Õszülés

Hajnali csillag,csillog az égen
Hold után menne,de le marad
Deres hajnalokon, minden kékül
Málna bokromat csípi a fagy
Vigyázok már,a lépteimre rég
Csúszik a talaj, a lábam alatt
Zuzmara hullik, jól látom én?
Fehér lett minden, de süt még a Nap!


Fehérség terül,ezen a tájon
El tűnt, mi szép volt, itt azelőtt
Belül, szívem is búcsúzni készül
Dobban még párat, mint az előbb
Elmúltak régen, a tüzes nyarak
Őszelők nyílnak,a kertemben már
Hideg a kezem, simítok mégis
Kedvesen borzolom, az unokám


Szeretettel, fájlalom a multat
Hogy már nekem, nem lesz uj jövőm
Eltűnőben már , a hajnal csillag
Fogytában van,a kevés erőm
Leáldozó, élet fonalával
Testemet is, égessétek el
Nem való már, erre a világra
Mosolyogva temessetek el !





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.