Királyok parkja

cinkék  törékeny  ívű  röptét
bámulom  a  dülöngő fenyők
hegyéről  kiindított   repülési
pályákat amíg  átfúródnak a
légtéren és  egymásra  hajló
szalagokként  a  parkot koro-
názzák lábamnál a patak hul-
lámai ősi pletykát fecsegnek
a teremtésről  mikor  az első
fuvallat  fodrozta  a tengere-
ket  és parányi sejtté  rende-
ződtek  molekulák   lehajtom
a fejemet  és nézem csíkbo-
gár fürkészi át a vízben biro-
dalmát  sárkányarcú gyíkok
játszanak  a  túlpart   kövein
és  történelemnél  régibb   ti-
tokról árulkodik pantomimjuk
megcsillan   szemükben   az
ősvilági  szépség  csodálom
fürge mozgásukat az  évmil-
liók izmaikból sugárzó maga-
biztosságát  amíg múltról jö-
vőről   tűnődőm   és  a  kör-
nyező bokrok levelei fényes
rovarszárnyakként  zizegnek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Liget, 2000/3.