Gyermekjáték

Itt ülsz ölemben, és
nézel rám tiszta szemmel:
Mit is akar Tőlem
ez a nagy ember?
Nézel rám, s szinte,
úgy érzem belém látsz,
vagy csak egy pici
csoda amit Tőlem vársz?
Tamáskodom. Mi az, amit
egy ilyen kis ember akarhat?
Mi az amit a törékeny,
apró termet takarhat?
Hogy járjak kedvedben,
ha jó akarok nálad lenni?
Mi lehet az, amivel jókedved
meg tudom venni?
Kis kezed, mint karmesteré,
úgy jár, kalamol,
hangod, mint kicsiny gőzgép,
hol élesen, hol édesen karattyol.
Elmondod, amit én az
"okos" felnőtt nem látok,
hogy Ti a babák,
milyennek látjátok a világot.
Most ajkad széle legörbül,
mint akit hirtelen bánat ér:
Anyu! Anyu! - szól a vészsirám
- Lányod segítséget kér!
Mi történt, senki sem érti,
csak nézünk egymásra,
de Te huncut manó, már
nevetsz fel Anyádra.
Mi csak összemegyünk, s
némán állunk rokonok hadával,
mert előttünk a csodálatos kép:
egy Anya játszik a Lányával.

                               1997.



              





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.