Titok


Mardosó gond suhant homlokomra,
redőzve ingatag eszméletem,
álmot küldött az aranyló holdanya,
s titokra váltottam júdáspénzem.

Nehéz hallgatásból lett kastélyom,
kincseimet vidáman szórtam,
kandalló tüzénél sírom el panaszom,
viszem a hírt, s érkezem félig holtan.

Árkok mélyéből iszok míg engedik,
és ha rúgnak, nem nyüszítek fel,
megláttam a napot, mint harmadik,
szeretni szeretek szerelemmel.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: VallomásKiadó: ser-müller kiadó