Metróvers

Hétszer fogsz meghalni mint a macskák,
a macskának hét élete van,
hétszer egymás után, magad dobálva,
felmeredő szőrrel, de boldogan.

Én meg letámasztom mind a két karom
- másként végig tolnálak az ágyon -,
s nem győznélek a faltól visszahúzni
az élet-halál közötti határon.

A legvégén majd én is meghalok,
addig is gondolj rám minden este,
ott fekszem majd átszellemülten én
két karod, és combjaid közé temetve.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A paráznabillegetõ (Budapest, 2007)
Kiadó: Aquamédia Bt