Kis madár
Kis énekesmadár ül a kalitkában, gyógyultan.Tolla ékes, hangja
mézédes – hetekig ápoltam: álmának őrzője, holnapjának bölcsője
én voltam.
Messze néz, ki az ablakon, szeretném még, de vissza nem tarthatom,
várja az ég és még hallom szép énekét talán. Visszahozzák majd a
napfénytől félő gondolatok.
Kis lába a kalitka kapujára lép, szemembe néz, de már nem látom őt,
elvakít a tükör foncsora. Kibontja összeforrt szárnyát, eléri minden
vágyát, megtörtént a csoda.
Más anyagból szőtt érzelmeket öltök magamra, hátradőlök székemben,
mint nagyapám – megtanultam csendesen szeretni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
