A madár
Száll az erdők s rétek felett
Suhogtatva így szép szárnyait
Száll a házak s falvak felett
Így bizonygatva Ő a szabadságait
Azért mert nem szolgája senkinek
Még vívja az élettel a harcot
S örülnie kell minden betevő falatnak
ha száraz kenyeret talál vagy lehulló magot
Nincs mindig állandó otthona
De azért mindenhol otthon van
csak látszólagos a nyugalma
Mert állandóan úton van
Szabad mint a madár
Jaj de sokszor is mondjuk
Igaz ez így - habár !
Nekik sem könnyű a dolguk ...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
