Már nem utazik

tegnap, valahol Budán,
kábelakna szakadt be egy sárga ló alatt.
csak egy fej látszott ki, nyak,
mellső lábak hadartak az úton
ló-morze jeleket.
akár a filmeken,
tán, statiszta lehetett,
találgatta Szindbád,
a tusát  konyhaablakából követve végig.
majd tűnődött tovább:
egykor a lovak is szépen haltak.
kinn a mezőn, hol varjak vájták
gödörré a szemeket.
na, akkor még lehetett élni!
de ez a sárga szemlátomást
nem érti a dolgot,
vagy csupán gyáva,
pedig, majdhogynem állva halna így.
látja Vendelin barátom?
- szólt Szindbád -,
milyen nehéz ráérezni a jóra!
aztán,
gőzölgő velőt kent a hideg pirítósra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.