emlék feketében

2007 02 09 10:38

az ütések ellen
fegyverem csak
a fegyelem volt.
s egyetlen tettem
tekintetem
kinyújtott kezemmel
segítségem.
újra s újra
döbbenet helyett is már csak
türelemmel.
hogy még egyszer
s már csak utoljára
míg erőm s hitem kimúlt
az önmagára visszatalálásban.
s mivé lettem
odaadva jövőm fényem
szépen babusgatott
mitológiám erényén
elkárhoztatva lassanként.
a segítség! is
csak már a végnél
amikor már
mérgek ellen
nem ért
nem volt mentség.
a pusztító erő
mi agyat sorvasztja el
mindenekfeletti erő
nincs hatalom mi
e felé elér
sem isten sem a szent.
és mind miért
mire fény esett
kavics helyett
vacak szurokért.
figyelmeztettek persze
akkor még jó erős kezek
nyulacskát megmenteni
volt rá fedezet.
s azok közül is
hány
később csatlakozva
így volt egyszerűbb
vacak garasért
mert a hatalom már rég kihűlt.
a leghatalmasabb kéz is
ideig még tartva magasba
mígnem az érdek
mindezt gyorsan kimosta.
mossa mossa
ma is
de nem tisztul
hiába minden
a fekete lé
ott fenn nem tisztul.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.