Sóhajod



Érintetlen sóhajok közt keresem
édes hangod karcolatát,
s meglelvén oly méltatlan vagyok hallatán.

Országutat ösvénynek érzem,
mikor a hangok furcsa erdejébe indulok.
Ott száz meg száz hang válik külön,
s eggyé a lanthúrokon.

Ámultan hallgatom a zenék mezején
az elmulasztott édes hangod,
de elillan oly gyorsan s fürgén,
mint egy tündér vágtató lovakon.

Tovatűnő égi látomásnak
s illúziónak tűnik mindez.
Mégis érzem, valóságos anyag,
s szellemi varázs itt ez.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.