Kácsor Lajos : Nap, Hold, Csillagok


 
2841 szerző 39158 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 12 perce
Horváth Tivadar 1 órája
Ilies Renáta 10 órája
Duma György 12 órája
Hodász András 12 órája
Szilasi Katalin 14 órája
Vadas Tibor 15 órája
Tímea Lantos 16 órája
Bara Anna 17 órája
Tóth Gabriella 19 órája
Ötvös Németh Edit 20 órája
Bátai Tibor 1 napja
Tamási József 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Nagyító 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Ocsovai Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 csega 1 órája
Gyurcsi 11 órája
Bátai Tibor 11 órája
Hetedíziglen 12 órája
különc 21 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bara 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
Janus naplója 2 napja
Baltazar 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
Sin 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kácsor Lajos
Nap, Hold, Csillagok

Leheletnyi párából gomolygó felhő,
Felhőből tornyosuló sötét erő,
Mi folyamatosan hatalmába kerít,
Lelkedet marcangolva leterít.

Kínban érzed válladon súlyos terhed,
Kicsit pihennél, de tovább kell menned.
Folytatod utad, taposott ösvényen,
Erődet vesztve érzed, ezen a vidéken.

Érzed magadban a szunnyadó energiát,
De ezt tudván hátat fordít a világ.
A világnak, e homályos rejtett mélyén,
Várod a jelet, s könyörögsz segítségért.

Mögötted bezárul, e világ fura ajtaja,
S előtárul, egy sötét világ folyosója.
Fojtogatja lelkedtől megfosztott tested,
A mai világban az ördög is ember.

Lélektelen, de érző, tehetetlen lény lettél,
De a világ együtt érzően veled megbékél.
Bolyongsz a folyosódon, s kaput keresel,
Azon túl a boldogságot hátha megleled.

Hirtelen kitárul a világ, fénye szemedbe szúr,
De abban a pillanatban a fénysugár kihuny.
Összeomlassz, és kétségbeesés kerülget,
Nem érted mi történik, ki e lény előtted.

Mit érzel, ki vagy te, lélekvesztett ember,
A folyosón, hol vagy, sok halott lélekkel.
Találsz egy jót, békés jó emberét,
De közben megleled újból a sajátodét.

Érzed egy másik ember törött lényét,
Közben keresed, saját életed régi fényét.
Kívánod az élet éltető édes vizét,
Közben ördög tépi, tested összes ízét.

Könyörögsz segítségért, fáradt tested,
Az élet fele kenyerét, már megetted.
Buzog benned a tettvágy, az akarat,
Már lassan nem tudod, hogy ki vagy.

Merről jöttél, hová mégy, kérdezed magadtól,
Nem tudod mikor, miért, ki parancsol.
Tehetetlenül kapkodsz, fogod a semmit,
Az élet eme burkában, nincs veled senki.

Kis fény dereng, s szétfakad e buborék
Nyílik egy kapu, s valaki azon belép.
Megfognád kezét, hogy vezessen utadon,
De nem érzed lényét, csak túl e falakon.

Szellem mi megigéz, távol e határon,
A bezárt világod sokszor, nagy átok.
Lelked lassan megbékél, látod az utat
Már többé életed, nem szolgál urat.

Látod életed értelmét, mely tűz és jég,
Éltető nedű, termőföld és kavargó szél.
Népes lények megannyi faja, rendje,
Él körülötted, békét, s jóságot szeretve.

Te vagy a Nap, a tűz, perzselőn,
Te vagy a Hold is, mi hideg sötét erő.
Az élet gyümölcsei, mint sok szőlőfürt,
Tartogatják számodra az éltető nedűt.

Sokáig aludtál gyönyörű szép álmokban,
Parázslón tartott egy gyémánt, s mámorban.
Végtelen szendergésed hirtelen fellobban,
Szén esik parázsra, amely berobban.

Szellő, mi arany, szítja forrongó tüzed,
Érzed, hogy mindhárman fogják a kezed.
Három démoni hercegnő, földi álruhában,
Gyémánt, szén, s arany, nagy körforgásban.

A Nap mi fény, s a Hold mi hideg folt,
Tűz és jég, föld és szél, mi itt honolt.
Földi halandó, ki ébredsz, friss új lélekkel,
Éled tovább rövid életed, nagy léptekkel.

Ízleled a világot, mely sokszor ízes,
Savanyú, keserű, de nem mindig édes.
Adj enni az élet gyümölcséből másnak,
S így jót, boldogságot adhatsz e világnak.

Te mint tűző Nap és jéghideg Hold,
Minek egykor nagyon sötét oldala volt,
S három hercegnő, kikben sok türelem,
Így alkotjátok ti, mint öt elem.

Ébressz fel mást is, segítsd gyengéden,
Mint születő gyermeket, féltőn éberen.
A világ apró rezgéseit, mind felfogva,
Taníts mindenkit csodás, s szép dolgokra.

Emelkedj fel, s legyetek nagy királyok,
Így tanítva, hódítsátok a Világot.
Érték, mit kezed fog, lélek, mi beragyog,
De vigyázz, hisz van még rossz, ki eltapos!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-12 09:59   Napló: csega
2025-07-12 08:55   Új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 08:34   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 08:32   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 06:34   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 00:42   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 00:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 00:25   új fórumbejegyzés: Ilies Renáta
2025-07-11 23:43   Napló: Gyurcsi
2025-07-11 23:31   Napló: Bátai Tibor