A Myometrium emlékezete
(születésnapomra, anyámnak is)
harmincnyolc lett
míg körbekínálja a pezsgőt
viseli egészséges méhét
bár falán egyre halványabbak a magzatrajzok
izomzata fényes és sima
holdemlékei beszűrődött kráterek
sosem lökődnek ki
háromszögében a nyomtalanul
eltűnt ikerpár körvonalai
várakoznak ugyanúgy mint
szalagjaira nehezedő fiak
súlya akiket hordozott
szült, az utolsó forró
fájdalom nélküli áradatig
a menedékükből szappannál
síkosabban kicsusszannó
emberhalacskák
első oáinak buborékjaira
ahogy esett akkor az ózonlámpafény
s hogy ott
maradt lecsüngő kiürült hajszálérgomolyagokkal
mint szétszerelt villanyóraszekrény feltárulva
az ölben
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
