:
szilárdul, megköt, mint
valami kétes érték,
mintha borostyán.
5
Úgy jön belőlem a vers,
mint sebzett fenyőfából
a gyanta folydogál:
érdesen, csorog a kérgen,
s néha, kis szerencsével
csapdába esik, beleragad
az igazság egy pillanata.
Hanta-palinta, absztrakció!
Megérinti a halál fuvallata,
szárad, köt, szilárdul.
Az idő ülepedik, ráhull.
Vers, mint borostyán.
Attrakció! Kérem
a boros teám...
2006.12.12. | 58.
| 2012.06.15 17:16 | tgf -- re: meo | Toll a járdán
|
Válasz erre
Előzmény | Tetszik az ön változata is Gábor. Egyedül azt nem értem, hogy mit keres ott a végén a torta, már az elsőnél sem értettem. Hiszen a vers úgy(!) folyik ki, mint a vér a felmetszett aortán, tehát ahhoz hasonlatos akkor, de mit keres akkor tortán utána? Érthető az elvontsága, megfoghatatlansága, hiszen a "versről" beszélünk, de előtte hasonlatossá tettük valamihez, és így annak tulajdonságait birtokolja, vagy nem? A vér mit keres díszként bármiféle tortán? Vagy félreértelmeztem valamit? (mert az is lehetséges persze) :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dvorcsák Gábor | 57.
| 2012.06.15 17:10 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Ismerve az éjjelt
|
| Válasz erre | Ez most még vázlatos Gábor. Néhol untató, de nem azért, mert rossz vers, hanem mert nincsen még készen, következetlen például a ritmika, nem értem, hogy az eleje miért operál hosszúsorokkal, aztán egyre rövidebbek lesznek ezek. Az első rész 4-5. sora sztem felesleges, de legalábbis nem illik ide, hogyan ugrat be Vazul ebbe az éjszakai témába? Mindenképpen húznék rajta, nem is keveset. | 56.
| 2012.06.02 19:16 | Dvorcsák Gábor -- re: meo | Toll a járdán
|
Válasz erre
Előzmény | Mit szólna egy ilyen variációhoz?
Toll a járdán
I.
Ólomsivatag, palaszürke ég
Stagnáció, mérgező idő:
araszolón a percek, űr -
súlyosan és tompán feszül.
Ég a vattapuha-tömött semmi
Zsibbatag e nyugtalanság -
már érdektelen itt minden...
Vánszorgás, értelmetlenül
elrepül. Az idő temető.
Csönd.
* *
Toll áll a járdán.
Tintára vár
reménytelenül.
Néha felvihog.
Zizegnek teleírt
papírok.
*
Ilyenkor sír.
Mert örül.
Feltárul.
Betűt nyel.
Véremmel
feltörül.
II.
Úgy folyik ki a vers
mint a vér
felmetszett aortán -
akár ébren vagyok
vagy alszom éppen
Hogy végül belehalok -
csak dísz a
(repülő) tortán...
......................................
(Ha már játszogatunk mert
azt végül is szerintem lehet
itt éppúgy mint bárhol s persze
még jó néhány változat elképzelhető) | | A fenti posztra érkezett válaszok: tgf | 55.
| 2012.05.30 13:56 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Toll a járdán
|
| Válasz erre | I.
Ólomsivatag, palaszürke ég
Stagnáció, mérgező idő:
araszolón a percek, űr -
Súlyosan és tompán feszül.
A vattapuha, tömött-semmi ég.
Zsibbatag nyugtalanság -
minden érdektelen.
Vánszorgás, értelmetlenül
elrepül. Az idő temető.
Csönd.
* *
Toll áll a járdán.
Tintára vár
reménytelenül.
Néha felvihog.
Zizegnek teleírt
papírok.
*
Ilyenkor sír.
Mert örül.
Feltárul.
Betűt nyel.
Véremmel
feltörül.
II.
