Éjjel. A trubadúr zokog


Vajon mi lett, én már nem is tudom...
Hát hazament, ne búsulj, apafej,
holnap is megcsalja majd a férjét,
és persze veled, mással senkivel.

Hogy elment most? Hát egyszer elmegy ő is,
nem ülhet nálad egész éjszaka.
Kihűlt a csönd, és olyan furcsán néz rád,
hogy majdnem fölfal ez a kis szoba.

Mért sírsz vajon? Hisz tudhattad - no nem? -
hogy veled bújik s mással fekszik ágyba,
mással éli igazi életét,
téged belök a furcsa félhomályba,

hol nincsen semmi, csak a bútorok
s a tükrök sötét fényei ragyognak.
Tied az éjjel (no nem az egész):
ne udvarolj a boldog nappaloknak.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Beszélgetés a tükörrelKiadó: www.mek.oszk.hu