| KIEMELT AJÁNLATUNK | ![](/images/boxheadend_bordo.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| Új maradandokkok | ![](/images/boxheadend_kek.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| FRISS FÓRUMOK | ![](/images/boxheadend_bordo.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| FRISS NAPLÓK | ![](/images/boxheadend_bordo.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| VERSKERESő | ![](/images/boxheadend_zold.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| SZERZőKERESő | ![](/images/boxheadend_zold.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| FÓRUMKERESő | ![](/images/boxheadend_zold.gif) |
![](/images/spacer.gif)
|
Bertalan Gyula
Az utolsó vacsora
Ott ültünk zsíros
húscafatok között.
Nektek istenadomány
a terített asztal és
vagyon, a sok villogó
csoda házon, ablakon.
Bent digitális álom,
udvaron turbó diesel,
díjnyertes paripa
meg gőzölgő, vízzel
teli kerti uszoda.
Hányingerem lett
a sok kimondhatatlan
nevű fűszertől és hogy
ne rondítsam be a
törökből hozott
egyedi perzsamintás
lábtörlőtöket,
az udvaron könnyítettem
magamon.
Semmi baj, a hajléktalanból
előléptetett kertész
majd kezeivel felszedi és
bekeveri a komposzthoz.
Nekem ez lesz nálatok
hála az Úrnak
az „utolsóvacsora.”
A kertész meg úgy is
csak egy kiválasztott,
megtanítottátok vele
a konc-alázatot!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|
|