A buszsofõr betelefonál
Varró Dániel Buszvezetők című versére
Csak azért hívom most magát, hogy tiltakozzam,
szomorú vagyok talán, igen,
de van rá ok,
öregszem is, de még hogy én, mogorva --
és én, hogy rácsuknám és be-, s efféle,
s az orr, amely ellilult volna,
lila volt már, kérem, eleve.
Ez a dolgok menete: rég rossz a sajtónk,
sűrűn visszatérő téma lett az ajtónk.
*
Ha jönne, jönne egyszer
Egy csöndes nyári reggel,
Régi vágyam ez --
Egy csöndes nyári reggel
„A Nyitott Ajtók Napja
Az ajtót nyitva hagyja!”
Régi vágyam ez --
A Nyitott Ajtók Napja
És felülhet majd bárki,
Csak győzze azt kivárni.
Régi vágyam ez --
Csak győzze majd kivárni
„Egy napra szóló élet,
Hogy lélegezzen mélyet!”
Régi vágyam ez --
Hogy lélegezni mélyet
Egy civil mozgalomban
Az én autóbuszomban
Régi vágyam ez --
Az én autóbuszomban.
*
Hát ezért hívom most magát -- hogy elmeséljem;
hogy legalább e nap reménye éljen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
