Berlin 1985

Reggel érkeztem a városba, zúgó fejjel, ahogy zúg a szél,
és a szárnyas angyalok. Távozásom is reggelre esett, ahogy
álltam a kivégzőosztag előtt. Egyszerre kaptad meg összes
levelem, írtad, ez a város negyven év után sem feledhető.
Nem tudom, ki voltam, mit követettem el, vagy épp
ellenkezőleg, büszke lehetek. Ahogy azt sem tudom,
áll-e még a Ring Café, ahol a kávé, és a hab egyaránt
élvezhető. Sör után tokaji, és parfé, ez a zagyvalék, akár
az élet.
Zörgő lánctalpak, és dörgő 88-asok.
„Ennyire hiányzol” – írtam. Egy bérelt szobában. Nem tudtam,
később mennyivel rosszabb lesz. Például most.
A fal innenső oldalán állunk, mégis másik oldalon.

Azon a nyelven azóta sem, egy szót sem. Későre jár.
Megint nem alhatok. Az angyalok lezuhantak a fákról.
Az élet továbbra sem élhető.
  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Árgus, 2006/6