Könnyebb betartani

Ahogyan a tengert, a hullámokat,
próbáltál elképzelni magadnak egy
rendet, bármit, ami irányít. Ritmusa
legyen, ahogy bontod ki az inged,
mindig alulról a nyakad felé, vagy ahogy
más gombolja ki neked. Ritkán hallani
is. A kopogását; saját cipőidét. Egyik
a másik után. Közben a tenyér külső
élével simítani idegen házak falát.
Idegen arcokat is néha. Legyen, ami
összetartja őket, mint a habarcs: idővel
kipereg, pótolni kell. Legyen, ahonnan
elindulhatok, ahogy a bűneim alól is
eloldozom magam, nem pedig fel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.