Vallomás
A függöny lebbent, megtudtad titkom,
rejtve félőn, a csend zajjá vált,
kiszakadt szó, már nem csak bent hallom,
s ajkamra simult érzéki szád.
A létezés határán billegtem hozzád,
árva lelkünk összesimult,
egynapos szerelem? Nem érhet vád,
fojtó maszkunk végre lehullt.
Bensődobogás - röppen mint az álom,
örökpulzáló életlendület,
vérem hangszerén muzsikálom:
mindenedért szeretlek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: lelkek tükre (Debrecen, 2006)
Kiadó: Ser-Müller kiadó kft
