Az Aranyos patak völgyében

AZ ARANYOS PATAK VÖLGYÉBEN…
Szerelmemnek névnapi megemlékezésül

Ugye mondtam, hogy megmutatom a kis patakot,
Szerezve Néked ezzel örömet és szép napot.
Ugye megmondtam hogy mily csodás ott a természet,
A fákon átaranyló Napsugár is igézet.
Hallhattad vasárnap kis patakunk csobogását,
Érezhetted a szíveink hangos dobbanását
Mikor a természet lágy ölén csókot váltottunk,
A sziklák között boldogan romantikázhattunk.

Felettünk a madárhad is édesebben dalolt,
Mellettünk kirándulók csapata vándorolt.
Mi csak egymást láttuk és azt az igazi csodát,
Amelyet az Aranyos patak völgye produkált.
Sokadszorra ott is örök hűséget fogadtunk,
Mezei virágból gyönyörű csokrot formáztunk.
Megkóstoltuk a földiszeder édes ízeit,
Melengető Napsugárral megérett kincseit.

Falu szélén a kis patakunk hídján megálltunk,
Lágyan átölelve egymást csak egyre gondoltunk:
Szerelmünk soha senki és semmi nem tépi szét,
Szellő viszi Fortuna - Valentinus énekét.
Messzi távol ahol hirdeti ezt az örök csodát,
Hogy két igazi szerelmes szív egymásra talált.
Az Aranyos patak völgye örök emlék legyen,
Tündérrózsám Tégedet az Istenünk éltessen.

Zirc, 2006. 10. 15












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.