Úgy folyik ki a vers
mint a vér
felmetszett aortán -
akár ébren vagyok
vagy éppen alszom tán
Hogy épp belehalok -
csak dísz
Apró korrigálásokat javaslok. Nálam így működne a vers. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dvorcsák Gábor | 54. 53. 52.
| 2012.04.23 16:06 | Dvorcsák Gábor -- re: meo | ÉlményLét
|
| Válasz erre | Ajjaj... Az nem belégzése hanem ki s belégzése akar lenni
csak a ki az a előző sor végén s nincs kötőjel avagy bármi olyasmi no meg - így hirtelen - nem is tom, az ést miért is spóroltam le - meglehet szótagszámnak az okán... az olyasmi
meg mint toporg nálam ugye Parti Nagy Lajos óta s mián má jó
ideje mainstream nyelvi elem. Éppúgy a versül. Maga a vers magja egy Ernst Fischer több-kevésbé romantikával és szoc. realizmussal foglalkozó könyvében egy Hajnal Gábor fordította Faust-részletre épül:
"Egy nagy csónak épp arra készül
Hogy a csatornán ott legyen..."
| 51.
| 2012.04.20 15:38 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | ÉlményLét
|
| Válasz erre | Gábor, csak három helyen akadtam bele a versszövetbe ("belégzése köde", "toporg", "versül"). Spongyát rájuk, egyébként is: marad (egyelőre csak nálam:-) | 50. 49. 48.
| 2012.03.31 21:37 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | DIES IRAE
|
| Válasz erre | Nem rossz ez a "haragnak napja", de legalább háromszor át kellett rágnom magam rajta (vagy ő rajtam), hogy értékelni tudjam. Éppen lenne mit maszatolnom, de minek. Elfogadom. | 47.
| 2012.03.31 17:47 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Cím? Az fölösleg... Nem jó rá a rí
|
| Válasz erre | Gábor, ez egy nagyon őszinte, és nagyon értékelhető vers, de muszáj használnod azt az idétlen "Carramba!"-t? Annyira, de annyira hülyén veszi ki magát. Tudom, tudom, hiszen erről szól a vers, hogy bármiféle felszedett zagyvaság, póz átpotyoghat ezen a rostán. De akkor csak ennyi?! Nem hiányolom! sikítok magamra rémülten, mert attól aztán isten mentsen bennünket, hogy többet is bepakolj a készletből, hiszen még ez az egy is sok, vagy ahogy szereted az ilyesmit cifrázni: sok(k) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dvorcsák Gábor | 46. 45.
| 2012.03.20 11:19 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Csöndből jön
|
| Válasz erre | Gábor, ezt a versedet elfogadhatónak tartom, minden sutaságával együtt is, bár több helyütt döccennek a sorok, a ritmus, néhol felcserélődik a szórend, és bár ez itt szándékos, olykor-olykor zavaró is, tehát nem mindenhol sikerült megoldani, harmonikusan végigvinni a koncepciót. Viszont az utolsó mondatot feleslegesnek, túlzónak találom. Vagy elég lenne annyi is: "anti-vakul a" így elharapva a végét. Van két maradósa, én leszek a harmadik, aztán a többiek még döntenek sorsáról. Üdv. | 44.
| 2012.02.18 10:41 | Molnár Ákos - szerki -- meo | Quijote
|
| Válasz erre | Kedves Gábor, ebből a versből én ennyit tartanék meg:
"Borotva nélkül egy
borotválkozó tükör
lett minden kincsem"
ez szép. ami előtte van, több sebből vérzik. ahogy halad előre a szöveg, úgy válik egyre inkább szövegeléssé. | 43. 42.
| 2012.02.04 21:25 | Bánfi Ferenc -- Ősi módon torz, ó!
|
| Válasz erre | Szerelem napi politika Magyar mitológia tényleg torzó
Nekem is gyanúsak a szobrok hogy jogos-e vagy nem -e kellene ledönteni minden másodikat akár tiszta szívvel.De ez azért kevés summának | 0 25 50 |
|
