NEM VAGY ITT.

Nézlek: figyelem, ahogy alszol,
ahogy szeplős kis vállad elővillan
a lepedő alól. Mint valami bánat.

S bár könnyűnek és hibátlannak látlak,
mintha rajzolva, mintha festve lennél:
a viszonylag egyszerű képzelet, mely szerint,
kedvesem, nem vagy te több most egy meztelen
testnél, nyugodni nem hagy – rendre int.

Talán mégis a póz hibádzik.
Vagy csupán a huzatos este
enyhe árnya az, mit érzékeim egy
bizonyos része felnagyít; én nem tudom.
Nézlek, figyellek, alszol. Nem vagy itt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.