Egyedül, árván a Semmi közepén
Magányosan a kietlen sivatag mélyén
Folyton változó, végtelen dűnék közt
Milliónyi porszemtől övezve
Homokörvény ölelésében
Társaimmal a messzeségben
Mint hajdan volt színház pillérei
Vagy pogány istenek templomáé
Elhagyatva, időtlen időben, nappal és éjszaka
Milliónyi darabból, állok.
